Az új március tüzének jegyében emlékezünk az 1848-as forradalmakra, az európai történelem első tavaszára, amikor a zsarnokság Párizstól Jászvásárig elvesztette biztonságának tudatát és hatalmát. (...)
A székelyek agyagfalvi nagygyűlése felhívást intézett az ország minden más nemzetiségű lakosságához a "belbéke-testvériség helyreállításáért", biztosították a román és szász honfitársakat, hogy a székelyek tisztelik nemzetiségüket, nyelvüket és vallásukat, testvérileg kívánnak a kivívott szabadságjogok fenntartásában segíteni, közös teherviselést és jogegyenlőséget óhajtanak, de ellenségei azoknak, akik az ellenkezőjét akarják. Itt, Sepsiszentgyörgyön hangzott el, hogy "Lesz ágyú!" És lett ágyú, fegyver, katona, akik vérükkel jegyezték el, hogy "jogban és kötelességben a székely földnek minden polgára egyenlő".
Az 1848-as forradalmak azért nem lehettek teljes és befejezett forradalmak, mert az egyén szabadságjogai mellett nem ismerték el a nemzetiségek közösségi alanyiságát, közösségi egyenjogúsításuk szükségességét. (...)
Március szelleme éltette 1956 októberében az első antitotalitárius forradalmat, mely új korszakot nyitott Kelet-Közép-Európa történetében. Gondoljunk arra a fiatal lányra, akinek a Kálvin téri ház tetején valamennyi férfi társát kilőtték, de ő nem adta fel, amíg fiatal feje oldalra nem dőlt. Vagy gondoljunk a decemberi román forradalom annyi fiatal román, magyar, szerb, német hősére, akik életüket áldozták, hogy szabadabbak legyünk. Mindig értük szólnak a harangok, mert csak a megrendíthetetlen hit, tudás és önfeláldozás tehet egy nemzetet vagy nemzeti kisebbséget emelkedő nemzetté.
Újra tavasz van Európában. A népek szabadságának új tavasza. De a tavasz csak akkor lehet tartós, ha az itt élő, egymás mellé rendelt nemzetek és nemzeti kisebbségek szakítanak a múlt kísérteteivel, azokkal a visszahúzó félelmekkel, hagyományokkal és előítéletekkel, amelyek fogva tartották őket. (...)
Az új világtörténelmi helyzetben a kisebbségek nem kérnek, nem kunyerálják jogaikat, hanem kinyilvánítják a hiteles élethez való emberi jussukat. Ennek elismerése nélkül nincs európaiság Szófiától Prágáig, Varsótól Bukarestig. Jogot és igényt tartanak arra, hogy a szabad európai nemzetek házában egyenértékű, autonóm közösségekként vegyenek részt, senkitől nem korlátozva, önrendelkező elhatározásaik szerint döntsenek minden olyan kérdésben, amely őket érinti, az ország határain belül és azon kívül egyaránt. Csak így lehetünk 1848 márciusának folytatói, s csak így lehetünk európaiak és méltók emberi mivoltunkhoz.
A huszadik század egyik legnagyobb költőjével együtt mondhatjuk a Szabadság szent Igéjét:
"Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak – / elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, / nem kartoték adat. / Jöjj el, szabadság, Te szülj nekem rendet, / Jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!"
