Te állsz csak mozdulatlanul
Ha már a szó se véd
Te sors kezében kézfogás
Szabad méltó beszéd
Természet édes öccse szél
Csahos fagyot zavar
Tavaszba fordul reng a föld
Mely ápol s eltakar
Feszülnek rezzenetlenül
Rügyekbe bújt erők
Majd fényre robban csendbe mind
Napot kér új verőt
Igazság szépség bátyja te
Ragyogsz reménytelen
Szabadságodba lángolón
Szerelmes értelem
Ó ifjabb mint a március
Lelked szilaj gyerek
Nem dugdoshatnak eszmeként
Szibériás telek
Tavaszhozó örök fivér
Újévi tűzpehely
Nincs hozzád illő sír sehol
Nincsen számodra hely
Te élsz csak élsz lélegzeted
Sorsokkal oly betelt
Te rendületlen változó
Mozogsz akár a nyelv
