A kisállat- és szárnyastenyésztők év eleji sepsiszentgyörgyi kiállításán egyetlen standon lehetett pulykákat látni. Kiállítójuk a sepsibodoki Demeter Dávid (képünkön), aki a maga 17 évével ugyan az egyesület legfiatalabb tagjai közé számít, mégis meglepő tapasztalattal mesélt a háziszárnyas-tartásról.
– Mióta foglalkozol pulykákkal?
– Nem is tudom, a szárnyasok között nőttem fel. Pulykákkal is rég foglalkozom. Tizenöt állatom van a megszokott háztáji fajtából, ami lényegében a magyar ezüst- és bronzpulyka keveredése.
– A pulykák híresek kényességükről, azt mondják, a pulykafi akkor is elpusztul, ha megcsípi a csalán...
– Valóban nagyon kényesek, oda kell figyelni a tartásukra. De megéri, nagyon finom a húsuk, és egészséges is. Én biokörülmények között nevelem a pulykáimat, csak természetes ételt esznek, szabadban tartom. Otthon terem meg az etetésükre használt gabona is. Aztán csirkekeltetésre is nagyon jó a pulyka: harmincegy tojás fér alája, jól neveli a csirkéket, amelyeket szintén "biónak" nevelek fel.
– Mekkora a kereslet a bioszárnyasokra?
– Sajnos, egyelőre nem sokan veszik, pedig nagyon egészséges. Meg kellene ismertetni az emberekkel, mint ahogy a falusi biotojást is. Az emberek szívesebben vásárolják üzletben a tojást, ahelyett hogy a falusi néniktől vennék. Azoknak a pénzre is nagyobb szükségük lenne. A biotermékeknek van jövőjük, de nagyobb odafigyelés kellene a biotejre, húsra, tojásra.
