A száraz hír mögött arra kerestük a választ: az utcára kerülők milyen körülmények között kényszerülnek munkanélkülivé válni, illetve hogyan védik munkavállalói érdekeiket.

Munkavállalók száma

A munkaerő-foglalkoztatási hivatalhoz eljuttatott dokumentum szerint a tömeges leépítésre — mert ennek minősül — azért van szükség, mert a textilgyár szövödéje és fonodája ráfizetéssel dolgozik, ezért a 665 alkalmazottból 228-at elbocsátanak (az alkalmazottak valamivel több, mint egyharmadát). A néha semmitmondó számok azonban felkeltették az érdeklődésünket, hiszen a legutóbbi, két évvel ezelőtti tömeges elbocsátással, amikor mintegy 1200 alkalmazottról beszéltek, szintén valamivel több, mint 200 munkavállaló került az utcára. Nos, a munkaerő-foglalkoztatási hivatal adatai szerint tavaly januárban még 962-en, februárban már csak 840-en dolgoztak a gyárban, ami havonta keveset változik egészen idén februárig, amikor 854-en dolgoznak itt. Ettől kezdve szeptemberig — eddig van adat a hivatalban — mintegy százas létszámcsökkenés következik be, vagyis eljutnak a 748 alkalmazottig. Hogy a hivatalosan bejelentett 665 és a szeptemberi 748 közötti különbséggel, vagyis 83 alkalmazottal mi lett, azt a számokból nem tudtuk kibogozni.

Természetesen, erről és sok egyébről szerettük volna megkérdezni Vlastimir Isacovici igazgatót, ám többszöri hívásra sem sikerült időpontot egyeztetnünk vele.

A szakszervezeti vezetőnek sok a gondja

Hasonlóan alakult az információszerzés Fehér Luciával, az Olt Textil Szabad Szakszervezet vezetőjével folytatott telefonbeszélgetések nyomán. Először ugyan hajlandónak mutatkozott kérdéseinkre válaszolni, ám később úgy fogalmazott, hogy rengeteg a problémája, és ha mondanivalója lesz, ő keres majd meg.

Pedig csupán azt szerettük volna megkérdezni tőle, hogy a rendelkezésére álló eszközöket miként igyekezett használni a szakszervezet azért, hogy az elbocsátottak listájára kerülő munkavállalók érdekében eljárjon. Az köztudott ugyan, hogy vállalati szinten a kollektív munkaszerződést általában az ágazati modellhez igazítják, és az a minimális szociális védelmet biztosítja. De ott, ahol erős érdekvédelem működik, a szakszervezeteknek még sikerül kialkudniuk bizonyos jogokat. (Egy zárójel erejéig hadd jegyezzük meg, hogy egy magáncég illetékeseinek nem muszáj a sajtó kérdéseire válaszolniuk. Ha megteszik, akkor is az általuk üzleti vagy szolgálati titoknak minősített információkat nem kötelesek megosztani a közvéleménnyel. A szakszervezeti vezető viszont épp a nyilvánosság erejét is felhasználva tudná hatékonyan végezni érdekvédelmi munkáját, ám az információ megtagadása ebben az esetben sem törvénysértő.)

Védelem nélkül?

Feltehető tehát a kérdés: teljesen érdekvédelem nélkül maradtak a textilgyári munkavállalók? A válaszkeresés nyomán a szálak a szakszervezeti mozgalom felsőbb szintjeire vezettek. Mihai Bureţea, a Könnyűipari Alkalmazottak Országos Föderációjának helyi megbízottja egész dokumentációval érkezett a megbeszélt találkozóra. Megtudjuk, hogy az Olt Textil Szabad Szakszervezetet egy időre — fél esztendőre — kizárták a föderációból, mert nem fizette ki a tagdíjat. Ez egyfajta figyelmeztetés az érdekvédőknél, és azt szolgálja, hogy ágazati szinten a föderációk, illetve országos szinten a konföderáció — ez esetben az Alfa Kartell — a maga módján finanszírozható legyen.

Egy másik szakszervezet

Ám a dokumentumok, amelyeket a szakszervezeti megbízott bemutat, nem az elmaradt tagdíjról szólnak. Hanem arról, hogy a textilgyárban egy idén május 2-án hozott bírósági döntés tanúsága szerint egy másik szakszervezet is létezik. Legalábbis jogilag. Ezt az április 13-i alakuló gyűlés jegyzőkönyve, na meg a szükséges iratok alapján jegyezték be, a 15 kezdeményezőhöz 144 tag társult. Ezt a tényt a csatlakozó nyilatkozatok tanúsítják. Ám mind a mai napig a gyár vezetősége nem ismerte el az új érdekvédelmi tömörülést. Megkerestük az új alakulat elnökét, és mint kiderült, kezdeményezőjét, aki — neve nyilvánosságra hozatala nélkül (ezt új munkahelye miatt kérte) — válaszolt kérdéseinkre. Közel 32 év munkaviszony után kényszerült elhagyni a textilgyárat, mert folyamatos konfliktushelyzetbe került az igazgatóval. Az új szakszervezetet is azért hozták létre, mert minden jogos kérésüket elutasították, a régi szakszervezet pedig nem intézkedett. Megtudjuk, hogy elsősorban az alacsony fizetések (ennyi év után is a fonodában szakképzetlen munkásként kezelték), a szabadságok kiadása (nyári időszakban sorozatosan egy huzamban csak tíz napot adtak ki, az elmaradt szabadságokra járó összeget nem fizették ki, vagy késtek vele), na meg az áldatlan munkakörülmények (a gyárban patkányok, egerek futkosnak, nincs rendes öltöző, mosdó, zuhanyozó) álltak a konfliktus gyökerénél, de sokan, majdnem mindenki panaszkodott, csak nem merte kinyitni a száját. A májusban bejegyzett Textil Szakszervezetet viszont nem akarták hivatalosan bejegyezni a vállalatnál. Az értesítést több ízben a titkárnő utasította el, az igazgató pedig nem fogadta az új szakszervezet vezetőjét. ,,Elsősorban a düh, hogy csúfot űznek belőlünk, vezetett oda, hogy ennyi év után elhagyjam a textilgyárat" — mondta a kezdeményező.

Mihai Bureţeától azt is megtudjuk: hogy bizonyíték is legyen, a sorozatos visszautasítás után gyorspostával küldték az új szakszervezet iratait a gyárba, a tértivevényt iktatták is, ám a csoport hivatalos elfogadása nem történt meg. Augusztusban például átiratban kérték a vezetőségtől, hogy a megfelelő törvények értelmében irodát és infrastruktúrát biztosítsanak az új szakszervezet részére. Válasz nem érkezett. A szakszervezeti megbízott ezért azt is fontolgatja, hogy büntetőjogi eljárást kezdeményez az ügyben. A bírósági eljárást egyébként a gyár vezetősége is kezdeményezte, mert szerintük a szakszervezet már létezik, a nevet más nem használhatja. Az elkerülte a figyelmüket — mondja a bizalmi —, hogy az újnak más a neve (azt be sem jegyezték volna a bíróságon — szerk. megj.).

Hivatalosságok

A textilgyári kollektív munkaszerződés egyébként 2003-as keltezésű — mutat rá a bizalmi —, igaz, minden évben hivatalos kiegészítő melléklet hosszabbítja meg érvényességét. Ami azt is jelzi, hogy azóta nem változott, nem volt tárgyszerű egyeztetés a munkaadó és a szakszervezet között. Mint ahogy a tömeges elbocsátottak esetleges végkielégítésére sem találunk semmilyen cikkelyt.

Mindez persze belső ügy, és arra vall, hogy a hivatalosan is elfogadott szakszervezet nem sokat tett a munkavállalók érdekeinek érvényesítéséért. De az el nem ismert szakszervezet sem járt sikerrel az állami hivataloknak küldött néhány felszólításával. A megyei munkafelügyelőséggel például július elején kelt levélben közlik, hogy a vezetőség nem iktatja a szakszervezet megalakulását, ugyanakkor megsérti az országos kollektív munkaszerződés bizonyos pontjait (itt a besorolásra, a szabadságok kiadására történik utalás). A felügyelőség augusztus közepén válaszol, meglehetősen általános módon (ez és ez a törvény garantálja, hogy a vezetőség nem szólhat bele az érdekvédelembe, vagy hogy a kollektív munkaszerződéshez az országos modell az alap, ennél csak több jog járhat, kevesebb semmiképpen stb.). Ami pedig az évente kötelezően kiadandó 15 napos pihenőszabadságot illeti, a felügyelőség azért nem tudott ellenőrzést elrendelni, mert a vezetőség épp szabadságon volt.

De nem járt nagyobb sikerrel a prefektúrának címzett petíció sem, amely szintén július elején kelt, hasonló problémákat vet fel, ám itt még rövidebb a kitérő válasz: a prefektúra nem avatkozhat be egy magán munkaadó és a szakszervezet közötti vitába, a szakszervezeti törvény alapján az ügyet törvényszékre lehet vinni, hiszen az érdekvédelmi szervezkedés megakadályozása bűncselekménynek számít.

Marad a kiszolgáltatottság

Azt bánom, hogy nagyon későn fogtunk neki az új szakszervezet szervezésének — mondja a Textil Szakszervezet vezetője, aki végül is a sok zaklatás miatt mondott fel a gyárban. De szívesen folytatná a szakszervezeti munkát, ha bentről segítenének, de erre senki nem vállalkozik.

Az apadó létszám mellett tehát tovább tart a munkavállalók kiszolgáltatottsága. S ezen az sem sokat változtat, hogy — a gazdasági konjunktúra miatt — a hazai textilgyárak majdmindenike már bezárta kapuit. Sokan vélik úgy, hogy a szentgyörgyi textilgyár mai léte tulajdonképpen a privatizáció következménye, így igazságtalanul éri annyi ,,támadás" az új vezetőket. De ez egy másik szempont, ami aligha vigasz azoknak, akik — a szentgyörgyi textiles múlt nosztalgiáját őrizve — nem csupán munkahelyüket, hanem emberi méltóságukat is veszélyeztetve látják.