Kisebb ólhoz legalább szellőzőkürtőt, 50 négyzetméternél nagyobb helyiségben ventilátort használjunk.
A legnagyobb gondot talán a páratartalom megfelelő szinten tartása okozza. A legjobb a 65–70 százalékos páratartalom. Ha ennél alacsonyabb, akkor kiszárad, viszket az állatok bőre, a por a nyálkahártyát izgatja. Az alacsony páratartalomból adódó kellemetlenségeket elkerülhetjük, ha almozásra pormentes anyagot használunk, és vizet párologtatunk az ólban. Sokkal nehezebb, ha a túlzott párásság okoz gondot. Ezt az alacsony hőmérsékletű levegő önmagában is okozhatja. Ehhez járul a baromfi által kilehelt pára, az ürülék, a nedves falak, a kifröcskölt víz, a nedves alom.
A fény élénkíti az anyagcserét. Világos helyen az állatok jobban mozognak, jobb étvágyúak, élénkebbek. A tompított fényben tartott állatok kevésbé mozgékonyak, nyugodtabbak, tehát jól híznak. Amikor tojástermelés céljából tartunk tyúkokat, természetes vagy mesterséges fény, mozgási lehetőség szükséges számukra, különben elhíznak, termelésük csökken. Tapasztalatok igazolják, hogy nem annyira a fényhatás hosszúsága, mint csökkenő vagy növekvő volta nagy jelentőségű a tojástermelésben. A tojástermelés megindulására, növekedésére a világos időtartamnak a rövid téli napok utáni hosszabbodása a kedvezőbb. Szakszerű háztáji tojástermelés esetén ajánlatos februári-márciusi kelésű csirkét vásárolni, ősztől tavaszig világítani nekik, hetenként húsz perccel növelve a világos órák számát, hogy a tyúkok ősztől tél végéig maximálisan termeljenek.