A röntgensugárzás az elektromágneses sugárzás ultraibolya- és gamma-hullámhosszai közé eső sugárzása.
Földi körülmények között leggyakrabban akkor keletkezik, ha gyorsított, elektromosan töltött részecskék (protonok, elektronok) fémes anyaggal ütköznek. Ha a sugárzás kellő energiával rendelkezik, képes a fém atomjainak belső elektronhéjairól elektronokat kiütni. Ezek helyére a magasabb energiaszintekről visszaeső elektronok energiavesztesége röntgensugár kibocsátásával jár. Ennek áthatoló képessége nagy, a kis sűrűségű anyagok, mint a levegő, víz, fa, testszövetek átengedik, a nagy sűrűségűek, mint az ólom, a csont jelentős mértékben elnyelik. E tulajdonságon alapszik a röntgendiagnosztika.
Wilhelm Conrad Röntgen 1895 novemberében kezdte vizsgálni Crookes vákuumcsöves kísérleteit, melynek során megfigyelte az általa X sugárzásnak nevezett jelenség tulajdonságait. Még az év decemberében hivatalos közleményben ismertette felfedezését, amelyért 1901-ben ő lett az első fizikai Nobel-díjas. Felfedezése látványossága miatt óriási szenzációt keltett Európa- és világszerte. Számos, elméletileg felkészült és kísérletezésre vállalkozó személy tartott bemutatóval egybekötött előadásokat a sugárzásról és annak jövőbeli (sok esetben eltúlzott) alkalmazási lehetőségeiről.
Így jutott el városunkba is 1897 januárjában (tehát csupán tizennégy hónappal a sugárzás felfedezésének hivatalos bejelentése után!) egy Herb nevezetű tanár. A Székely Nemzet 1897. évi 8. számában ajánlja olvasói figyelmébe a városháza dísztermében (ma a színházterem) sorra kerülő látványosságot, melynek során "mutatja be a Röntgen sugarak hatását Herb tanár megfelelő kísérletekkel és magyarázó előadások mellett.... fényképfelvételekkel, különböző tárgyak és testrészek átvilágításával...1 frtos belépti díjak mellett." A lap következő száma már reklámot is közöl az előadásról.
A lap január 22-i száma az előadásról cikkezik. Részletezi "azokat a készülékeket, melyek a villamosság fejlesztésére és a láthatatlan sugarak hatásainak bemutatására szolgálnak... valamint ezek fotografikus megnyilatkozását, egy férfikéz negatív képét" és egy gyermek koponyájának kontúrjait. "A poroszos német kiejtéssel tartott előadás nehéz érthetősége dacára is annyira hasznára szolgált a hálás hallgatóságnak, hogy immár nem megy vadonat csuda-számba ennek a nagy jövendőjű találmánynak mineműsége. Az intelligens publikum körében nagy számban vettek részt teknikusok és tanárok" és a hatóságok képviselői. "Az előadó el volt ragadtatva a város intelligenciájának ekkora mértékű érdeklődése felett."
A témának akár lírai vonalát is megtaláljuk a Székely Nemzetben, melynek 1896. évi 31. száma (tehát alig pár hónappal Röntgen bejelentése után!) a következő verset közli:
A Jövő szerelmi dala. Óh, mily rózsásak ajkaid / s szemed csillagsugárral ég! / Óh, hát még – bordacsontjaid, / Ilyenről dal nem zenge még! // Oly fehér kicsiny kezed, / Mint hóvirágok hímpora, / S benn csontocskák fehérlenek, / Mint elefántok agyara! // Miként büszke pálmafák, / Oly délceg s szép a termeted, / Ilyen tökéletes csigolyák / Mellett másként nem is lehet. // Szívem forrong, míg átcikáz / Az X-sugár testeden: / Csontvázad a legszebb csontváz, / Óh édesem, óh kedvesem!.
Ne vegyük szentségtörésnek az összehasonlítást, de a fenti sorok nem juttatják eszünkbe József Attila halhatatlan Ódájának 4. részét?
