Húsvéthoz kapcsolódik a határkerülés hagyománya, amiről a 17. század derekáról maradt fenn az első írásos emlék, a "határkerülendők húsvét napján" feljegyzés, de a szokás jóval azelőtt alakult ki, visszanyúlik a terméskérő ősi szokások idejéig.
Székelyföldön és a Kárpát-medence római katolikusok által lakott falvaiban mindmáig él e népszokás. Felső-Háromszéken idén húsvét vasárnapján Bereckben, Kézdialmáson és Lemhényben tartottak határkerülést. Esztelneken a két főszervező, Bartók (Bajusz) Ignác és Köntzey József halálával megszakadt a hagyomány, addig Kurtapatakkal közösen tartották a határkerülést.
Bereckben Jézus feltámadása napjának reggelén a templomtérről indult a tizenhárom lovas a határba Klára György önkormányzati képviselő vezetésével, aki az egyházközség zászlaját vitte (felvételünk). A lovasok idén a Venetúrné vára melletti úton kerülték meg a határt, de az útvonal évenként váltakozik. Közben megálltak és imádkoztak, áldást kérve az idei termésre. A falu szélén levő határkeresztnél várták be a templomi zászlókkal a főúton odáig vonuló gyalogos híveket, akikkel közösen a templomtérre, a határkerülés végcéljához érkeztek. A határra és a határkerülőkre áldást mondott Máthé Ferenc, az egyházközség római katolikus plébánosa.
Kézdialmás és Csomortán hívői évtizedek óta Lemhénnyel közösen kerülik meg a határt, hiszen régen egy egyházközséget alkottak, és Szent Mihály-hegyi templomuk is közös volt. Kézdialmáson tizenkilenc esztendeig néhai Kovács Dénes vőfély irányította a határkerülést. Három esztendeje Cserei Lázár katolikus gondnok, megyebíró vállalta fel e szerepet. Reggeli fél nyolckor külön a határkerülőknek szólt a szentmise, utána az almási-csomortáni lovasok és szekeresek Felsőlemhénybe, az ottani iskola elé mentek, ahol a helybeli határkerülők csatlakoztak hozzájuk. A kézdivásárhelyi Bokor Botond vállalkozónak köszönhetően pompás két- és négylovas hintók, pónilovas szekerek tették ünnepélyesebbé és emlékezetessé a határkerülést. Cserei Lázár szavait idézzük: "Kérjük a Mindenható Atyát, hogy áldja meg határainkat bőséges áldással, és óvja meg azokat a természeti csapásoktól. Mi, maiak, lemhényiek, almásiak, csomortániak és vendégek húsvét napján azért gyűlünk össze, hogy életben tartsuk ezt az elődeinktől ránk maradt szokást. Kimenve a földekre, Isten áldását kérjük, hogy megóvja határainkat mindenféle természeti csapástól." Dani József, a lemhényiek ceremóniamestere válaszolt neki, ugyancsak a határra kérte Isten oltalmát, és áldott, kellemes ünnepeket kívánt a nagyszámú résztvevőnek és nézőnek: ,,Feltámadt Krisztus e napon, halleluja, halleluja!"
Felsőlemhényből a határkerülők Alsólemhény felé indultak, közben megálltak, az almási útkereszteződésnél levő határkeresztet is megkoszorúzták, ahol a nyolcvannyolc éves Lukács György köszöntötte őket. Innen a gerontológiai és rehabilitációs központ utcáján át vonultak a főtérre, a rövid köszöntőbeszédek után a házigazdák kürtőskaláccsal és köményes pálinkával kínálták meg a résztvevőket. A határkerülők népes csoportja Kézdialmás irányába indult, az eső miatt az aszfaltúton, nem a mezőn haladtak. A lovas versenyt sem a szokásos helyen, a mezőben álló kereszteknél tartották meg, hanem az almási vasúti átkelő és Kézdialmás központja között. A versenyre hat lovas nevezett be. Első helyen az almási Gheorghe Paraschiv végzett, aki lóféket, bort és lova nyakába koszorút kapott ajándékba, második és harmadik a csomortáni Bartók Ignác és Reketes Lajos lett. Cserei Lázár határkerülő záróbeszédét már zuhogó esőben tartotta.
