Rövid múltra, gyümölcsöző tevékenységre tekint vissza a Cenk alatti városban megalakult Bartalis János Keresztény Kulturális Egyesület.
Az apácai születésű Bartalis János a legsötétebb diktatúra éveiben vállalta az evangélikus egyház főgondnoki tisztségét, megérdemelte, hogy névadója legyen az ökumenizmus szellemében működő egyesületnek, amely a sepsiszentgyörgyi evangélikus-lutheránus gyülekezet közösségi termében pénteken tartotta közéleti kerekasztalműsorát.
Jeles személyiségek, a szellemi-lelki élet képviselői és a hívek népes csoportja hallgatta lapunk egykori munkatársának, a hírlapíró és szerkesztő, kortárstörténész Benkő Levente A Maniu gárda a Székelyföldön című vitaindító könyvbemutatóját, aki országos történelmi keretbe foglalta a tragikus szárazajtai eseményeket. Nem maradt ki Ipp és Ördögkút sem, és a hallgatóság részéről megfogalmazódott az, hogy könyvbe kívánkoznának már a szentdomokosi és gyergyói hasonló események is. Zelenák József egyesületi elnök köszöntötte az előadót, a jelen levő Adorjáni Dezső Zoltán magyar evangélikus-luthertánus püspököt és a népes hallgatóságot. Nem volt könnyű dolga lapunk munkatársának, a moderátor szerepét vállaló Váry O. Péternek sem, mert a kerekasztal hamarosan pergő párbeszéddé alakult, bizonyítva, hogy mennyire közérdekű a hazai román kortárstörténészek által még ma is egyfajta tabuként kezelt és kikerült történelmi témakör. A kerekasztal nemcsak megszokott könyvbemutató volt, ennél sokkal több, mert zárszavában megfogalmazták az egyre jobban kikristályosodó igazságot: Szárazajtán az egyéni sérelmek és ellentétek az adott politikai helyzet hevében lobbantak lángra, amelyet felette felhevített az akkori féktelen és nemzeti gyűlöleten alapuló parasztpárti sajtó. Benkő Levente óva intette a kortárs kutatókat az általánosítástól, és bemutatta az észak-erdélyi korabeli eseményeket ábrázoló érem másik oldalát is. A tiszta igazságra kell törekedni – mondta, de az eseményeket a helyükre kellett és kell tenni! Egyértelmű volt a hallgatóság számára az a közös meggyőződés is, hogy az akkori történések kihatással voltak a korabeli román–szovjet–magyar politikai viszonyra, s következményük révén azóta is ott szunnyad a néplélekben a megfélemlítés gyilkos eszköze.
