Egy hosszabb időre New Yorkba készülő német házaspár, Miriam és Christian Rengier több manhattani magániskolát is végiglátogatott, helyet keresve a fiuknak. Ami rögtön szembeötlött, az az etnikai sokszínűség hiánya – és az, hogy sofőrök vitték – gyakorlatilag az iskolák kapujáig – a gyerekeket.
Aztán az egyikben az őket körbevezető alkalmazott megmutatta az étkezdét. "A gyerekek hét különböző menüből választhattak – idézte fel a látottakat Miriam. – Megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha én nem akarom, hogy a fiam hét különböző ebéd között válogasson? Úgy néztek rám, mintha bolond lennék." Rengierék hamar eldöntötték, hogy állami iskolába adják a gyereküket. "Nem az volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e fizetni a magániskolát vagy sem. Az számított számunkra, hogy a gyerek a valódi életbe csöppen-e."
Etnikai és gazdasági sokszínűség
New Yorkban a tehetősek általában magániskolába küldik a gyerekeiket. De nem a külföldön születettek. A népesség-összeírási adatok tanúsága szerint ugyanis a külföldön született gazdag New York-iak inkább állami iskolát választanak a gyerekeiknek.
Durván 15 500 olyan háztartás van a városban, ahol az éves jövedelem legalább 150 ezer dollár, és mindkét szülő külföldön született. Ezek közül 10 500 családnak, vagyis 68 százaléknak a gyereke állami iskolába jár. Ez az arány kétszerese a hasonló jövedelmű, Amerikában született házaspároknál tapasztalhatónak.
A népesség-összeírás adatai tartalmazzák mind a bevándorlókat, mind a munkájuk miatt átmenetileg a városban élő külföldieket. A gyerek iskolába járatása tekintetében még nagyobb a különbség az évi 200 ezer dolláros vagy annál nagyobb jövedelemmel rendelkező családoknál. A külföldön születetteknek körülbelül 61 százaléka csak állami iskolába járatja a gyerekét, míg a hasonló jövedelemmel rendelkező amerikaiaknak csak a 28 százaléka.
Ennek tudható be, hogy Manhattan és Brooklyn gazdagabb részein néhány állami iskolában nagyon megnőtt a külföldi, különösen európai gyerekek száma.
A népesség-összeírás adataiból kiderül, hogy más nagyvárosokban is tapasztalható az említett különbség. Los Angelesben és Chicagóban például a külföldön született és legalább 150 ezer dollár évi jövedelemmel rendelkező párok durván 60 százaléka csak állami iskolába járatja gyerekét, és ez jóval nagyobb arány, mint az amerikai születésű szülőknél.
A New Yorkban élő tehetős külföldiek hangsúlyozták, hogy mint minden lelkiismeretes szülő, ők is számos tényezőt figyelembe vettek gyerekük iskolájának kiválasztásakor, egyebek mellett az iskola minőségét, árát és helyét. Sokan elismerték, hogy vonzotta őket az állami iskolák etnikai és gazdasági sokszínűsége. Voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy bevándorlóként megtanultak különböző kultúrák között közlekedni, és szeretnék, ha gyerekeik is képesek lennének erre.
"Ha állami iskolába járnak, egészen új világba csöppennek, különböző emberek közé, akik különböző értékeket vallanak, ahogy a való életben is – magyarázta az angliai Birminghamben felnőtt és ott állami iskolákba járó Lyn Bollen. – Rosszat tenne nekik, ha ettől elzárnánk őket."
A Citigroupnál dolgozó férjével és két gyerekükkel két éve költöztek Manhattanbe, és az idősebb fiú most a Battery Park Cityben lévő otthonuktól nem messze állami iskolába jár.
Mamta Prakash-Dutta és férje Indiából érkezett. Az asszony egy fiatal dél-ázsiaiak számára létrehozott nonprofit szervezetnél dolgozik, a férje pedig a városi közlekedési hatóságnál. Mamta Prakash-Dutta szerint a neveltetésük felkészítette őket arra, hogy megtalálják a helyüket a globalizált világban. "Mi ide-oda ingázunk, de a gyerekeink valószínűleg sokkal több országban járnak majd, ezért fontos számukra, hogy többféle kultúrát ismerjenek – érvelt. – Az állami iskolában sok, a hétköznapokhoz szükséges ismeretet el lehet sajátítani."
A házaspár az Upper West Side-on lévő otthonuk közelében lévő állami iskolát választotta.
Jó az állami iskola
A külföldön született tehetős New York-iak persze igyekeznek jobb környéket választani lakóhelyül, ahol gyakran az iskolák is jobbak. Néhányan közülük azonban hangsúlyozták, hogy mivel erős állami iskolarendszerű országban nőttek fel, az állami oktatással szemben nyitottan érkeztek az Egyesült Államokba.
Kanadából és nyugat-európai országokból áttelepült bevándorlók felidézték, hogy országaikban az állami iskolák olyan helynek számítottak, ahová a speciális tanulási igényekkel rendelkező gyerekek járnak: az általuk ismert gazdag családok többsége ilyen iskolába küldte a gyerekét.
"Dániában nőttem fel, ahol mindent az állam finanszíroz – közölte Morten Degnemark, aki 2004-ben érkezett az Egyesült Államokba, gyémánt- és ékszerkereskedő cége van Manhattanben. – Állami iskolában tanultam magam is. Nem volt semmi gondom vele, úgyhogy eleve abból indultam ki, hogy az állami iskola jó."
Néhány frissen letelepedett család gyakorlati megfontolásokból választott állami iskolát. Gilles Bransbourg 2009-ben Franciaországból érkezett a családjával, és nem tudta, hogy meddig fog maradni. Francia és angol tannyelvű iskolát keresett a gyerekeinek, hogy megkönnyítse számukra a beilleszkedést az angol nyelvű közegbe, de közben segítséget kapjanak anyanyelvük megőrzéséhez is. "A külföldiek sokszor csak rövid időt töltenek itt" – jegyezte meg Bransbourg, aki korábban beruházási bankárként dolgozott, most pedig a New York-i Egyetem Ókortudományi Intézetének munkatársa.
A feleségével először a New York-i Francia Líceumra, a manhattani magániskolára gondoltak, de nagyon megtetszett nekik az állami iskolai kétnyelvű oktatási program. Végül egy olyan állami iskolát választottak a brooklyni Carroll Gardensben, amelyben angolul és franciául folyik az oktatás, és amelynek jó híre van. "Úgy gondoltuk, jó lesz, hogy a gyerekeink egy amerikai közösség tagjaivá válnak. Fontos, hogy az ember része legyen a lakóhelyén élő közösségnek, és ne idegenedjen el a környezetétől" – fogalmazott Bransbourg, akinek három gyereke van, egy pici és két kisiskolás.
Őszintén bevallotta azt is, hogy örül, mert nem kell kifizetnie a magániskola évi 26 100 dolláros tandíját.
