Egyrészt az ide érkezők viszik a térség jó hírét, a rendezvény hírnevét a világ jelentős kultúrcentrumaiba, másrészt növelik az itteni szolgáltatók bevételét.

A Reflex két hete alatt háromszáznyolcvan, különféle társulatokhoz tartozó színművész, rendező, színházi személyzet fordul meg Sepsiszent­györgyön, rajtuk kívül mintegy százfős a médiapartnerek, újságírók, kritikusok, szakírók, más színházaktól érkezők csapata, így hozzávetőleg félezerre tehető a fesztiválon részt vevő, teátrumhoz közvetlenül kötődők száma – magyarázta érdeklődésünkre Pál Attila, a fesztivál koordinátora. Noha nehéz pontosan rögzíteni a számokat, a valószínűsített nézőszámot négyezerre becsülték, ezt már túllépték, a tapasztalat azt mutatja, jórészt mindenkinek sikerült bejutnia az előadásokra. További hétezer fősre becsülik azokat az érintetteket, akik ugyan nem jönnek előadásokra, de a kísérő rendezvények iránt érdeklődnek, emiatt egy részük a továbbiakban potenciális színházlátogatónak számít, ezért ők jelentik a "legérdekesebb réteget".
A Reflexen részt vevők elszállásolása, étkeztetése maximálisan igénybe veszi Sepsiszentgyörgy és közvetlen környéke idegenforgalmi egységeit. Elérkeztünk a lehetőségek határához, a mostaninál több vendég fogadását már csak más városok bevonásával lehetne megoldani – vélekedik Pál Attila, aki szerint az elszállásolás jelenti a legnagyobb problémát, s a mostanihoz hasonló helyzetben nagyot lendítene a megyeszékhelyen, ha a város tulajdonában lehetne a működőképessé korszerűsített Bodok Szálloda. Most volt olyan világhírű, de "kényes igényességű" színházi rendező, aki végül a távolság miatt nem választotta a kovásznai, az itteninél lényegesen jobb minőségű vendéglátó-ipari szolgáltatást. A színházi szakma "nagyágyúinak" fogadása Sepsiszentgyörgyön nehezen megoldható, szerencsére a társulatok nagy többsége, a művészek empátiával viszonyulnak ehhez a kérdéshez, általában beérik a szerényebb vendéglátással. Természetesen nem ez a mérvadó a fesztiválon, de a szervezőknek szembe kell nézniük azzal, hogy ma már a világsztárok számára természetes a nagyon határozott kényelem, a magas színvonalú szolgáltatás.
Pál Attila úgy véli, "kezdünk belekerülni a nemzetközi vérkeringésbe", nagyon szépnek tartja például azt, ahogy Mácsai Pál, a budapesti Örkény Színház direktora fogalmazott: ő kijelentette ugyanis, hazamegy és elmondja, hogy egy hatvanezres székely kisvárosban olyant lehet csinálni, amire egész Magyarországon nem képesek. Ez is azt erősíti, hogy Sepsiszentgyörgy leglényegesebb tevékenysége a kultúra, s a mostani tapasztalatokat figyelembe véve már gondolkodhatnak a harmadik kiadáson; szerinte könnyű jó fesztivált szervezni, ha van egy olyan "álmodó ember", mint Bocsárdi László, akit támogat két olyan alapfinanszírozó, mint a városi és a megyei önkormányzat.