Ünneprontást nem akarok. Sutba vágok minden fájdalmat, sérelmet okozó gondolatot. Holnapra, a nagy teremavató előtt csak egy fontos dolgot tartok szem előtt: sportmozgalmunk kiapadhatatlan igényét.
Nem véletlenül fogalmaztam így: kiapadhatatlan igényét. Nem, hiszen ha a holnap átadásra kerülő sportterem mellett még ötnél vágnának szalagot, akkor is azt mondanók, hogy most aztán jöhet egy igazi sportcsarnok, olyan, mint a kézdivásárhelyi vagy a csíkszeredai, jöhet egy fedett műjégpálya (mondjuk, a Kisstadionban), egy olimpiai méretű fedett uszoda... Ne soroljam tovább, ugye, sportmozgalmunk igényeit?Ne legyek, legyünk telhetetlenek. Jó. De azt már nem hallgathatom el, hogy: a sportmozgalom létesítményeinek terén nem lehet megállás, ez egy olyan terület, amelyben nap mint nap működik a kopás, az öregedés, az elhasználódás — szerencsére nem marad el az amortizálódás, a fokozatos megtérülés, visszatérülés —, így aztán megszakítás nélkül kopogtat a korszerűsítés, s ez, akarjuk vagy sem, fenntartja a szüntelen újítás igényét, s akkor még nem szóltunk az új sportágak támasztotta elvárásokról.
Holnap gazdagabbak leszünk egy sporteremmel. Ez nagy öröm az építőknek, mert leráztak magukról egy gondot, s nekünk egy csepp, melyet máris elnyelt igényeink tengere.
Na de mindenképpen csendüljön fel a köszönet, építők, építtetők. Köszönet!
És akkor jöjjön a sepsiszentgyörgyi sportterem avatásának programja:
November 23-án, pénteken 17.30 óra: nyitány — a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja mazsorettcsoportjának előadása; 17.40-kor avató — meghívott Borbély László regionális fejlesztési miniszter; 18 órakor kosárlabda, birkózás és tornabemutatók (a sepsiszentgyörgyi ISK csapatai). Az eseményt Bumeráng-koncert zárja.
