Ahol zenészek találkoznak, és hangszer is kéznél van, ott bármi előfordulhat. Aki meghívottként, érdeklődőként beesett a sepsiszentgyörgyi Di Stefano bárban szervezett februári zenésztalálkozóra, arra a hajnal is könnyen rávirradt.
"Az elmúlt években több zenésztalálkozón jártam más megyékben, városokban – mondja Pál Zakariás, az esemény ötletgazdája és szervezője. – Ott döbbentem rá, mennyire jó találkozni a szakmabeliekkel, miközben Szentgyörgyön a sok jó csapat mellett, a munkaszámba menő zenélésen túl alig történik valami csak úgy, magunk között. Hát ezért döntöttem úgy, megpróbálom megmozdítani az állóvizet."
A kilencvenes években Cserkész Béla rendezett hasonló találkozókat, és bár szép és jó volt, azóta nemcsak másfél évtized zúgott el, hanem időközben sok jó fiatal zenész is felnőtt. Aki azonban azt hiszi, hogy a régiek időközben "berozsdáztak", végzeteset téved. "Szinte nem ismerünk egymásra, folyamatosan fejlődünk, tanulunk, és ez nemcsak egzisztenciális szempontból jó, hanem virtusból, az önbecsülés szempontjából is. A találkozó lényege azonban az, hogy megmutassuk egymásnak: vagyunk, zenélünk, dolgozunk, létezünk" – fogalmaz Zaki.
A csak élő zenét felvonultató – ez kizáró jellegű elvárás volt –, reggelig tartó estén fellépett a Prog Organ, a NemEz, a St. George Quintett, a Cover n Cover, az Exit Rock Band, a Ritmo del Flamenco, az Equinox – no meg az örömzene keretében az ötletszerűen alakuló együttesek. És közben megfellebbezhetetlenül formálódott az igény: jövőre, veletek újra.