Pénzes Loránd A sepsiszentgyörgyi katolikus egyház a 18–20. században című könyvét mutatták be tegnap délután a Székely Nemzeti Múzeumban. Boér Hunor főkönyvtáros házigazdaként mondott üdvözlőbeszédében kifejtette, öröm látni, mennyi könyvet és városát szerető ember gyűlt össze. Knop Ildikó, a Sepsiszentgyörgy Kiadó munkatársa közölte, az 550 könyvek sorozatban már a harmadik kötetet bocsátják az olvasó rendelkezésére.
A könyvet Csáki Árpád történész, a sorozat második kötetének – A sepsiszentgyörgyi református egyház a 17–19. században – szerzője mutatta be. Elmondta: ismét hiánypótló kötetről van szó, hisz 1926 óta, amikor Székely Károly plébánosnak egy kis füzete jelent meg, a katolikus egyházról nem látott napvilágot semmilyen tanulmány. A könyv levéltári források felhasználásával megírt szakszerű munka. A szerző, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem-teológia szakának végzettje, tanár, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltárának gondnokaként igen gazdagon illusztrálhatta is a kötetet.
Pénzes Loránd a gyűjtőmunkáról beszélt, majd vázlatosan ismertette a sepsiszentgyörgyi katolikus egyház történetét, fontosabb lelkipásztorait, épületeit, klenódiumait. A katolikus egyház újjászervezése 1764-re tehető, amikor a 11. székely határőrezred székhelyeként működő városban megalakították a tábori lelkészséget. Kápolnát is építettek, mégpedig a laktanya területén, valószínűleg a mostani ortodox katedrális helyén, ám ezt ásatásokkal nem igazol(hat)ták. Az önálló egyházközség 1854-ben alakult. Téves adatot is eloszlatott a szerző, a Szent József-plébániatemplomot nem 1832–34-ben, hanem igazoltan 1836–37-ben építették. Ezt 1901–02-ben bővítették, s alakították ki mai formáját. Míg a 19. század elején mindössze 115 katolikus élt a városban, számuk mára meghaladja a húszezret, megközelítette a reformátusokét, tehát, mai kifejezéssel élve, igazi sikertörténet a katolikus egyház fejlődése Sepsiszentgyörgyön – összegzett a szerző.
