Ez az előadás arról a világról szól, amely a fejünkben van – vélekedett a Hamlet dán királyfit alakító Darius Meskauskas, a képtári beszélgetés ezúttal orosz nyelven zajlott, annak irányítója a világ egyik legjelentősebb színház­kritikusa, Maria Shevtsova Londonból érkezett Sepsiszentgyörgyre. Rávillantott azokra a "témafoszlányokra, amelyek mentén elindulhatunk" az értelmezésben.
A színházi világnapon a litván társulat színművészei beszéltek az általuk bemutatott Hamlet-előadásról, kiemelve a szövegszerkesztés jellegét és az akusztikus hatások jelentőségét. Maria Shevtsova, a Goldmiths, University of London professzora beveze­tő­jében elmondta, sajnálja, hogy Oskaras Koršunovas rendező nem lehet jelen, "mert láthatta volna, milyen remek közönség nézte az előadást". Első kérdése a színpadra folyamatosan visszatérő egér vagy patkány motívumához kapcsolódott, mely felvezeti az összes többi témát, amiről az előadás szól. A patkány egy olyan élőlény – magyarázta Hamlet, azaz Darius Meskauskas –, amely Oskaras Kor­šunovas előadásaiban – mindenik az előző folytatása – kezdettől fogva megjelenik, az elsőben még picike egérke volt, mostanra már egy hatalmas patkánnyá nőtte ki magát; a patkány a félelemre, a bűntudatra asszociál, mindenkihez köze van, hiszen mindenkinek megvan a maga patkánya, a sokasodó kompro­misszumok a patkány növekedéséhez vezetnek... A lenni vagy nem lenni kétszer hangzik el az előadásban – folytatta –, Hamlet szinte minden monológja arról szól, ne féljen a haláltól. Az az ember, akiben megszűnik a nemléttel szembeni félelem, veszélyessé válik, olyan mechanizmus ez, amely azt mutatja, hogyan válik Ábel Káinná – vélekedett. A kompro­misszumok felgyülemlése végső soron óriási hazugsághalmazhoz vezet – hangsúlyozta Darius Meskauskas, megjegyezve: mindannyian ellenezzük például a terrorizmust, de soha nem tesszük fel magunknak a kérdést, mi okozza azt? Lehet, hogy a hazugsághalmaz, talán az lenne az egyetlen lehetőség, hogy megszűnjék a terrorizmus, ha a politika morálissá válna, de a politika nem lehet morális...
A Gertrud királynét játszó Nele Savicenko szerint szerepében a bűnbánat a leglényegesebb, az, hogy Hamlet anyja kezébe adja a koponyát, azt bizonyítja, nincs más lehetőségük, fiával csak a halált választhatják, mert Gertrud csak így tud elszámolni lelkiismeretével. A Claudiust, illetve Hamlet apjának szellemét alakító Dainius Gavenonis elmondta, az előadás a "ki vagy" kérdéssel indul, ez Maria Shevtsova szerint is az előadás leglényegesebb problematikájára világít rá. Ezt önmagunknak tesszük fel, fűzte hozzá Dainius Gavenonis, ebben a helyzetben "még nem egy hamleti színház szereplői, hanem önmagunk vagyunk, aztán elkezdjük magunkhoz méregetni ezeket a szerepeket, ez a konfliktus végig megmarad, amíg visszatérünk az öltözőbe". "A színész életében az öltözőben történik meg az a csoda – összegezett Darius Meskauskas –, amikor átkapcsol egy szerepbe, ez az átlényegülés pillanata pedig erőteljesen kapcsolódik Shakespeare-hez"...