Sepsiszentgyörgy városünnepének kulturális felére hamarosan már nem illik rá a "csonka hét" megnevezés: idén ugyan az egyik vasárnapi színházi előadás iránti nagy érdeklődés miatt tették a szervezők már szombatra a nyitó hangversenyt, de a néhai sajátosságaitól lassan-lassan megfosztott, immár fesztiválként emlegetett Szent György Napok az éppen aktuális trendeknek megfelelően már tavaly nulladik nappal gazdagodott – mely egyre előbb hozható ilyképpen.
Végső soron azonban nem a globális–lokális vita elindítása a lényeg, hanem hogy milyen szellemi táplálékkal "etetik" a művelődési rendezvényekre kíváncsi közönséget.
Színházi kínálata viszonylag gazdag az e hét végén kezdődő Szent György Napoknak, ha nem is oly változatos, mint az alig lecsengett Reflex Nemzetközi Színházi Biennáléé – bár az összehasonlításnak a két rendezvény különböző jellegéből fakadóan nincs is értelme. A vasárnap két alkalommal is előadott Esőember minden bizonnyal méltán a színházi előadások közt a legkeresettebb, Barry Levinson Oscar-díjas filmjét csak 2009-ben adaptálták színpadra, azóta nagy sikerrel játsszák világszerte: karnyújtásnyi távolságból másként érzékelhető a két testvér viszonyának alakulása. A jegyeladás szempontjából másik legkeresettebb előadás, A Bandy lányok, lehet, a főszereplők okán vált oly népszerűvé – bár a Parti Nagy Lajos írta előadás korszatíra, Kelet-Európa e szegletében sem ismeretlen, letűnt kor "emlékeinek" színpadi megidézése. "Populáris előadás? Nyilvánvaló. Miért lenne ez baj? A darab ráül a divatos retróhullámra? Igaz. Csak épp nem marad meg az édes-bús nosztalgia mindent aranybarnává szűrő vágyódásában, ellenkezőleg: a Bandy lányok (...) nem törlik el a múltat, sem végképp, sem sehogyan: reflektálnak rá, felvállalják, magukkal viszik" – áll az előadás egyik kritikájában. Nem oly nagy az érdeklődés a Bányavirág című előadás iránt, holott Székely Csabát, a darab szerzőjét az egész magyar nyelvterületen ismert drámaíróvá avatta, folytatása, a Bányavíz pedig a budapesti Örkény István Színház drámapályázatán első díjat nyert. A Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadását több fesztiválon jutalmazták, idén a budapesti Pinceszínház is műsorára tűzte, a jövő évadban pedig a Nemzeti Színház szándékszik bemutatni. A kínálatot a Honvéd Együttes kisHamlet műhelyének Zakariás Zalán rendezte előadása (Az arab éjszaka), a Bulandra Színház Csehov-darabja (Horaţiu Mălăele rendezésében-főszereplésével) egészíti és Bicskei Zsuzsanna tánc-vers performansza teljesíti ki.
A kulturális hét képzőművészeti ajánlata számszerűleg nem túlzott, sőt – színvonalában kellene tehát az elvárásoknak eleget tennie. A Tájak, idők, fejfedők című tárlat nevével sokatmondó, amúgy teljes misztikum. A Közös ismeretlen című, a kiállítók – a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori hallgatói – révén ígéretes, akár az 1 híján 20 intermédiás tárlat (szintén a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak alkotásaiból). A sort amatőr képzőművészeink szokásos évi közös tárlata egészíti ki, és határesetként, de talán leginkább ide sorolható az örmény hagyományos viselet, a kaftán divatba átvitt ruhakölteményeinek bemutatása: Simó Júlia alkotásai nemcsak szűkebb vidékünkön, de a Kárpát-medence egészében ismertek, a múlt év végén a bukaresti Falumúzeumában Hagyomány a divatban címmel egyéni kiállítást mutatott be, a nemrég zajlott békéscsabai Országos Textiles Konferencián pedig kiskabátját a Munkácsy Emlékházban állították ki.
A képzőművészeti felhozatalnál csak az irodalmi szegényesebb, az írókra-műveikre kíváncsi közönség igényét egyetlen – igaz, annál érdekesebbnek ígérkező – találkozó elégítheti ki: a Parti Nagy Lajos és Kovács András Ferenc költővel való találkozónak nem ok nélkül adták a Lét és líra játékmesterei címet.
És nem kategorizálható, de mindenképp említésre érdemes Berecz András mesemondó estje. "Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem" – mondja magáról a különleges tehetséggel megáldott Berecz András, aki immár visszajáró vendég Sepsiszentgyörgyön.
.jpg)
