A körlevélből idézzük: "akik zászló alá írattak, azokat jószágukkal, gyermekeikkel együtt [a] tisztviselők oltalmazzák meg igazságukban és jobbágyokká tenni, ne engedjék". A lófők, a darabontok öröksége védelmében a fejedelem megtiltja azok jobbágyi tulajdonba kerülését. E vagyon még a leányok jobbágyokkal való házassága útján sem kerülhet jobbágy kézbe. Ilyen helyzetben az örökség értékét "hites" emberekkel felbecsültetik, és az "igaz becsű szerént való árát az leányok kisebb lófő, vagy darabont" rokonai fizetik ki, így a "jószág" az "övék" marad. E rendelkezés a városi jogállásúakra is érvényes volt, azaz a "civilis fundusok" sem juthatnak jobbágyi tulajdonba. A székely katonai képesség fenntartásáról több országos határozat intézkedik. Már 1608-ban olyan országgyűlési törvényt hoztak, amelynek célja megakadályozni a szabad székelyek jobbággyá válását, mert a "székelység közül sokan az ország szolgálatjától megvonván magokat, jobbággyá lettek, ki miatt a közönséges szolgálatban fogyatkozás esik".
A sepsiszentgyörgyi lustra összeállítói, Vonczi Mihály "minor", Mark István "major", Kosa Bálint, Küs Mihály "major", Fazakas Bálint, Dola István és Geczy Péter, lelkiismeretes munkát végeztek. Külön-külön jegyezték fel a nemeseket, a régi és az új lófőket, a régi és az új gyalogpuskásokat, a visszaperelt gyalogokat, az özvegyeket, az árvákat, az újszülött fiúgyermekeket, a távollevőket és a magtalanul elhaltakat. Ez utóbbiaknál feljegyezték az új birtokosok nevét. Néha jelzik azt is, hogy a nemesek, a lófők és gyalogok miképp kerültek abba a státusba, amelyhez tartoznak, és a viták elkerülésére gyakran feljegyzik azt is, hogy a státusukat kitől nyerték. A nemeseknél és a lófőknél számba veszik azt is, hogy a hadiszemlén hány lóval jelennek meg.
A nemes családok száma 19, a lófőké 18, a gyalogosoké 6, míg a városi polgároké 50, az újpolgároké 13, az özvegy városiaké 8. Ez utóbbiak együttes lélekszáma tehát 71 család, míg az úgynevezett visszaszerzett, "recuperati" családok száma 6, a hiányzó, az "absentes", a jelen nem lévőké 3. Ha a recuperati cím alatt azokat értjük, akiket ismét a szabad emberek közé soroltak, mert korábban valamilyen ok miatt elvesztették e jogállást, akkor az összeírásban szereplő jelen lévő családok együttes lélekszáma elérte a 120-at. Öt személlyel számolva megállapítható, hogy Sepsiszentgyörgy szabad népességének lélekszáma 1635-ben elérte a 600 főt. Ha az adatokat összevetjük a Bethlen-összeírással, azt látjuk, hogy a nemes családok száma 16-ról 19-re emelkedett, a lófőké és a gyalogszékelyeké pedig megduplázódott, míg a városi polgárok száma 5 családdal csökkent, miközben 6 család került a szabad jogállásúak közé. Ez azt jelenti, hogy a szabad népesség együttes lélekszáma 16 családdal, azaz 80 fővel, 15,38 százalékkal emelkedett.
Mivel az 1635-ös lustra alapján nem ismerjük a jobbágyok és a zsellérek lélekszámát, ezért megpróbáljuk kikövetkeztetni, hozzávetőlegesen megállapítani. Az 1614-es lustrából tudjuk azt, hogy az alárendelt népesség számaránya 18,75 százalék, míg az 1635-ös katonai lajstrom adatai azt sugallják, hogy a jobbágyok és a zsellérek száma emelkedett. A legtöbb székely örökségre, birtokra Daczó László tette kezét. Idézzük az összeírás jegyzőkönyvét: "Illyés Mártont Daczo Lászlo Uram foglalta el, Toth István jozagatt az commissariusok ideiben Daczo Laslo uram megh igirte az városiaknak, hogy megh adgja, de most is birja, – Fabian Mathe örökséget is Daczo Laszlo uram foglalta el, Miklos Margitek örökséget is ő kegyelme foglalta el, ki regen Mathe Lukacz öröksége volt". "Király Janos jozagatt megh ighire Daczo Lazlo uram az városnak, – Szeöcz Gyeörgyne helyet is ő kegyelme foglalta el". Daczó Lászlón kívül azonban még mások is igyekeztek székely örökséget szerezni. Úgy tűnik, hogy a jobbágyok és a zsellérek számaránya növekedett a birtokfoglalásokkal, de a 6 felszabadított, úgynevezett visszaszerzett családnak a szabad jogállásúakhoz való csatolásával számarányuk nem nőtt. Mindent mérlegelve azt mondhatjuk, hogy Sepsiszentgyörgy össznépessége 1635-ben 720, legtöbb 740 főre tehető.
Rákóczi lustrája tehát lehetővé teszi Sepsiszentgyörgy lélekszámának és társadalmi szerkezetének megismerését. Annak ellenére, hogy a székelység Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György fejedelem idején sűrűn részt vett a hadjáratokban, úgy tapasztaljuk, hogy a gazdasági és politikai stabilitásnak köszönhetően a népesség lélekszáma 1614 és 1635 között emelkedett, 11–13,5 százalékos növekedést ért el.
A lustrát tanulmányozva megállapíthatjuk azt is, hogy a különböző hadjáratokban való részvétel miatt nagyszámú család maradt családfő nélkül. Ez különösen a lófők sorait ritkította meg. Közülük minden második család özveggyé vált, míg a nemeseknél ez az arány valamivel túlhaladta az egynegyedet. A lustrát figyelve még azt is észrevehetjük, hogy az azonos társadalmi jogállás mögött nem áll azonos vagyoni háttér. Amíg a nagybirtokos Daczó László egyre gazdagabb, mert egyre több városi és katonarendű jószágát kaparintja meg, addig kerülnek olyan nemesek, akik a szegénység miatt nem tudnak lovat tartani és a lustrán lovon megjelenni. Az ilyen helyzetben lévőt kezdetben a nemesek közt tartják számon, de ha hosszabb ideig nem tud jogállásának megfelelő katonai feladatkört betölteni, akkor az alacsonyabb társadalmi jogállásba süllyedhet. Így például a lustrában, Fazakas Bálintnál megjegyzik: "gyalog lófő". Többen szolgák, mint például Koncz Boldizsár "zolga". Deák Márton "Kornis Ferenczne asszzonion szolgája" Olyan nemes ember is akad, aki a szegénység miatt kénytelen elbujdosni, mint például Kele Pál és Kele István. Kuti Péter pedig még az ország határán is túlmegy. Róla azt jegyzik fel, hogy "Moldvában budosott".
A háromszéki hadiszemle 1635. október 25-én kezdődött I. Rákóczi György fejedelem jelenlétében, és november 13-án fejeződött be. Egyetérthetünk Bogáts Dénes helytörténész véleményével, amely szerint az 1614-es, valamint a később készült hadiszemlék nem voltak ennyire részletesek. Az összeírás értékes forrás Sepsiszentgyörgy népességének és társadalmi szerkezetének a megismeré­séhez.

(folytatjuk)