Nemhiába voltak biztatóak a hajdanában Zabolán gyűjtött öntözőversikék is: "Üdvözlöm e szép ünnepet, / e ház tisztes lakóit, / Kívánom, hogy érjék vígan, / Ennek minden óráit!" Az alliteráció kedvéért azonban azt is mondhatnánk, hogy tavaszi zendüléskor zajos Zabola, mert jobb időkre óhajtozva itt-ott már a júniusi választások közeledtét emlegetik.

Nagy a feje, búsuljon a ló!
– Útban van-e már Zabola felé a jó világ? – kérdezték hamiskás mosollyal a matuzsálemek a Csipkési úton. – Mert ha igen, akkor igyekezzen, arról mi sem akarunk lemaradni.
Árros Jenőéknél a régi húsvétok felől érdeklődtünk, de minduntalan a jelen gondjai tolakodtak elő. Ebben a családban ama végeláthatatlan kapaszkodást láttuk, amit népünk folytat a mindennapi kenyérért, a hétköznapok túléléséért. Mert nem könnyű annak a dolga, akinek a föld, a kaszáló, az erdővagyon és kétkezi munkája nyomán kell javakat termelnie. Az Árros fiúk lovasszekérrel indultak műtrágyát szórni a mezőre, "mert az van most a soron", Jenő bátyánk előrehaladott kora ellenére biciklivel követte őket, mert "nekem ott kell lenni, én látni akarom, hogyan mennek a dolgok, ha nem egyéb, akkor a lovakra én kell felügyeljek!"
– Nincsen olyan sok földünk – mondta Árrosné –, csak olyan három hektár s valami. Ebben van kaszáló is, mert állatokat is tartunk. Van egy tehén, három ló, juh, disznó és majorság. Másoknak nem művelünk földet. Mindkét fiunk dolgozik a mezőn addig, amíg tud, s ha kell, addig, amíg lát. Itt nincs pardon, nincs megállás, kevés a pihenés. Látja-e, hogy alig álltak meg egy percre, s már el is illantak. Hát nem könnyű az élet. Hiába van erdőrészünk, magán is és közbirtokossági is, mégis pénzzel kell vennünk tűzifát. Most csak annak van nyert ügye, aki könnyen fogja fel az életet, aki búsul, annak pokol az élete! Nagy a feje, búsuljon a ló. A lélekre is gondolni kell, gyógyítani imával!
Az utcasarkon a húsvéti bárányokról s a választásokról szólt a terefere. Száraz volt a tavalyi ősz – mondták. Kevés harapnivaló maradt a jószágnak. A juhok hamar bekerültek a pajtába, s a hosszú tél elvitte a gazdák pénzét. A juhot nem lehet étlen tartani, drágább lesz a bárányhús! Nem baj – felelték az asszonyok: egy évben egyszer esik meg húsvét! De a tojás is drágább lesz! Az sem baj – mondták –, kevesebbet festünk, de festünk. – Tőlem már a választások is jöhetnek, az eszem is összekavarodott – szólt közbe egy idős férfi. – Ha menni kell, megyek, de arra szavazok, akit az unokám mond, az övéké a jövő!
Megszabadulnak a portól
Ádám Attila polgármester szerint a le­pergett választási ciklus mindenik ezelőttinél nehezebb volt, miként az is igaz, hogy a sok településből álló község lakói jó és ütőképes községvezetést óhajtanak.
– Ne legyen kampányhangja annak, amit mondok, de Páván folyik egy olyan 1,6 milliós beruházás kivitelezése, amelyet a vízügy, a katasztrófavédelem és mi pályáztunk meg a gyakori és veszélyes árvizeket okozó Pávai patak medrének szakszerű szabályozása céljából. Megmenekül a községközpont a sártól-portól, mert vége felé jár a zabola–pávai szennyvízcsatorna hálózatának lerakása, rácsatlakoztak a családi házak, megkezdték a derítőállomás építését is. Pályázati kiírásra várunk, hogy arra a helyre, ahol fel kellett törni az aszfaltot, új burkolatot öntethessünk. Elkészült a pályázat az ivóvízhálózatra, jóváhagyás született, hogy csatlakozhassunk a szomszédos kovásznai hálózatra. Pályázatot nyertünk a Turinfo irodára. Már épül a nagy híd mellett, néhány munkahely is születik majd, s végre, annyi év után megértük, hogy megújul a községközpont régi iskolája, javában folynak a munkálatok, és annak költségében jelentős önrészünk van nekünk is.
– Mi szerepel az eljövendő tervekben?
– Egy multifunkcionális épület a Csipkés felé az Info-rural alapjaiból. Két fiatalember már kiképzésen vesz részt a fővárosban. Részesei vagyunk a Leader-programnak, mely révén sikerül majd megváltoztatni, szépíteni, levegősebbé tenni és parkosítani a köz­ségközpont arculatát. Ravatalozók építésének kezdünk a falvakban: Székely­tamásfalván és Páván. Várjuk, mikor nyitják meg a csapokat a megpályázott községi utak korszerűsítésére, a Tamásfalva–Szörcse közöttire, és arra, mely a község központjából indul a Mikesek irányába. Pályáztunk a községi mellékutcák és a mezei dűlőutak feljavítására is. A falvak sem maradnak ki, mert a ravatalozók mellett újra remény mutatkozik az összekötő utak aszfaltozására, s ami a legfontosabb, rendelkezünk pénzzel a falusi kultúrotthonoknál tavaly megkezdett korszerűsítés folytatására, de ehhez azt is tudni kell, hogy összesen hat művelődési otthon van a köz­ségben!
Kora délutánba hajolva már csend honol a zabolai iskola megújuló épületében. A hazafelé tartó iskolás fiatalok tavaszváró hangulatban, s a párbeszéd témája is időszerű: szabad-e a lányokat férfi spray-vel öntözni?
– Hányadán állnak a központi iskola felújításával? – kérdeztük Pap László igazgatót.
– Világbanki pénzből folyik a felújítás, amit természetesen a tanfelügyelőség követ, összértéke több mint egymillió lej. Most a munka felénél tartanak. Hátravan még a belső vakolás simítása, a tetőzet tűzrendészeti szigetelése, a csempézés, a padlózat kialakítása és az új, fából készült termopán nyílászárók beszerelése. S mert késnek a munkálatok, a kivitelező meg­hosszabbítást kapott. Reméljük, hogy az év végén megtarthatjuk az avató- és névadó ünnepséget is.
Tavaszi szél vizet áraszt
Tavaszi hangulatban beszélgettünk a művelődési munka mindenesével, Both Lászlóval, a Gyöngyharmat Táncegyüttes koreográfusával. A tavaszra és az azt követő nyárra gazdagnak tűnő műsort állítottak össze. Zabola beszédes példája annak, hogy ha akad rátermett szakember, aki szereti a kihívást, a kultúrára és művelődésre szomjas fiatalság mindig igennel felel. Ma tartják Zabolán a kisiskolások orbaiszéki hagyományos népdalvetélkedőjét. A nyertesek a megyei megmérettetésen lépnek majd fel. A zabolai táncegyüttes most három generációt mozgat meg. A legkisebbek, az óvodások és elemisták negyvenen, a felső tagozatosak húszan, míg az ifjak és egyetemisták tizenöten ropják a legkülönbözőbb népi táncokat, s olykor a határokon túlra is elviszik Zabola hírnevét.
– Két tanítónő segít ebben a munká­ban – tájékoztatott Both László –: Harai Erzsébet és Szigeti Éva. Van úgy, hogy a gyerekek szülei is eljönnek a próbákra, mert a felügyeletre mindenkor szükség van. A Gyöngyharmat Egyesület részéről pályáztunk a megyei tanácsnál, s önrészt is fizettük. Székely ruhára költöttük a pénzt. Sikereink erőt és lendületet adnak, nálunk nincs búsulás. Mi szerveztük a farsangi kosaras bált. Meghívtak Zágonba, részt veszünk nyáron a Perkő Ifjúsági Néptánc Találkozón, s szeretnénk eljutni magyarországi testvértelepülésünkre, Tapolcára is. Pályáztunk a Commu­nitashoz, gyerek néptánctábor lesz májusban a Csipkésben. Augusztus 8-a és 12-e között tartják a zabolai falunapokat, ekkorra terveztük a zabolai ifjúsági néptánctábort, ami több napos lesz. Az anyagiakban segít a kezdeményező Mikes család és a helyi községvezetés is. Az alkalomra jeles táncmestereket látunk vendégül.
A Szent György Napokon Tapolca vendége lesz a zabolai küldöttség és a tánccsoport is. A Badacsonyi és a Ta­polcai borvidék szőlősei a Szent György-hegyen vannak, és mindig az a színhelye az ottani ünnepségeknek. A Szent György-hegy tetején szabadtéri színpadon mutatják be majd a testvértelepülések ajándékműsorukat. A Balaton menti Tapolcai Művészeti Napok, melyet augusztus 20-ra, az alkotmány napja táján tartanak, emlékezetesek maradnak több zabolai polgár számára, mert tervek szerint ott fogják letenni a magyar állampolgársági esküt.
Fejér Miklós emléke
A magyar irodalom és nyelvtan tanárát, az írót és tankönyvszerkesztő Fejér Miklóst (1913–2002) bizonyára nem mindenki ismeri. E sorok írójának azonban megadatott, hogy előadását hallgathassa Felső-Három­széken. A letűnt rendszer legkeményebb és legkegyetlenebb időszakában élt és harcolt azért, hogy olyan magyar irodalomtan­könyveket szerkeszthessen kollégáival, amelyek bármikor megfelelnek a követelményeknek. Fémbe vésett portréja a nevét viselő zabolai könyvtár homlokfalán áll, Vargha Mihály szobrász fémdomborműve "hazahozta" Fejér Mik­lóst a szülőfaluba.
Mi is büszkék vagyunk Fejér Miklós névadónkra – mondta Hegyeli Győző, a 17 000 kötetes könyvtár vezetője, akitől megtudtuk, hogy már élvezik a Biblionet-program hozadékát, s a könyvtár állományában megtalálható Pozsony Ferenc tanár Za­boláról írt részletes munkája is. A könyvtár kezdeményezte a kétévente tartott tájMisztika nemzetközi képzőművészeti táborokat, s ha támogatja a helyi önkormányzat, jövőben rendeznék meg a harmadikat. A Zabolának hagyott alkotások egyelőre raktáron, de tervben egy helyi kiállítóterem is.
– A helyi és a megyei tanács gondoskodik az itteni Csángó Néprajzi Múzeumról, amely a Székely Nemzeti Múzeum részlege – nyilatkozta Vass Attila muzeológus, aki a zabolai cigányság migrációját választotta mesteri dolgozatának témájául. El­mondta, hogy a pénzügyi támogatás újabb múzeumi tárgyak beszerzéséhez, időszaki kiállítások rendezéséhez és a működtetéshez elengedhetetlen. A múzeum közelebbi tervei között szerepel a raktárhelyiség bővítése és az udvaron lévő százéves öreg székely ház felújítása.