Valahogy így vagyok én is most, amikor a lengyelek újabb magyarországi bejövetelérÅ‘l írott jegyzetem utóéletére számítógépen rákeresek, és szembehajlik velem egy kiváló ötlet-szál: "én már régóta álmodom arról, hogy megszületik egy lengyel–magyar koprodukciós film Bem József életérÅ‘l, amelyben talán Török­ország is részt vehet. Itt lenne az ideje, hogy ennek a páratlan lengyel hÅ‘snek méltó emléket állítson e két ország" – írja egyik olvasó.
Hogy a lengyelek mostani budapesti "bevonulása" március 15-én ezreknek volt emlékezetes élménye, ahhoz nem fér kétség. Az ötlet kapcsán valaki megjegyzi: nem biztos, hogy a mai magyar filmesek alkalmasak lennének erre (?). Egy másik: "a lengyelek nagyon jó történelmi filmeket készítenek. Pl. Warsavska. Én már többször felvetettem ezt az ötletet, még a Magyar Történelmi Filmalapítványnak is írtam erről, de választ sem kaptam rá."
Az ötlet valóban zseniális. Bem életútja, Osztrolenka véres csillagának a magyar szabadságharcban vállalt szerepe, Bem és a székelyek, Bem iszlám hitre térése – hogy katonai rangját ne veszítse el, és a törökökkel együtt harcolhasson hazája felszabadításáért –, szóval közös hÅ‘sünk emlékezete ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója, illetve mint az oszlopok magasába helyezett kÅ‘koporsó szülÅ‘városában, Tarnówban.
Bem apó képzÅ‘művészeti megidézésére nem panaszkodhatunk. Nálunk elsÅ‘ köztéri szobrát Marosvásár­helyen leplezték le, de Bem-szoborral büszkélkedhet Kézdi­vásár­hely is, amely az erdélyi forradalom és szabadságharc bölcsÅ‘je (Vetró András munkája). Filmünk viszont nincs. Pedig az ugyancsak 1848-as témájú Sára Sándor-film – Nyolcvan huszár (1978) – generációk emlékezetébe vésÅ‘dÅ‘ játékfilm. Kovács István költÅ‘, volt krakkói fÅ‘konzul a film fÅ‘ tanácsadója, maga is kedves, érzelmes, Bem eszméihez ragaszkodó portrékönyvet írt a lengyel-magyar hÅ‘srÅ‘l.
Természetesen tudom, hogy a mai idők nem kedveznek a hasonló témájú filmeknek, és pénz sincs, az ebverte.
Nem kedvez, de kedvezhetne!
A március 15-én Budapestre zarándokló lengyelek, litvánok és magyar vendéglátóik fogalmazták meg, hogy Kelet-Európa országainak össze kell fogniuk a globalizmus veszélyeztette önrendelkezésük, nemzeti szuverenitásuk és identitásuk közös védelme érdekében. Ennek elsÅ‘ lépése – legalábbis eszmei vonatkozásban – a lengyel–magyar–litván barátság, amelynek zászlói, jelszavai, dallamai ott lebegtek két napig Nagy-Budapest utcáin és terein, és a médiumok utólagos ráerÅ‘sítése ellenére elnyomták, törülték az emlékezetbÅ‘l a francia szocialisták s a hazai hÅ‘zöngÅ‘k sajtószabadságért rikácsoló kakofóniáját.
Szóval, egy Bem-témájú, lengyel–magyar koprodukciós film az alaptémán túl az európai népek összefogását szolgálhatná, patriotizmusát erÅ‘síthetné, arról nem is szólva, hogy az újjáépítendÅ‘ magyar, lengyel, litván stb. oktatás micsoda emberi-eszmei forrásra lelne egy ilyen játékfilmben.