A marosvásárhelyi szakember 1994-ben az elsők között végezte el a dzsiu-dzsicu edzői iskolát, s az évek során 4 danos fekete öves mester vált belőle. Dzsúdóban is helytállt Oltean, hiszen ideköltözése óta 2 danos fekete öves oktató lett belőle. A klubról, a dzsiu-dzsicuról, az idei eredményekről és a jövőbeli tervekről őt faggatunk, aki ottjártunkkor éppen órát tartott lelkes tanítványainak.
De mielőtt belevágnánk a beszélgetésbe, egypár mondatban ismerkedjünk meg a dzsiu-dzsicuval, ami lágy művészetet jelent. Eredetileg katonai közelharc, melynek célja az ellenség harcképtelenné tétele volt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban. Mai szavakkal ezt a harcművészetet modern önvédelemnek is hívhatnánk. A ,,modern" kifejezésen a mai világhoz való alkalmazkodása érthető. A dzsiudzsicu módszerei közt nemcsak az ütések, rúgások és hárítások vannak jelen. Repertoárjába éppúgy beletartozik az esés- és szabadulás-technika (szabadulás-technikának hívják a lefogással, megragadással történő támadások elleni védekezéseket), mint a fegyveres harc. A dzsiu-dzsicu harcosok fegyverei között megtalálhatóak mindazok az eszközök, amelyek akár az utcán is előfordulhatnak. Ilyen például a rövid-, hosszú- vagy éppen a kampós bot, a kötél, a lánc és a kés. Speciális önvédelmi anyagok között szerepelnek azok a fegyverek is, amelyeket a különböző rendvédelmi szervek alkalmaznak — ilyen például a rendőrségi gumibot és a tonfa. Az edzéseinken a tanulók fokozatosan és folyamatában ismerkednek meg az önvédelem mind mentális, mind pedig fizikai oldalával.
— Többéves múlttal rendelkezik már a Szamuráj OPS, mikor alakult meg a klub?
— A klub elődjét még 1988-ban alapítottam meg, akkor kerültem Szentgyörgyre mint cselgáncsedző. Abban az időben az Electro sportegyesület mellett működött egy dzsúdószakosztály, amit Mihai Pop vezetett. Igazából csak egy évvel később kezdtük el tényleges tevékenységünket, akkoriban egy baráti kör verődött össze, és önvédelmi gyakorlatokat tanulgattunk. A rendszerváltás után, 1992-ben megalapítottam a Szamuráj-egyesületet. Négy szakosztállyal indultunk: dzsúdó, harcművészet, testépítés és aerobik. Ilyen felállítással működtünk mindaddig, amíg meg nem változott a sporttörvény, és átalakultunk Szamuráj OPS Sportklubbá. Teljesen véletlenül választottam a szamuráj nevet, hiszen Open Kodokanra (open: mindenki előtt nyitott a klub, kodokan: a Jigoro Kano által alapított japán iskola) akartam keresztelni az egyesületet. Sajnos, az akkori könyvelőm mindig rosszul írta le az Open Kodokant, és így döntöttünk a szamuráj mellett. Csupán 1999-től veszünk részt rendszeresen versenyeken, első megmérettetésünk egy zónabajnokságon volt, amelyet Kolozsváron tartottak meg. A viadalon négy tanítványom volt jelen, és első próbálkozásunkról két első és két második helyezéssel tértünk haza. Ez azt jelentette, hogy mindannyian indulhattak az országos bajnokság döntőjén, csak sajnos, azon a versenyen — különböző okok miatt — csak két szentgyörgyi fiú vett részt. Akkor Szőke Attila aranyérmes, Cristian Schiopu pedig ötödik lett.
— Jelen pillanatban hányan tanulnak önöknél, és milyen harcművészeti stílusokat lehet elsajátítani a Szamuráj OPS-nél?
— Most 40—50 személy jár hozzánk rendszeresen edzeni, s nálunk a teremben nem számít, ki magyar, ki román, ki német, mi egy nagy család vagyunk. Négy szakosztályunk van: a dzsúdó, a dzsiu-dzsicu, a karate, valamint van egy összevont csoportunk, ahol a kickboxing és muay thai (thai boksz) titkait lehet elsajátítani. Mindegyik csoportot egy szakképzett oktató irányítja. Szűkség van ezekre az oktatókra, mert már többször találkoztam olyan személlyel, akit becsaptak, s a rosszul megtanult dolgok miatt elidegenült a harcművészettől. A közeljövőben az MSC-nél is indítunk majd két szakosztályt (dzsúdó és harcművészet), és már most várjuk a gyerekek, az érdeklődők jelentkezését.
— Idén milyen versenyeken vettek részt, és milyen eredményekkel zárták ezeket a megmérettetéseket?
— Idén indultunk a dzsiu-dzsicu országos bajnokságon, ahol 11 szentgyörgyi versenyző volt jelen, és tíz érmet szereztünk: Szőke Attila (-94 és +94 kg) ezüst- és bronzérmes lett; Domokos Csaba (+94 kg), Liviu Brînză (-85 kg, ifjúsági) bronzérmes volt; Cosmina Ţurcă (-63 kg reménységek és -62 kg ifjúságiak) egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza, Ramona Calcea (-70 kg) második, Vajda Andra (-70 kg ifik) harmadik lett, és Alin Grigoraş további két bronzzal gyarapította éremgyűjteményünket. Sajnos, aranyérmet nem tudtunk begyűjteni, mert ezek a ,,saját" bíróval rendelkező városok — pl. Bukarest — sportolói számára voltak ,,félretéve". Ez nem túlzás! Karatéban Pászka Lehel és Darvas Piroska vett részt egy versenyen, de komolyabb eredményt nem értek el.
— Milyen terveik vannak?
— Jelen pillanatban három termünk van, amelyből egyet hamarosan visszamondunk, és a Nicolae Colan Általános Iskola alagsorában kialakított dojonkra szeretnénk összpontosítani tevékenységünket. Továbbá hamarosan beindul az MSC-nél a két szakosztály, amely remélhetőleg a Szamuráj OPS-szel közösen a teljesítménysport bölcsőjévé válik. Ugyanakkor más csoportokban is gondolkodunk: az egyiket a súlyproblémával küszködő gyerekek számára szeretnénk elindítani, hogy tudjanak fogyózni, egy másikat pedig az egészséges életmód megtartása érdekében. December elején egy bemutatót tartunk a Nicolae Colan-iskola nagy sporttermében.
— Mit kellene jelentsen a dzsiudzsicu a hétköznapi embereknek?
— A dzsiu-dzsicu mai szemmel önvédelmi sport, egy összetett harcművészet, amely ötvözi a dzsúdó és a karate elemeit. Ezt a harcművészetet használják a különböző rendvédelmi szervek is. Ma indul újra a sepsiszentgyörgyi közösségi rendőrök tanfolyama, akiket én készítek arra, hogy miként fegyverezhessenek le egy esetleges támadót.
További információkért látogassák meg a www.samurai-ops.r8.org internetes portált.
