A tanévkezdés nagy szenzációjának számított, a diákok azonban csak október végén vehették birtokukba a Mikó és a Református Kollégium szinte teljes egészében regionális fejlesztési alapokból épült sportcsarnokát. Mint kiderült, a késlekedést és néhány kivitelezési, illetve felszerelési hibát az időszűke miatti egyeztetési problémák okozták.
A három szinten több mint háromezer négyzetméternyi hasznos felület a két tanintézmény közel 1700 diákjának testnevelését és művelődési tevékenységét hivatott szolgálni. Kezdjük lentről: az alagsorban lévő rendezvénytermet próba- és előadóteremnek, illetve ötszáz fős konferenciateremnek szánják. A rendezvényterem minőségi kialakítására szeptemberben személyes garanciát vállalt Kató Béla, az Erdélyi Refor­mátus Egyházkerület püspökhelyettese. Nos, azóta beszerezték az ötszáz fő leültetésére szánt székeket, és helyére került az annak idején az illyefalvi templomnak adományozott svájci orgona is. Színpad is van, igaz, nem mozgatható, ahogy az eredeti elképzelések festettek, de úgy tűnik, ez senkinek sem okoz különösebb megrázkódtatást. A terem akusztikai minősége azonban továbbra is kritikán aluli, a falakra szánt faborítás ugyanis egyelőre várat magára. A csempézett padlójú helyiségben testnevelési órákat is tartanak, ottjártunkkor buzgó tollaslabdázást és asztaliteniszezést láthattunk.
A következő szinten a 40 ezer könyv tárolására alkalmas könyvtárat amolyan "útközben" állapotban találtuk.
"Szépen haladtunk a könyvtár költöztetésével, sajnos a könyvtáros kolléganő megbetegedett, így most a folyamat időlegesen lelassult, de a következő tanévkezdésre minden a helyén lesz" – bizakodik Kubánda Miklós aligazgató. A szeptemberi leltárkor észlelt legfőbb "szépséghiba" – kifelejtették a szellőztetést, biztonsági okokból pedig nem nyitható ablakokat szereltek fel – a múlté, nyitható ablakok biztosítják a megfelelő levegőcserét.
A közel ezer négyzetméteres sportteremben immár több teremsportág – kosárlabda, kézilabda, tenisz – pályája azonosítható, kézilabdakapuk is vannak, így edzésmunkára majdnem tökéletesnek mondható. Az egyik legfontosabb hiányosság azonban továbbra is fennáll: védőháló csak a terem két végében van, márpedig a biztonsági sáv időközben egyetlen centivel sem lett szélesebb. "Kopogjuk le, egyetlen súlyosabb sérüléssel sem kellett szembesülnünk, de tisztában vagyunk, hogy ez csak a szerencsének köszönhető. Ha nekem annyi százasom lenne, ahány ígéretet kaptam a védőburkolat felszerelésére... És mindig a következő hétre" – mondja az aligazgató. A jó minőségű sportpadlózatot sem háborgatta egyelőre senki, és mivel annak lefektetése előtt elfelejtették kialakítani az ugróbakok, ládák, tornaszerek rögzítéséhez szükséges elemeket, a szerek azóta is őszi-téli álmukat alusszák a szertárban. Örvendetes hír viszont, hogy az épület tetején lévő – oldalról-felülről hálóval biztonságossá tett –, műanyag borítású szabadtéri pálya hálóteteje bírta a cseppet sem szokványos idei hóterhelést.
A terem takarítása és felügyelete azonban az előre jelzetteknek megfelelően gondot okoz a két iskolának. A nagy teljesítményű takarítógép hatalmas segítség, a felszerelt, de hivatalos engedélyek késlekedése miatt használaton kívüli liftek hiányában a berendezést kézi erővel kell hurcolni az emeletek között. Az alkalmazások "befagyasztása" miatt a meglévő személyzet átcsoportosításával kénytelen gazdálkodni a két adminisztráció. A terem bérbeadásából havi kétezer lej körüli bevétellel számolnak, de hát ez az összeg csak a kisebb lyukak betömésére elegendő. Az új épület rezsiszámláit a Református Kollégium fizeti, az iskolafenntartó önkormányzat oda utalja a szükséges összegeket. A "Refi" biztosítja a karbantartó személyt, a takarítót a Székely Mikó adja.
Kubánda Miklós aligazgató úgy tudja, az elvileg megvalósítható kiegészítések csak a kitavaszodásra várnak. A csarnok mögött egy ugrószektort létesítenek, az ötvenméteres futósáv kialakítása azonban, úgy tűnik, az iskolaudvar rendezési tervébe már nem fér bele.