Munkásként betelepített nációk jutottak itt révbe a lepergett bő két és fél évszázad alatt, köztük vándoroló magyarok. Nem is akármilyen révben, hanem székely-magyar félében kötöttek ki elsősorban az üveggyártást beindító magyar főnemesek, a Mikók és a Mikesek, a Székely körvasút és az itt korán meghonosodott római katolikus vallás jóvoltából különféle nemzetiségűek.
Egyedi, ritka példa ez, amikor a román, a cseh, a bajor, az olasz, a cigány és másfajta, fészket rakó munkásnép székely-magyarrá válik. És nem is akármilyenné: életrevaló, kapaszkodó, szorgalmas, anyanyelvéhez ragaszkodó, hithű a mikóújfalusi nép. A riporter annyiszor érezte ezt a lepergett évtizedek alatt, ahányszor átlépte a falukapuban a Nagypatak hídját.
Negyvennyolc fehér foltjai
Falutörténet előzi meg Nagy Sándor, a Fejér Ákos Általános Iskola történelem szakos igazgató-tanára részben módszertani tárgyú első fokozati szakmai dolgozatát. Ennek legjobban a helytörténet kedvelője örvend, de a helybeliek is, mert szakirodalmi adat bizonyítja, hogy a mikóújfalusi jobbágyok és zsellérek már 1848. június elején megtagadták a földesúrnak járó kötelezettségek fizetését, számos helybeli zsellér beállt a nemzetőrök soraiba, remélve, hogy a katonai státus megmenti a megalázó úrbéri szolgálatoktól. Helyi forradalmi bizottságot alakítottak, mely később földosztó bizottsággá változott. Ez Deák György szolgabíró, Bartos István, János György, András Tódor és Német Ferenc esküdtekből állt, Almásmező és Kispatak térségében földhöz juttatott 56 helyi családot, és több férfiember a forradalmi események hatására belépett Gáll Sándor ezredes csapatába. Sajnos, e haladó eszméket valló személyek neve még ismeretlen az újfalusi kutató történész-tanár számára.
A forradalom vérbe fojtása után – mert az újfalusiak nem voltak hajlandóak visszaszolgáltatni a kapott földterületüket – hosszúra nyúló per következett a gróf és a "pórnép" között. Szomorú pillanata annak az időszaknak, mert a grófi család nevét viselő településre veszélyesen késve érkezett meg a pesti hír a jobbágyság felszabadításáról, bizonyára nem is nagyon akarták azt a nép tudomására hozni. A helybelieknek hosszú évekig pénzzel kellett visszavásárolniuk az annak idején kapott, életet adó és életet mentő földeket.
Nagy Sándor tanár dolgozatával egy fehér foltot tüntetett el a község múltjából, ezzel a témával most révbe futott. Örömmel vettük a hírt, hogy kézirata része lesz annak a vidékről szóló helytörténeti könyvsorozatnak, melyet a Megyei Művelődési Központ szándékszik az olvasóközönség kezébe adni.
Egyházi és mindennapi gondok
Simó Gábor atyánál senkinek sem lehet nagyobb gondja a lelkek pásztorolása. A nemzet kopjafájánál koszorúzás előtt ő mondott néhány gondolatot március idusán a szabadságról. Tervei felől érdeklődtünk.
– Ünnep után, április 6-án, ami éppen nagypéntekre esik, itt lesz minálunk örökös szentségimádási nap. Ezt követi húsvét szent ünnepe, majd egyházi életünket tekintve fontos dolog következik: első áldozás ünnepe május 13-án. Ekkor tizenkét elsőáldozó találkozik majd az oltári szentségben jelen lévő Jézussal.
Túl az egyházi dolgokon, a mindennapiak is tolakodnak. Az atya bízik a hívek, jóakarók és a községvezetés segítségében, amit a templom és a lelkészi lak közös telke előtt álló kerítés újraépítéséhez ígértek, merthogy egy olyan településen, ahol kőfaragók élnek, nem illik akármilyen kerítés a szent hely bejáratához. Mindent csak szerével és beosztva, intett mérsékletre Simó Gábor, s csak mellékesen jegyezte meg, hogy 2014-ben bérmálásra kerülne sor, ezt megelőzően pedig üdvös lenne új köntösbe öltöztetni a templom harangtornyát, mondhatnánk: révbe jutni ezzel is.
Az atyához tartozik a zalánpataki katolikus filia is, ahol "leghamarabb a lelkiek körül lévő bajokat kell orvosolni – mondta az atya. – Azt szeretném, hogy buzgóbb templomba járók legyenek ottani híveim, de fáj az a sok meg nem értés és széthúzás, ami az emberek között van. Nincsen kompromisszum-készség, nem azt keresik, ami összekötheti őket, hanem inkább ellenkezőleg, ami szétválasztja."
Biciklitúra itthon
Március 15. küszöbén jelentetett meg a községi önkormányzat egy időszakos kiadványt, amely Mi újság Mikóújfaluban címmel látott nyomdafestéket ötszáz példányban. Nyáguly Vilmos polgármestert arra kértük, hogy csak a pillanatnyi újfalusi gondokról-tervekről beszéljen, hiszen az említett kiadványban összefoglalta a polgármestersége alatt eltelt kerek nyolc esztendő eredményeit.
– A családorvosi-fogorvosi rendelő és a gyógyszertár közös épületét még nem sikerült megújítani. 1939-ben épült, tisztázatlan a tulajdonjogi helyzete, a telekkönyvben ott csak egy kert szerepel. Majdnem egy évszázados mulasztást kell pótolni-tisztázni, hogy megújíthassuk. Topográfiai felmérés kell, be kell telekkönyveztetni. Az önkormányzat csak a tulajdonában lévő ingatlanokat újíthatja fel. Nem fog kimaradni a sorból, tervet készíttetünk a feljavításra, s mert pincével is rendelkezik, az eddig felújított épületeinkhez hasonlóan, az alagsor is valamiféle hasznos rendeltetést kap. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy mindez pénzbe, nem kis pénzbe kerül majd, amit elő kell teremteni.
– Miért késik a szennyvízhálózat és a derítőállomás működésbe helyezése?
– Ezt a Tehnogáz nevű paksi, magyarországi szakcéggel kiviteleztetjük. Közbejött a tél is. Az utolsó egyeztetések alapján a rendszernek 2012. április 31-én működnie kell. Így szerepelt ez a szerződésben, ellenkező esetben a kivitelezőnek késedelmi kamatot kell fizetnie. Nem tudtuk még befejezni teljesen a kultúrotthon főjavítását. A szalagvágást ez év május 10-re tervezzük, mert akkor lesz tíz esztendeje annak, hogy meghalt Fejér Ákos szeretett testnevelő tanárunk, akinek emlékét őrizzük. Az egész esztendőt Fejér Ákos-évnek nyilvánítottuk. Hivatalunk, közösen a Fejér Ákos Egyesülettel, a nevét viselő általános iskolával biciklitúrát is szervez, és megkoszorúzzuk Csíkszeredában lévő síremlékét. Ezt követné egy megemlékező szentmise és kopjafaavató. Balázs Antal tanító úr és faragóművész munkája lenne a negyedik emlékjel itt, a római katolikus templom emlékhelyén. Szalagvágás utánra kultúrházavató és emlékműsort tervezünk, ekkor nyitnánk meg a Fejér Ákos állandó emlékkiállítást is, melyet a kultúrotthon tetőterében fogunk berendezni.
Megújult a könyvtár épülete, újra beindul a Bibilonet-program. Miklós Piroska, a 8000 kötetes könyvtár mindenese már az elsők között elvégezte a biblionetes megyei tanfolyamot.
– Nyertesei vagyunk már rég a közkedvelt programnak, csak a könyvtár felújítása szakította meg, de nagyon várják az újfalusiak. Ennek egyelőre csak a riasztóberendezés működésbe helyezése az egyetlen akadálya, amit azonban ígérete szerint rövid idő alatt beindíttat az önkormányzat.
Az asztalt meg kell teríteni!
Nincs nagyobb bánata annak a gazdaembernek, aki érzi, hogy kárát kell vallania jószágának. Nos, ekkor kell tudása magaslatán állnia az állatorvosnak. Dr. Szász István állatorvos azonban évtizedek óta ennél többet vállalt ebben a közösségben. Lélekben-tettben ott volt falusfeleivel az új rendszer beköszöntekor, ésszel és ötlettel vert utat az állattenyésztés sem régebb, sem most nem könnyű mikéntjében, s önkormányzati képviselőként sem sajnálta átadni tapasztalatait-ötleteit a fiatalabbaknak. Mint református egyházkerületi főjegyző és Sepsi egyházmegyei főgondnok készséggel támogatta az Újfaluban megerősödő református gyülekezetet.
Látogatásunk idején a kötelező és előírt vizsgálatokat végezte. Körzete az egykori Málnás község minden települését magában foglalja. Nem kis vehemenciával sorolta a szakmai privatizáció szülte, jellegzetesen hazai nehézségeket, amelyeket minden kollégájának le kell küzdenie ahhoz, hogy sikeres lehessen. Őszintén aggódik a falu állatállományának apadása miatt.
– Mindjárt nem lesz állat, ami lesétáljon az annyira tiltott főúton! Kiöregedtek az újfalusi állattartók, sajnos, nem kerül fiatal, aki nyomukba lépjen. Nagy baj ez, mert az Olt völgyének olyan adottságai vannak, mint legalább Svájcnak, és nem fejlődik, hanem leépül az állattenyésztés! Ezt kell beismerni, ennek érdekében kell tennie az államnak! Ehhez kell olyan körülményeket biztosítani, hogy a fiatalságnak legyen kedve az állattenyésztő munkához. Mert nem igaz, hogy nem kelne fel mindennap kora reggel, csak érje meg a fáradság. Ami pedig a politikát illeti: könnyű az asztalt verni, de nehezebb megteríteni. Nos, nekünk, vidékieknek az a feladatunk, hogy megterítsük!
Túl a szakma hátulütőin, Szász doktor "még tartja a frontot", ám a helybeliek őszintén sajnálják, hogy korára hivatkozva bejelentette, átadja a helyet a fiataloknak, akár a közképviseletben is. Beszélgetésünk végén elmondta, őrzi azt a kis noteszét, amelybe még 1989 decemberének végén saját magának megfogalmazott néhány alapvető feladatot. Ezek között két legfontosabbat, amit az alakuló új önkormányzat előtt is elmondott: a magánvagyont vissza kell szolgáltatni, s a magyarságnak egységes politikai képviseletre van szüksége. Szász doktor a szó legjobb értelmében politikai, magyarságot szolgáló harcaival-küzdelmeivel, szakmai munkájával nyugdíjasként futott be a révbe.
