Farkas Réka
Marosvásárhelyi kampányülésén 12 pontos kiáltványt fogadott el az RMDSZ hívószavára összesereglett tömeg. Az 1848. március 15-i 12 ponthoz hasonlóan fogalmazták meg, mit kíván a magyar nemzet ezúttal Székelyföldön, Erdélyben, Romániában.
Nagyívű követeléslista és szolidaritásvállalás, melynek minden tételével egyetérthetünk, benne van mindaz, amiről 17 éve álmodunk, és amiért, állításuk szerint, politikusaink harcoltak, harcolnak.
Államalkotó tényezőként kell elismertetni a romániai magyarságot, minden kisebbségnek biztosítani a kulturális autonómiát, át kell szervezni a fejlesztési régiókat, és közigazgatási státust biztosítani nekik — áll a kiáltványban, de követelik az önrendelkezést minden nemzeti közösségnek, a területi autonómiát a magyar többségű régióknak, a korlátozások nélküli anyanyelvű oktatást, az önálló magyar egyetemet, a magyar oktatást és misét a csángóknak. Íme néhány tétel az RMDSZ által kampányszerűen felvállalt követeléslistáról. Valós és jogos minden igény, szinte szóról szóra megegyezik a 17 évvel ezelőtt megfogalmazottakkal. Marad a kérdés: akkor mire volt jó és elegendő az elmúlt 17 esztendő. Történtek előrelépések tulajdon-visszaszolgáltatás, anyanyelvi jogok terén, de ez a követeléslista is bizonyítja, a mérleg serpenyőjét mélyre húzzák a meg nem valósított célkitűzések. Az RMDSZ azzal kampányol, amit 17 éve eredményként várunk tőle, s ezen a ponton meg is bicsaklik ez a népszerűségszerzési akció, hisz saját kudarcukat kénytelenek beismerni.
Egyre harsányabb szónoklatokkal rukkolnak elő az RMDSZ vezetői, jelöltjei sok esetben túltesznek saját, eddig radikálisnak kikiáltott ellenzékükön. Tudathasadásos állapotba kerültek, a mostanáig vallott kis lépések politikáját gyorsabb tempóra kellene váltaniuk, és szembekerülnek azzal a román hatalommal is, amelynek részesei és élvezői. S ez szintén az RMDSZ jelenlegi irányítóinak kudarca. Csapdába sodorták magukat, mert ha komolyan gondolják mindazt, amit az elmúlt hetekben vállaltak, eddigi önmagukkal mennek szembe, hiteltelenítik mostanig folytatott politikájukat. Ha megnyerik a választásokat, és feledik ígéreteiket, akkor is kudarcra ítéltetnek, hisz szép tervekből, nagy szólamokból ideig-óráig lehet politikai tőkét kovácsolni, de konkrét eredmények nélkül a megszerzett hatalom légvárszerűen omlik össze.
