III. 11.
Most készítjük elő a március 15-i ünnepségeket. Arra kértek, hogy a sepsiszentgyörgyi ünnepi népgyűlésre beszédet írjak. Vállaltam. Teljes időszerűsítéssel írom, kerülöm a historizálást. A Vatra ellenakcióra készülődik. Izgalmas napok jönnek.
III. 14.
Az este (azaz ezelőtt egy órával, tíz óra körül) az ablakokat beverték. Nem tudjuk meglesni, ki volt. Elszaladtak vagy elbújtak. Nagy vitézség. Valószínű, ez a válasz az iskola elkeresztelésére, vagy ezzel akarnak figyelmeztetni, megrettenteni, hogy holnap Szentgyörgyön a beszédet ne merészeljem elmondani. Szegény feleségem annyira megijedt, hogy idegösszeomlástól tartok. Hetek óta állandó félelemben él. Nincs mit csinálni. Vállalni kell, amit el kell vállalni.
III. 15.
Mindenfelé március 15-i ünnepségek. A beszédet, amire felkértek, elmondottam. Közel 60 ezer ember vett részt a nagygyűlésen. Csodálatos érzés ilyen sokaság előtt beszélni. És félelmetes is, mert bármelyik tömbház tetejéről lelőhetnek. Erő és félelem. Nem hátrálhattam meg a tegnap este történtek miatt. Becsület kérdése volt a beszéd felolvasása. Az ablakrombolás még hitelt is adott mondataimnak. Az ünnepély a Talpra, magyarral, a Szózattal, a piros-fehér-zöld színű lobogókkal élményszerű volt.
III. 16.
A Kovásznán tartott március 15-i ünnepségek óriási felháborodást váltottak ki (ahogy az hallatszik) a románok körében. Elsősorban a magyar zászló kitűzéséért. A vajnafalvi románság háborog és készülődik ellenünk. Természetesen (az ő szokásaik szerint) csak erőszakra gondolnak. A félelem mindkét fél részéről kölcsönös. Valamit tenni kellene az erőszakos cselekmények elkerüléséért.
III. 17.
Marosvásárhelyen véres összetűzésekre került sor. A Vatra szervezte. A hegyekből beszállított tudatlan románokkal (fejsze, csákány, lánc) megtámadtatták a békésen tüntető magyarokat. Sok a sebesült. A hadsereg és a rendőrség semmit sem tett a lakosság védelmére. Szemlélte az eseményeket. Ezen sem lehet csodálkozni, mert a helyőrség parancsnoka is vatrás. Sok katonatisztet foglal magában e "kulturális szervezet".
III. 19.
Marosvásárhelyen az erőszakos cselekmények fokozódnak. Ezt nevezzük eszkalációnak. Sebesültek, halottak. Földúlták az RMDSZ székházát, a bizottság a padlásra menekült. Sütő Andrást súlyosan bántalmazták, oldalbordáit betörték, egyik szeme annyira megsérült, hogy lehet, nem fogják tudni helyrehozni. A különítmény ismét a hegyekből jött.
III. 20.
Egyre aggasztóbb hírek Marosvásárhely­ről. Valóságos polgárháború folyik, mint Hegyi-Karabahban. Iszonyatos, hogy ide jutottunk. Nem tudni, melyik párt vagy pártok állnak az események mögött. A szekusok és az aktivisták tevékenysége személy szerint is kimutatható. A szatmári zavargások egyik szervezője az egykori Kovászna megyei párttitkár, Stanca Constantin. Az én esküdt ellenségem. (Szerk. megj.: Stanca Constantin a Kovászna Megyei Pártbizottság propagandatitkára 1968-tól. 1979–80-ban került Szat­márnémetibe propagandatitkárként. 1989 után tanárként dolgozott Sár és Apa településen. Néhány év múlva nyugdíjba ment, majd üzletet nyitott a volt pártszékház, ma múzeum épületében. 2005-ben halt meg.) Senkire sem számíthatunk, csak önmagunkra. Most már életre-halálra fajult a gyűlölet és az erőszak. A tévé, rádió, újság, kormány, mindenki a magyarokat hibáztatja ugyanazokkal a szavakkal, mondatokkal, kifejezésekkel, ame­lyeket ellenünk a Ceauşescu-rendszer alkalmazott és használt. A gyűlölet – s ez nem giccses túlzás – amúgy csepeg a cikkekből vagy a bemondók hangjából. Csepeg, sziruposan, giccsesen, utálatosan. Éppen ezzel lehet a tudatlan, primitív tömeget manipulálni. A kormány is félretájékoztat. Mindenért Magyarországot vádolja, és az onnan érkező felforgató embereket. Ebben is a szöveg azonos a Ceauşescu-időkben hallottakkal.
Ugyanaz a nacionalizmus támad, mint 1989. december 22. előtt. Most – annyi különbséggel – az emigrációtól is kaptak erősítést. Az új román csoda készülődik. A Ceauşescu-rendszer csúcsteljesítményei után (mert az is csak ebben az országban történhetett) – amikor már nincs – ideológiáját kimentik, megcsinosítják, össze­kap­csolják az utca erőszakával, és úgy tüntetik fel, mint forradalmi tettet.
***
Estéről (estére) elmegyek hazulról, mert a Vatra készülődik bejönni. Én vagyok az első számú célpont. Közben mindenfelől (Kézdivásárhely, Szentgyörgy, Kommandó, kőröspataki bányászok) segítséget ígérnek, ha támadnának (a románok). De ők is szervezkednek a zágoni románság körében és Bodzafordulón. A segítséget csak végső esetben fogjuk kérni. Ezért mint RMDSZ-vezető is felelős vagyok.
III. 21.
Még tegnap az Unitate Naţională alelnökén keresztül vitára hívtam a vajnafalvi románok képviselőit, amolyan "rendezzük közös dolgainkat" alapon. Cél: a véres össze­tűzések elkerülése. Erre délben került sor. A vita moderált volt. Megjelentek. Még eddig sehol sem történt meg, hogy a Vatra az RMDSZ-szel szóba álljon. Mindig kitértek előle. Milyen panaszaik voltak: az iskolát miért nevezzük el Kőrösi Csoma Sándornak, a magyar zászló a március 15-i ünnepségen, Erdélyt a magyarok Ma­gyarországhoz akarják csatolni. Nagyon nehéz velük megértetni Kőrösi Csoma jelentőségét. Oka: a kulturálatlanság. Az egyik mérnök, amikor azt mondtam, hogy szent volt, kereken válaszolt: "Lehet, de nem a mienk." Hogyan járjon egy román gyermek olyan iskolába, melyet egy magyarról neveztek el? Nem folytatom. Megegyeztünk, mindkét fél kerülni fogja az erőszakot. De lehet-e ezeknek hinni? Egyébként most is kertelés nélkül deklarálták, hogy "cel mai mare ungur" (a legnagyobb magyar – szerk. megj.) vagyok. Békesség ide, békesség oda, célpont vagyok. De nem ez a lényeg. Ez a megbeszélés segített-e valamit a helyzet normalizálásán, a feszültségek csökkentésén?
III. 22.
Teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Senki sem véd, akik szónokolnak, távol vannak. A barbárság azt teheti velünk, amit éppenséggel akar. Rosszabb, mint Ceauşescu alatt. Akkor egy ellenségünk volt, akitől félni kellett (aki félt): az államhatalom. Most már egy félkegyelmű is végezhet velünk. Meddig lehet bedeszkázott ablakok mögött meditálni? Meddig lehet a magyarellenes gyalázkodást hallani és olvasni? A Vatra Românească kimondottan fasiszta terrorszervezet.
III. 24.
A megbeszélés nem sokat segített. Nem hozta közelebb a megértést, a kölcsönös tiszteletet egymás hagyományai iránt. Az éjjel az iskola tábláját, a Kőrösi Csoma Sándor Líceumét ismeretlen tettesek meggyalázták. Marosvásárhelyen sem csendesednek az ellenségek. Most már ezek a kifejezések találók. Ezen sem csodálkozhatunk. A tévéfilmek, melyeket estéről estére vetítenek, csak (s ez nem túlzás) etnikai ellentétekről, borzalmakról szólnak. Az agresszív ösztönöket iskolázzák ellenünk. Akik csinálják, jól ismerik a mass media befolyásoló erejét.
III. 25.
Kibírhatatlanul erős magyarellenes sajtókampány. Azért kibírhatatlan, mert hazug, félrevezető és manipulatív. Teljesen megtéveszti a román sokaságot. A kampányt minden bizonnyal a kormány és a hadsereg is támogatja. Ők állanak a Vatra háta mögött is. Így külső politikai beavatkozás nélkül (ez a cél) olyan tömegterrort lehet el­érni, amellyel diszkreditálni tudják a magyarokat, de a többi nemzetiségeket is. Ilyen, méreteit ki nem fejezhető jellemtelenségre nem gondoltam.