– Az ACTA több az internetes kalózkodás visszaverésénél. A megállapodás általában a hamisítványok elleni küzdelmet célozza, megteremtve ennek keretét, és az aláíró államoktól elvárva, hogy a hamisítványok elleni polgári és büntetőjogi szankciók által saját jogszabályokkal védjék a szellemi tulajdonhoz való jogot. A hamisítványok világviszonylatban is komoly gondot jelentenek, én magam pedig úgy vélem, a szellemi tulajdonhoz való jogot védeni kell. Ezzel a megállapodással az a baj, hogy olyan országok között jön létre, amelyek már szabályozták e területet, és ahol a hamisítás a világ más részeihez viszonyítva csekély. Azok az országok, ahol a hamisítás nagyméretekben folyik – Kína, Oroszország, Brazília és mások –, nem írták alá, sőt, kategorikusan elutasítják ezt az egyezményt. Magától értetődő hát a kérdés: miért kell újabb egyezményt kötni olyan államok között, amelyek már védik a szellemi tulajdonjogot? Valami pluszról van szó? Vagy készül valami? Jogos az ellenérzés ezzel az egyezménnyel szemben, tekintettel arra, amiként 2007-től errefelé a tárgyalások folytak.
– Mivel magyarázza az ACTA-ellenes hatalmas tiltakozásokat? Csupán a "szabad interneten" nevelkedett fiatalok spontán reagálásáról van szó, vagy arról, hogy tudatosodtak bennük az ACTA kihatásai?
– 2007 óta csak néhány szemináriumon és szakmai vitában, "forrásokból" származó információk alapján reagáltak az egyeztetés alatt álló megállapodás tartalmát illetően, akkor is jogászprofesszorok, internetszolgáltatói szövetségek, nemzetközi szervezetek képviselői adtak hangot aggodalmuknak, hogy mi lesz az alapgyógyszerekkel az ACTA után. E viták nyomán – melyek bár nem voltak nyilvánosak, mégis befolyásolták a tárgyaló feleket – jelentősen módosult a megállapodás szövege. Ami most kétségtelenül nagyon jól érzékelhető: a sok százezer fiatal tiltakozása. Nincsenek ugyan tisztában azzal, miről is szól az egyezmény, de rendkívül idegesek lettek a gondolattól, hogy az internetet esetleg cenzúrázni lehet. S joggal reagáltak így, miután a világ legdemokratikusabb államainak egy csoportja megengedte magának, hogy az alapvető jogokat érintő szerződésről öt éven át titokban egyezkedjék, teljes mértékben semmibe véve a közvélemény tájékoztatását. A jogos kérdés így hangzik: az internetszolgáltatók valóban öncenzúrára kényszerülnének a szerződés hatályba lépése után? Semmi kétségem, hogy ez így lenne. Talán nem minden országban egyenlő mértékben, de biztosan lesznek szolgáltatók, amelyek vagy önmagukat cenzúráznák, vagy megfigyelnék felhasználóikat. Ezt megengedhetetlennek tartom, különösképpen az EU-ban, ahol létezik elegendő, gondosan, nem más államok nyomására kidolgozott törvény.
– 2010-ben ön egyike volt az ACTA-val kapcsolatos európai parlamenti határozat kezdeményezőinek, és azóta sem változott álláspontja. Mi az, ami leginkább zavarja: maguk az egyezmény előírásai, vagy inkább az egyeztetések "diszkrét", nem átlátható jellege?
– Több minden zavar az ACTA-nál. Egyrészt a titokban folytatott tárgyalások, ahogyan éppen azokat vették semmibe, akiknek ezt a szerződést be kellene tartaniuk. Másrészt pedig az esetleges következmények aggasztanak. Az internetes öncenzúra csak egyik vetülete a dolognak. Ugyan­olyan mértékben foglalkoztatnak az Oxfam és a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) elemzései, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy e szerződés nyomán a sokkal olcsóbb alapgyógyszereket nem lehet majd gyártani. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy körülbelül kétmilliárd ember a túl magas árak miatt nem fog orvosságokhoz jutni. És az is nagyon zavar, hogy ezzel a megállapodással megint csak az európai állampolgárokat sújtják újabb kötelezettségekkel. Nem utolsósorban pedig felháborít az EU-tagállamok kormányainak magatartása. A legtöbb esetben a tömeges tiltakozásokat követően ébredtek rá, hogy fogalmuk sincs, mit írtak alá, s most azt sem tudják, hogy visszakozzanak. Igaz, az Európai Bizottság folytatta a tárgyalásokat, de megengedhetetlen, hogy egy kormány ne tudja, mit ír alá, mire vállalkozik, mire kötelezi állampolgárait.
– Mennyi esélyt lát arra, hogy az ACTA megmaradjon a mostani változatban?
– Az ACTA-t az Európai Parlament elé terjesztik, ott nem történhet más, vagy megszavazzák vagy elutasítják. A szerződés szövegén nem lehet módosítani. Jelen pillanatban igen erős az ACTA-ellenes hangulat az Európai Parlamentben. A szavazás júniusban vagy talán még később esedékes. Ha elutasítják – és én ebben reménykedem –, nem lép hatályba, így később más szerződést lehetne kidolgozni.

Lejegyezte: MIRCEA VASILESCU
Fordította: Forró Eszter
(Dilema Veche, 2012. március 1–7.)