Így nevezte március 15-ét – amikor a hideg szél dacára legalább 250-en sereglettek össze Bölön lakói közül – Sikó Imre polgármester köszöntőjében, kiemelve, hogy az álmok teljesüléséhez sokszor évszázadok kellenek, s ma szabadon ünnepelhetünk, miként szabadon vehetjük fel a magyar állampolgárságot is.
A Józsa Edit magyartanárnő által összeállított műsorban Hanes Szabolcs tanár előadásában rámutatott, az ünnep magyarságunk lényegét és szabadságszeretetét fejezi ki, majd feltette a kérdést: elégedettek lehetünk-e vajon, amikor a márciusi ifjak nevezetes tizenkét pontja még csak részben teljesült? Ezt követően az ünneplés hagyományos helyszínén, az unitárius templom előtt álló Bölöni Farkas Sándor-szobor körül kiképzett talapzaton és szomszédságában felléptek a helység nagy szülöttének nevét viselő iskola tanulói, előbb az elemisták énekeltek és szavaltak, majd követte őket harminc felsős társuk. A tanulók ’48-as katonadalokat és megzenésített Petőfi-verseket adtak elő, akárcsak a később fellépő unitárius egyházközségi kórus. Kozma Albert tiszteletes vezetésével az egyházközség ünnepi műsorral tisztelgett, fellépett a Bölöni Kék Virág tánccsoport, Molnár Imola segédlelkész és Datki Alpár szólóénekes közreműködésével a szabadságharc egy csatajelenetét felidéző táncot mutattak be a fiatalok: Petőfi fehéregyházi elestének emlékét elevenítették fel székely táncukkal; a gyászoló asszonyok és legények végül vállukra emelték az elesettet, és felcsendült az ének, hogy a költő visszatér – Petőfi Sándor minden évben visszatér.
