Időközben – ahogyan lenni szokott a Dâmboviţa partján – csorogni kezdtek az információk az úgynevezett Borbély-dossziéból. Kelemen Hunor, a jó bajtárs azt nyilatkozta, bár még nem olvasta el az ügyészek vádjait, bizalma a szövetség politikai alelnökében töretlen, s egyelőre arról sincs mit mondania, miként cselekednek, ha majd mentelmi joga megvonásáról kell szavazniuk. Különben a Borbély-dosszié törzsanyagát – ahogyan mifelénk megszokott – a miniszter lehallgatott telefonbeszélgetései képezik, amit úgy általában nem tartanak elégségesnek a vádemeléshez, de ez jó ideje gyakorlat Bukarestben, s a hatalomban mozgó RMDSZ is épp úgy felelős e fura eljárás miatt, mint a nagy kormánypárt vagy az államfő. És ha más esetekben nem tiltakoztak eme eljárás ellen, most, mikor saját emberük esett e módszer áldozatául, sokat nem tehetnek. Borbély kemény legény, bizonyára megvédi majd magát.
Erre alkalma is adódik, ugyanis a parlament jogi bizottsága tegnap délután gyorsan összeült, és hét igen, három nem szavazattal azt javasolta a plénumnak, ne akadályozzák a parlamenti immunitás megvonását, és engedélyezzék a büntetőeljárás megindítását a volt miniszter ellen.
De a világ nem állt meg, mind a miniszterelnök, mind az államfő pillanatok alatt aláírta az RMDSZ javaslatát, estére Korodi már a Cotroceni-palotában találta magát, és felesküdött, hogy jó román környezetvédelmi miniszter lesz. Útra bocsátó szavaiból kiderült, Băsescunak azért kellett az őrségváltás e minisztériumban, hogy végre megkezdhessék a verespataki aranykitermelést, hogy nyugodtan kiárusíthassák a rézbányákat, vagy a kanadaiak megszerezzék a roppant környezetszennyező palagáz kitermelési jogát. Kell a pénz, üres az államkassza, mi több, közelednek a választások.
A kilenc hónap – míg Korodi Attila e tárcát vezetheti – gyorsan elrepül, és ha hallgat az elnöki szóra, egy élet kevés lesz, hogy lemossa magáról: a magyar környezetvédelmi miniszter kiárusította e csodálatos ország altalajkincseit.