A lehetőségek sora szinte végtelen, mindenki meglelheti a magának való munkát. Lehet állást találni nagy világcégeknél, a szoftveriparban, aki kevesebbel beéri, nyelvet oktathat, vagy épp a modellszakmában helyezkedhet el. Az alapvető feltétel: az angol nyelv alapos ismerete. A munkavállalókkal szemben még a hatóságok is elnézőek, sok esetben hivatalos formák nélkül dolgoznak. Az Európából érkező tudást keresik, értékelik, külön honlapon lehet tanulmányozni az ajánlatokat.
A Mikóból Kínába
Kína fejlődik, ott működik az ötéves terv, a vezetők műveltek, intelligensek, jobbak akarnak lenni, mint a nyugatiak. Hamarosan a világ urai lesznek – állítja Molnár Róbert. A húszas éveit taposó fiatalember nagy utazó, saját bőrén tapasztalta, hogyan élnek az emberek Nyugat-Eu­rópában, Amerikában vagy épp Kínában, azt is személyesen mérhette fel, hol, milyen lehetőségek kínálkoznak.
Róbert a Székely Mikó Kollégium matematika–informatika szakán érettségizett, majd a bukaresti Gazdaságtudományi Egye­temen folytatta tanulmányait. Kilenc hónapot dolgozott egy uniós pályázatokkal foglalkozó szaktanácsadó cégnél, később Dá­niában a világ egyik legjobb egyetemére iratkozott mesterire. Bevallása szerint ott szembesült először az igazi oktatással. A tandíj húszezer euróra rúgott, de eredményei alapján tandíjmentes helyre vették fel. A bentlakásért viszont fizetnie kellett, csupán az előleg hatezer lejt tett ki. "Más az ottani rendszer. Éjjel-nappal kellett tanulni, a vizsgák nagyon kemények voltak. Nem a magolásról szólt a tanulás, a vizsgákhoz valódi esettanulmányokat kellett készíteni, csapatmunkában, bármilyen forrás felhasználásával. Nagy hangsúlyt fektettek a pszichikai felkészítésre is, olyan szakembereket nevelnek ott, akik minden körülmények között megállják helyüket" – meséli dániai iskolai éveiről.
Az amerikai álom
Első nagy utazására még bukaresti egyetemistaként indult el. A Student Travel program segítségével négy hónapra kiutazott az Amerikai Egyesült Államokba. "Úgy gondoltam, szerencsét próbálok. Konkrét úti célom nem volt, igazi kapcsolatom sem. De azért bejött az amerikai álom" – kezdte a történetet.
Meghatározó élmény volt számára Amerika földjére lépni. "De mégsem volt akkora kulturális sokk, mint Bukarest" – állítja. Saját lábán kellett megállnia, ezért azonnal munkát keresett. Volt segédpincér, életmentő egy úszómedencénél, elárusító játékboltban, ételkihordó futár, jegyszedő parkolóban. De legjobban utcai zenészként keresett. Ehhez a foglalkozáshoz azonban engedélyt kellett kiváltania a New York-i polgármesteri hivataltól. Nem azt kérdezték, honnan jött, mit akar, gitártudományára voltak kíváncsiak. Bluesimprovizációja tetszett a bizottságnak, megkapta az engedélyt.
Annyit keresett, hogy amerikai útjának utolsó heteit az északi part beutazásával tölthette. Négy hónap múlva négyezer dollár maradt a zsebében. Költhetett az utazásra, sőt, egy gitárt is vásárolhatott Amerikában.
Buknak az európaiakra
A dániai mesterképzés harmadik félévében adódott a lehetőség, hogy a diákcsereprogram révén más egyetemen tanulhasson egy ideig. A Pekingi Népegyetemet választotta, ahová fel is vették.
Dilemmával érkezett Kínába, nem tudta, mire számíthat valójában. Nagy volt a meglepetése, amikor azt tapasztalta, hogy Pe­king ugyanolyan, mint New York. Hibátlan infrastruktúra, általános jólét – ez volt az első tapasztalata. Később szembesült azzal, ez csak egy csillogó része Pekingnek.
Kínába utazását az egyetem finanszírozta, de ottani megélhetéséről ő maga gondoskodott. Hamar rájött, hogy nem a tanulásra kell fektetnie a hangsúlyt, inkább az ottani munkahely-lehetőségek élményét kereste. Kitűnő angoltudásának köszönhetően amerikaiként ajánlotta magát. Így taníthatott nyelvet iskolában, nyelvközpontban, magánórákon. Ké­sőbb a Nokia-Huawei cégnél kapott munkát, ott már magyar- és romántudását is értékesíthette a számítástechnikai felhasználófelületek szövegének fordításával. Hihetetlen, de igaz: feketén dolgozott. "Semmi gondom nem volt, a kínaiak nagyon hajlékonyak, ha valami hasznuk lehet. Készpénzben kaptam a fizetést" – emlékezik vissza.
Egy modellügynökség felvételt hirdetett 185 centinél magasabb európai fiúk részére. Bejelentkezett. Táblával a kezében kellett végigsétálnia a zsűri előtt – pont mint a filmeken. Felvették. Első munkáját egy divatház megnyitóján kapta. Felöltöztették, sminkelték, a feladata az volt, hogy az ünnepségre érkező magas rangú vendégeket – üzletembereket, ezredeseket – fogadja. "Három óra mosolygásért kaptam hatszáz lejt" – számította át román pénzre a jövedelmet. További meghívásokat is kapott, rumbabemutatóra hívták, fotózásra is felkérték. Nem vállalta, de több ottani ismerőse filmstatisztaként keresett szép összegeket.
Azóta is kap munkaajánlatokat Kínából. Napi hat-nyolc óra nyelvtanítással havi nyolcezer lejt kereshetne, emellett más munkára is lenne ideje.
Kutyahús és bogárürülék
Utazásai során a helyi jellegzetes étrendeket is szívesen kipróbálta – legalábbis amit elbírt a gyomra. Egy alkalommal a kutyavendéglőt vette célba. Sok jót hallott az ebek húsáról, illatos ínyencségként tartják ott számon, ráadásul az ára is borsos. A vendéglő kirakatában szép sorokba akasztva lógtak a nyúzott, kibelezett kutyák. Pont mint itthon húsvétkor a bárányok. A látvány azonban felkavarta, lemondott az ebédről.
Bolíviai barátja egy alkalommal saját specialitását kóstoltatta meg vele. "Kávészerű ital volt, benne kisebb gumókkal. Azt mondta, akkor igazán finom, ha ezeket az ember fogai között szétroppantja. Tényleg finom volt" – ismerte el. Nagy volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy azok a finom gumók lényegében egy rovarfaj ürülékét képezték...
Kínában a villát, kanalat nem használják, az ottaniak nem is tudják kezelni. Felfogásuk és a fengsuj szerint nem használnak hegyes, éles tárgyakat az étkezéshez, mindezt az evőpálcikák helyettesítik. Nem könnyű ezekkel enni, de az európai embert az éhség hamar megtanítja forgatásukra. A kínai étrend nagyon változatos. Vegyes asztalt terítenek, sok fogással, melyekből mindenki azt szed, ami épp tetszik neki. "Az étkezés a szociális élet egyik fontos központja, gyakran itt születnek az üzleti döntések is" – értékeli.
Belső-Mongóliában, a Góbi sivatag déli csücskében volt alkalma megismerkedni a mongol étrenddel. Róbert nem teketóriázik: a felszolgált mongol specialitások visszataszítóak voltak. Valószínűleg másnak is ez lenne a véleménye, ha reggelire enyhén főzött, zsíros vízben tálalt kecskepacallal, gyomorral kínálnák...
Az árnyas oldal
Peking korábban említett csillogó felével ellentétben a sötét oldal is jelen van Kínában. Róbert autóbuszos kirándulásai során szembesült a szegénységgel. Vannak vidékek, ahol még mindig agyagkunyhóban laknak az emberek. Vízvezetékről, szennyvízcsatornáról nem is álmodnak, de még a villanyáram is elérhetetlen számukra. A disznók az utakon sétálnak, együtt a gyerekekkel, a szegénység, a civilizációtól való elmaradottság messziről lerí. Nagyon egyenletlen a jövedelemmegoszlás Kínában – jegyezte meg.
Pekingben is akadnak szegény negyedek, olyan városrészek, ahol az utcán alszanak az emberek. A kis üzletek éjjel-nappal nyitva tartanak. Aki nem néz be a függönyök mögé, el sem hiszi, hogy ez azért van így, mert a boltos és egész családja az üzlethelyiségben lakik. Ezért tudják bármikor kiszolgálni a klienst. A kiskereskedők utcánként szakosodtak. "Egy-egy utca megfelel az áruházak egy-egy emeletének. Van, amelyikben hangszereket árulnak, máshol szuveníreket vagy épp elektronikai cikkeket. Ami mindenhol lehetséges, sőt, szinte kötelező: az alkuvás. Szinte orrolnak az árusok, ha valaki nem akar alkudni velük. A kereskedők közül sokan tudnak magyarul is" – meséli Róbert.
Menni vagy maradni?
A nagy kínai utazás és az államvizsga letétele után (és közben is) pályázati szaktanácsadó volt. Így került kapcsolatba az egyik román államtitkárral, aki épp munkatársat keresett. Feltételei pontosan Róbert­re szabottak voltak: idegennyelv-ismeret, szakképzettség, külföldi tapasztalat, szakmai gyakorlat. Megtetszett az ajánlat, anyagiak és szakmai fejlődés szempontjából egyaránt – elvállalta, így tavaly februártól államtitkári tanácsadóként tevékenykedik. Csak ne lenne Bukarest az egyik legrosszabb város... – panaszolta halkan.
Munkája során újabb élményekkel gazdagodott. Brüsszelben a Közös Agrár­politika újratárgyalásakor Románia érdekeit próbálják bevinni a reformokba. A Közép-Kelet-Európa és Kína közötti kapcsolat- és partnerségépítési tárgyalásokon Románia hivatalos delegációjának tagjaként országunk agráriumának lehetőségeiről értekezett – a tárgyalások Pekingben folytak. Korábbi kínai utazásával szemben annyi volt a különbség, hogy ez alkalommal sofőrrel, rendőri kísérettel érkezett, ő sétált végig a vörös szőnyegen, neki mosolyogtak a vendégek fogadására kirendelt modellek. Ki tudja, talán épp európai fiatalok, akik a jobb kereset reményében vállaltak munkát Kínában...
Szakmai sikere mellett az utazás, a világjárás nem hagyja nyugodni. "Bennem van a mehetnék. De a honvágy is. Örökös a dilemma: menni vagy maradni? Az igazi barátok, barátnők az itthoniak. Egyelőre jól érzem magam köztük. Viszont sok a lehetőség, csak meg kell keresni. Egy komoly egyetemi diplomával jó helyekre lehet szerződni. Szerencsés generáció vagyunk, az unióba való belépés minden kaput megnyitott" – jelentette ki beszélgetésünk végén. Annyit még hozzáfűzött: ha igazán meg akarunk ismerni idegen országokat, civilizációkat, akkor nem elég turistaként utazgatni. Csak az láthat a dolgok mélyére, aki ott lakik közöttük.