Szép időben, szép ünnepe volt Sepsiszentgyörgynek. A reggeli havazás délutánra gyönyörű napsütésre váltott, és bár hideg szél fújt, mégis több ezer helybélit csalogatott a városközpontba, nagyon sokan apró gyerekekkel jöttek, és rengeteg fiatal.
A délelőtti óvodai, iskolai ünnepségek március 15-re hangolták a gyermekeket, és idén már az ütött szemet, ha valaki nem tűzte ki a nemzetiszínű kokárdát. Együtt-ünneplésre hívtak a szervezők – ez vált az idei jelszóvá, ez a felirat kapott helyet a színpadon –, s bizony sokakhoz eljutott a felhívás: valóban méltó, jó hangulatú, sajátos színekkel fűszerezett ünnepe volt Sepsiszentgyörgynek.
Nem hiányoztak a már hagyományos momentumok: a rétyi fúvósok, a huszárok, a forradalmi zászlókat vivő cserkészek bevonulása, és idén is szépen szólt a sepsiszentgyörgyi kórusok egybehangolt előadása. A színház előtt felépített színpadon zajló ünnepi előadást Mátray László színművész vezette: "Sok mindent másképp látunk, sok mindenről különbözően gondolkodunk, de céljaink közösek: az erdélyi magyarság megtartása, felemelése, önrendelkezése" – mondotta.
Antal Árpád polgármester nemcsak az ünneplő közönséget, de külön köszöntötte a "nemes ifjúságot". "Erőt, bátorságot, ihletet merítünk a szabadságharc szelleméből a jelen küzdelmeihez. Van belőlük bőven" – indította szónoklatát, majd felidézte a háromszékiek példamutatását az 1848–1849-es szabadságharcban, miként azt is, hogy az a korszak a harc mellett az alkotás ideje volt, "akkor születtek meg a nemzeti intézmények, akkor kapott mindenki szabadságjogokat, akkor alkottak olyan szellemi törvényeket, amelyek a magyarság egészének javát szolgálták". Példaértékűnek nevezte ezt a fajta alkotómunkát, párhuzamot vonva mondotta: nekünk itt, a Székelyföldön az a feladatunk, hogy létrehozzuk a világot, amelyben élni szeretnénk, hogy otthont teremtsünk az utánunk következő nemzedékeknek. Erős, virágzó, gazdag Székelyföld létrejöttét nevezte az álmának, "amely meg tud állni a lábán, mert megtartjuk mi, a lakói". "Az az álmom, hogy Sepsiszentgyörgy virágzó, fejlett európai város legyen, ahol jó felnőni, családot lehet alapítani, jó gyermeket nevelni, ahol van lehetőség a tisztességes, becsületes munkára. (...) Az az álmom, hogy Székelyföld egységes régió legyen, és Sepsiszentgyörgy legyen a fővárosa" – mondotta Antal Árpád. Ennél nehezebb helyzeteket sikerült túlélniük őseinknek, hangsúlyozta, majd azt kérte: "Építsük együtt Sepsiszentgyörgyöt. Építsük együtt Székelyföldet!"
Az Erdélyi Magyar Ifjak szónokversenyének sepsiszentgyörgyi győztese, Albert-Nagy Ákos másodéves egyetemista történelmi visszatekintésével illusztrálta, hogy a magyar nép hosszú évszázadokon át Kelet és Nyugat között megrekedve, folytonosan kereszttűzben állt, ám nem hatalomért küzdött, hanem megmaradásáért, nem akart másokon uralkodni, de nem volt hajlandó behódolni. A magyar ember tulajdonképpen csak élni akart, békében, szeretetben – hangsúlyozta. Ezt követően a mai magyar vágyakat, óhajokat – autonómia, függetlenség – állította szembe a Sepsiszentgyörgyön "páratlanul virágzó kultúrával", azzal, hogy szabad a sajtó, a magyar állampolgárság felvétele, panaszra azoknak lehet okuk, "akik a függetlenségre célként tekintenek". Meglátása szerint, "nekünk, romániai magyaroknak akkor lesz boldog az életünk, ha a függetlenedésre nem mint elérendő célra, hanem mint a helyes útirányra tekintünk, s ha e helyes útirány tartásával mindig örülni tudunk e helyes út gyümölcseinek". Albert-Nagy Ákos szerint az autonómia áldás mellett átkot is hozna a körülöttünk élők ellenszenve miatt. "Az autonómia áldása már köztünk van és marad mindaddig, amíg képesek vagyunk összefogni kultúránk, nyelvünk és hagyományaink megóvásáért, jogaink megtartásáért, nemzetünk képviseletéért" – fejtette ki az ifjú szónok, és így folytatta: "Ha képesek leszünk az összefogásra, én hiszem, a magyar nemzet békessége törvényekben foglalt autonómia nélkül is megmarad a Kárpát-medencében."
A kórusok dalai után Erkel Hunyadi László című operájából csendült fel részlet Szilágyi Zsolt előadásában, majd Pap Nóra, a Plugor Sándor Művészeti Líceum XII.-es diákja szavalta el nagyon hatásosan Gábor Andor Az én hazám című versét. Ezt követően a Háromszék táncegyüttes forrósított a hangulaton, Erdélyország az én hazám című előadásából mutatott be részleteket.
A díszszónok, Bajtai Erzsébet, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet felesége volt. "A nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni mindig is a bátrak erénye volt" – mondotta, s a 1848–49-es hősökhöz hasonlította azokat "a mai bátrakat, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, legyőzik félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekednek", akik a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét hagyják az eljövendő nemzedékekre. Akkor szép egy ünnep, ha nemcsak eseményeket, de érzéseket is képes felidézni, mondotta, és azt kívánta: "érezzük együtt, nehéz időben, de jó időben is jó magyarnak lenni".
A bő másfél órás sepsiszentgyörgyi ünnepség végén Szabó Lajos kanonok áldotta meg az egybegyűlteket. A magyar nemzet lelki megtisztulásáért mondott imát, az ősi hit megőrzéséért, reménységért, életkedvért fohászkodott, azért, hogy ne akadályozza a kicsinyes önzés, viszálykodás, az anyagi javak hajszolása az összetartozást, a szeretetből fakadó egységet. A magyar és a székely himnusz zárta Sepsiszentgyörgy március 15-i ünnepét, több ezer helybéli térhetett meg otthonába azzal az érzéssel, hittel: ma ismét jó volt itthon, magyarnak lenni!
