CSÉPLŐ IBOLYA, Sepsiszentgyörgy. Múlt héten temették a 80 évesen elhunyt Joó Irén tanítónőt, aki egész életében gyermekek százait – köztük az én lányomat is – tanította írni, olvasni, számolni és viselkedni.
Elindította őket az életben, és később is – az utóbbi években sokszor láttuk a parkban üldögélni – mindig megállította, kikérdezte őket a sorsukról, életük alakulásáról. Nagyon kedves, lelkiismeretes pedagógus volt, ezért nem csak távozását fájlaljuk, hanem azt is, hogy a tanfelügyelőség, a kollégák, a szakma részéről senki egy szóval nem emlékezett meg hosszú és áldozatos munkájáról.
ADORJÁNI GYÖNGYVÉR, Sepsiszentkirály. Február 17-én a kőröspataki és a kálnoki nőszövetség asszonyai kerestek fel a bennünket. Az esti órában tartott találkozó áhítattal kezdődött. A helyi nőszövetség tagjai Itt a becses Duna Televízió című farsangi műsorral szórakoztatták a vendégeket, közösen búcsúztatták a telet. A hangulatos előadást fejtörő követte. Mindhárom csapat jelesen vizsgázott, és jól szórakozott. Mesélj nőszövetséged munkájáról! – e címmel rövid beszámolókból tapasztalatot szerezhettünk egymás tevékenységéről. A társalgást farsangi kis kürtőskalács és egyéb finomságok is ízesítették. Jólesett a szürke hétköznapokat hangulatossá varázsolni.
VIZI PÁL, Bereck. Az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a görények, nyestek, és elég sokan kérdezték tőlem is – nyugalmazott erdész vagyok –, hogy mit lehet tenni, mivel lehet elejét venni a károknak. Tudjuk, hogy mind a két ragadozó nagyon érti a maga dolgát, ha bekerül a majorság közé, egy háziszárnyas sem marad életben; volt eset, hogy értékes pávagalambok tűntek el, csak néhány toll maradt emlékbe róluk. A nyest ráadásul bárhová föl is tud kapaszkodni, és öt-hat centis lyukon is átpréseli magát, de kisebb réseket is addig rág, amíg átfér. Legyünk tehát körültekintőek: a pajtát minden este gondosan be kell zárni, ha korhadt a deszka, ki kell cserélni, a galamboknál a lécet apró szemű dróthálóval kell bevonni. Vegye mindenki komolyan a védekezést, nem egy esetben láttam magam is vérbe fagyott tyúkokat reggel.
VASS IMRE, Szentkatolna. Köszönöm a szerkesztőségnek előző levelem közlését – remélem, jó szándékú meghallgatásra is talált. Hangsúlyoznám, hogy semmiféle rosszindulat nem vezérel, sem személy, sem az önkormányzat ellen – észrevételeim kimondottan közösségünk érdekeire irányulnak. Gondolom, teljes mértékben érthető, hogy e szép, természet adta tájat, ahol szerencsére bizonyos szennyeződésektől még mentesek vagyunk, csakis a mi odafigyelésünkkel tudjuk barátságossá, szebbé tenni saját magunk és az idelátogatók számára egyaránt. Azt a megoldást, hogy a rendetlenkedőket "fel kell jelenteni", nem helyeslem: a besúgás a legaljasabb emberi tettek egyike. Emberi kötelességünk, hogy odafigyeljünk egymásra anélkül, hogy törvény kényszerítse ezt ránk.
