A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának sorsa a román kormány RMDSZ-nyomásra első olvasatban elfogatott keddi határozata alapján megoldhatónak látszik, bár a szkeptikusok a tíznapos közvita eredményére "minden jó, ha a vége jó" bölcsességével tekintenek.
Annál is inkább, mert a MOGYE román vezetőgarnitúrája perekkel fenyegetőzik, az egyre agresszívebbé váló román diákszövetség is árulást emleget.
Ismerve az Erdély végleges szellemi meghódításán munkálkodó román nacionalisták manővereit, sok jóra a következő időszakban sem számíthatunk. Készüljünk fel arra is, hogy az esedékes román kormányváltás sem ígér számunkra semmi jót, sőt...
Arra, hogy milyen politikai és eszmei környezetben kell élnünk és megmaradnunk, egyetlen témakört emelünk ki a MOGYE zaklatott történetéből.
A história legabszurdabb bibircsókos ideológiai "kinövése", amikor román egyetemisták vonultak az utcára magyar diáktársaik érdekében, mert hitük és meggyőződésük szerint – erre tanították és nevelték őket –, ha a magyar fiatalok megfosztják magukat a román nyelven elsajátított tudományoktól s ezek gyakorlati alkalmazásától, magukban tesznek kárt, nem tudnak megfelelő módon a társadalomba beilleszkedni és érvényesülni.
A lemez nem új keletű. A Ceauşescu-diktatúra kiteljesítésének és a magyarság beolvasztásának egyik alappillére volt az a gyakorlat, ami fölé elméletet is gyártottak, hogy csak együtt, csak testvériségben formálódhat a szocialista embertípus, az új társadalom letéteményese. Ezt fizikai vonatkozásban is alkalmazták. Ezért kellett már óvodáskorban vegyes csoportokat kialakítani, iskoláskorban tovább tökéletesíteni egészen addig, hogy a magasabb oktatási fokon csak az egyedül üdvözítő nyelven, csak románul lehessen tanulni. A családalapításban a vegyes házasságok dicséretét zengték, irodalmi művek, művészeti alkotások, a műkedvelés minden ága-boga ennek az eszmének a diadalát harsogta. Voltak, akik a kétnyelvű újságokért lelkesedtek.
Társadalmi dimenzióiban ennek az eszmeiségnek a mai kinövései az úgynevezett vegyes pártok. De ilyenek a vegyes egyetemek és főiskolák is.
Olyan szerelem és szeretet ez, mint a fekete özvegy néven ismert pókfaj viszonya akár véle egynemű, akár más nemű egyedeihez: úgy szereti, hogy meg is eszi őket. Elsősorban a hímet, amely megtermékenyítette, de ha megéhezik, a nőstény telhetetlen potrohába bekebelez a petékből kikelő ivadékokból is.
