Mindkettő részt vett az oktatási törvény tervezetének kidolgozásában, de ezt nem önállóan tették, hanem kikérték minden nemzeti kisebbség szervezeteinek a véleményét. A javaslatok egy része bekerült a törvénytervezetbe, de nagy többsége nyomaiban sem lelhető fel, például a háromszéki javaslatcsomag, amely miatt a megyei főtanfelügyelő úgy véli, a jelenlegi formában nem kerülhet közvitára a jogszabálytervezet.

— Lehetséges, hogy kárba vész a gyermekekkel közvetlenül foglalkozó pedagógusok véleménynyilvánítása? — kérdeztük a múlt héten Háromszékre látogató Pásztor Gabriella oktatási államtitkártól.

— A szaktárca a szakszervezetekkel egyeztetett a kérdésben, amelyeknek éppúgy tagja a török tanár, mint a magyar tanító, a szlovák pedagógus és a többi nemzeti kisebbség szakszervezeti képviselője, és ők nem engedték át ezeket a javaslatokat, mondván, hogy ez csak egy kerettörvény, majd a módszertanában lesznek jelen a konkrétumok egy-egy kérdésben. Mi figyelembe vettük ugyan a szakmai szervezetek, érdekvédelmi szövetségek javaslatait, de említett okokból ezeket nem lehet tételesen fellelni a törvénytervezetben.

— Mit lehet még tenni annak érdekében, hogy a törvénytervezet ne kerüljön közvitára a jelenlegi formában, illetve kerettörvény helyett alaptörvény szülessék?

— További konzultációt kezdeményezünk a minisztériumban, de ha mégis közvitára bocsátják a törvényt, akkor annak harminc napja alatt minden szervezet újból megteheti javaslatait.

— Az államelnök az oktatásra vonatkozó paktumot javasolt a politikai pártoknak. Mit jelent ez, jár-e jogkövetkezményekkel?

— Az államelnök megfogalmazott bizonyos pontokat oktatási témában, a paktum pedig ezek elfogadását, ellenjegyzését, illetve elutasítását jelenti. Ebben a paktumban többek között olyan elemekre tér ki, mint a tanügy hatszázalékos költségvetési támogatása, tizenhárom éves legyen az ingyenes oktatás, de nincs benne a kisebbségekre vonatkozó kitétel, mintha mi nem is léteznénk. A paktummal kapcsolatos véleménynyilvánításnak nincs jogkövetkezménye, kampányfogásról van szó.

— A magyar tankönyvek zöme fordítás, s ez nem csak azért baj, mert nem a sajátosan magyar gondolkodás mentén fogalmaznak a szerzők, hanem gyakran kerül be tartalmi hiba is. Ösztönzi-e az oktatási minisztérium kisebbségi államtitkársága a kisebbségi pedagógusokat tankönyvírásra?

— A minisztérium ugyanazokat a feltételeket kínálja mindenkinek tankönyvírásra. Az RMDSZ ellenben hirdetett tankönyvíró pályázatot éppen azért, hogy stimulálja ez irányban a pedagógusokat, különös tekintettel bizonyos tankönyvek hiányára. Minden tanító, tanár lehet tankönyvíró, jelentkezhet bárki.

— Ön Bákó megyéből érkezett Háromszékre, milyen eredménnyel járt a csángóföldi látogatás?

— Tankönyveket vittünk olyan iskolák számára, ahol nincsenek, és találkoztam a főtanfelügyelővel, akivel a csángószövetség elnöke jelenlétében beszéltünk a Bákó megyei magyar oktatásról. Elmentem olyan iskolába, ahol nincs magyaróra, habár a szülők kérték, ám kéréseik egy dossziéban találhatóak a szülők visszavonási kéréseivel. Lujzikalagor az egyik, a másik Gajdár, ahol az igazgatónővel arról is beszéltem, hogy múltkori látogatásom kapcsán valótlan dolgot állított az én nevemben, hogy törvénytelennek minősítettem volna az iskolai magyarórákat. Ez persze nem igaz, úgy gondolom, nem olvasták a 3533-as rendelet szövegét, így az ő érvelésükben olyan emberek kérik a magyar nyelv tanítását anyanyelvként gyermekeik számára, akik népszámláláskor nem vallották magukat magyar nemzetiségűnek, holott ennek a rendeletnek a szövegében benne van, hogy egyik nem feltétele a másiknak. A látogatás pozitív hozadéka az volt, hogy azokkal az emberekkel beszélgettem, akik meghatározó tényezők a csángó falvakban, és elmondtam, hogy be fogjuk őket vonni a diverzitásról, különbözőségről, multikulturalitásról szóló képzésekbe. Hiszem, hogy jövőre lesz magyaróra Gajdáron, persze ehhez újabb kérvényeket kell beadniuk a szülőknek. Bákó megyében már tizenöt településen tanítanak magyar nyelvet és irodalmat az iskolában, így azt is tisztáztam a főtanfelügyelővel, hogy a korábban fél normával dolgozó Năstase nevű tanfelügyelő, aki roma származású matematika szakos tanár, jelenleg teljes normájú kisebbségi tanfelügyelő, ő felel a magyar oktatásért is, vele kell együttműködniük e kérdésben.