A nemzetközi nőnap aztán jobbára elvesztette politikai tartalmát, de jelentőségét nem. Legalább virág, apró ajándék dukál ilyenkor minden hajadonnak és hölgynek.
Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek ered­ményeképpen a múlt század ele­jén valósult meg az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. Az 1910-es koppenhágai II. Nem­zetközi Szocialista Nő­kong­resszu­son a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot. Az időpontot 1914-ben tűzték ki március 8-ra, a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának – más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben el­pusztult 129 munkásnő – emlékére.
A legtöbb országban ekkortájt erő­södtek föl a nők követelései szo­ciális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos meg­különböztetés megszüntetésére.
A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dá­niában, Né­met­országban és Svájcban, a tüntetéseken – amelyeken sok férfi is részt vett – a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. Fin­nor­szágban a nők már 1906-tól szavazhattak, Orosz­országban 1917-től, Németország­ban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, a liechtensteini nők csupán 1984-től.
Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet követeléseikre, a nőknek a társadalomban betöltött óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére, arra, hogy hiába biztosít az állam számukra jogegyenlőséget, ha ez továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét
Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesen jobban keresnek: amíg ők 1 dollárt, kolléganőik ugyanazért a munkáért átlagosan 78 centet kapnak. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Tavaly márciusban az Európai Bizottság kampányt indított a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért.
Sok helyütt e napon civil szervezetek a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat: a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők elleni erőszak egyéb formáinak áldozataira, akiket a jog sem véd kellően, s e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak.
(Forrás: szatmar.ro)

Férfiak mondták
Jókai Mór: A nők tudnak látni anélkül, hogy odanéznének.
Csitáry-Hock Tamás: Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat – de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít – vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez a leg­fontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.
Márai Sándor: Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit "valakinek el kell végezni", ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.
Walt Whitman: Azt mondom: asszonynak lenni ugyanolyan nagy dolog, mint férfinak lenni. Azt mondom: semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni.
Gárdonyi Géza: Napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is.
Denis Diderot: A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.