Nem lehet már ráismerni arra a falura, ahol egykor pezsgett az élet. Nem az előre tervezett veszteségekkel működő széniparra gondolunk, nem azt siratjuk... bár azok az egykori rákosi bányászok, akik kemény munkájuk után kapják a nyugdíjat, nosztalgiával emlékeznek a Vargyas II.-aknára, a nádasi felszíni fejtésre, no meg a Rákosi-aknára, melynek mélyéből a szén-dioxidban gazdag ásványvíz és a kőzetnyomás űzte ki őket.

Visszajönnek a borvizek
Szóltunk még arról, hogy annyi esztendő után – mert már felteltek ásványvízzel a mélyben vizet tároló úszóhomok-telepek – a régi bányamezőkön újra felbuzognak az egykori borvízforrások. Nos, ez a jelenség igazolódott be Felsőrákoson is, mert jelezték, hogy a Gyep nevű dűlőben, "Molnár József kaszálóján újra feltört egy régi fúrásból a savanyúvíz, s a tulajdonos, hogy ne áztassa el kaszálóját, fadugót ver be a furatba". Felsőrákos borvizes falu volt – panaszolták a helyiek, akik hozzászoktak a jó savanyúvízhez. A vashídhoz közel egy furatból folyik ugyan a borvíz, de messze, már a vargyasi határba esik, és olyan rossz a száldobosi keresztút felé tartó kavicsos út, hogy amíg odaér az ember, a kedve is elmegy a borvízivástól. A kút környéke rendezetlen, szemetes, nincs lefolyása a víznek, s mindenki arra vár, hogy tetesse rendbe a vargyasi polgármester. Jobbára rákosiak hordják onnan a vizet, Vargyasnak van más kútja.
Oda a híres Mária-forrás is. Jó vize volt, az ötvenes években dugaszolták. A fürdeni készülők alig várják, hogy felmelegedjen az idő, mert a közbirtokosság kiépítette a Rákosi Sóskutat, olimpiai méretű medence várja a vendégeket, közelében vendégház, de a fiatalság sátrakban-lombsátrakban is eltölti az éjszakákat. "Egy sós forrás is jól fogna errefelé – jegyezte meg Székely Miklósné –, mert mi éppen úgy teszünk, mint a szászok, a rákosi sós vízben raktam el a savanyú káposztát, s abba raktuk bele a szalonnát meg a füstölni való húst is."

Sártengerben
Felette leromlott a mellékutcák burkolata, s a legkisebb eső után is sártenger a falu. A főút azonban feljavult, vastagabb törtkő-réteg borítja egész faluhosszában. Egyik üzletben érdeklődtünk: mi ez a meglepetés?
– Úgy tudjuk, hogy a megyei tanács elnöke küldte, mert állítólag valahol ilyen ígéretet tett Rákosnak – hangzott a felelet. – Itt minden megkezdődött, de semmi sem fejeződött be – folytatták. – A termőföld és a kaszálók kiméréséről, a birtoklevelek helyzetéről kérdezze a baróti városi tanácsot, Veress Editkééket, ők jobban tudják, de nekünk azt mondták, hogy Rákosra akkor jönnek, amikor arra parancsot ad a polgármester úr. A legnagyobb baj az, hogy Rákoson a földmérés és a birtoklevelek kiállítsa is torzóban maradt – panaszkodtak a helyiek, s elmondták, hogy bár mindenki használja azt a földdarabját, amit a magáénak tartott, sokan még mindig jussukat keresik. Minden földtulajdonos nyugodtabb lenne, ha ha a fiókban tudná vagyonának birtoklevelét.
– Mi a helyzet Rákos ivóvízhálózatával, miért dőlt dugába a vízvezetés? – kérdeztük Kotecz József helybeli unitárius lelkészt, mivel ő adta át az önkormányzatnak a felsőrákosi eklézsia amerikai testvéregyházától szerzett anyagi adományt, hogy abból készíttesse el a városi önkormányzat a tanulmányokat és tervezeteket a Darázskő-forrás kiváló vizének bevezetésére a faluba. Időközben – ugyancsak anyagiak feletti meggondolásból – vita és per keletkezett az önkormányzat és az erdőközbirtokosság között az említett forrás tulajdonjogával kapcsolatosan. Emiatt húzódott az ivóvízvezetés, egyre ritkultak a pályázati lehetőségek. A tulajdonjog közben tisztázódott, a birtokosság pert nyert, a forrás területét még nem telekkönyveztették, s így nem léphetnek tovább.
– Amennyiben folytatná a városi önkormányzat a vízvezetést, amit a falu már nagyon vár – felelte a lelkész –, mi annak a 2500 dollárnak a hozadékára számítanánk, mert az egy jó befektetés. Bárki legyen Barót következő polgármestere, amennyiben a vízvezetés dolga leáll, akkor mi azt a 2500 dollárt visszaigényeljük, mert az kimondottan erre a célra szolgáló adomány.
A közösségi tevékenységekből az unitárius egyház is részt vállalt. A tiszteletes elmondta, sikeres közösségfejlesztő és összetartó kosarasbált szerveztek, és közelebbről az amerikai második testvérgyülekezet, a westminsteriek liberális-református csoportjának fogadására készülnek, az őszi hálaadás ünnepére pedig a nemzetközi quiterek csoportja jelentette be érkezését. Az egyház és a faluközösség azt is felvállalta, hogy az őszi eseményre faragott falutáblát állítanak a település mindkét kapujába, s feltüntetik rajta Rákos szimbólumait és a testvértelepülések nevét. Pető Elemér egyházgondnokkal a hétköznapi dolgokról beszélgettünk. Elmondta, hogy haladtak a kántori lakból átalakított és korszerűsített vendégház bebútorozásával. Működik már a központi fűtés, és vendégeket is fogadtak. Tennivaló mindig akad. A soron levő munkák között sorolta a harangtorony cserépfedélzetének, s ami igényesebb munka, a harangozói lakás felújítását.

Bánat is terem a Várhegy alatt
– Van itt éppen elég baj és bánat – panaszkodtak a korcsma előtt állók. – Ha megáll a bánya, újabb munkahelyek szűnnek meg... Az eltelt húsz esztendő alatt nem született semmilyen lényeges ipari befektetés, ami volt, az is megszűnt. Minek örvendjen a rákosi ember? Ami menne, az sem megy, fájlaljuk, hogy esik a tejelőmarhák száma is.
– Mi a helyzet a tejelő állatállománnyal? – kérdeztük Székely Miklóst, a szarvasmarha-tenyésztők egyesületének elnökét.
– Néhányan magánfarmot alakítottak, saját területet vásároltak vagy bérelnek állataik számára. Megapadt a rákosi tehéncsorda, nálunk csak az egy-két állattal rendelkezők maradtak, de ezeket nem lehetett magukra hagyni, kellett az érdekszervezet. Aki pénzhiányban szenvedett, el kellett adnia a jószágot. S megjegyzem, a tej literenkénti ára is nagyon alacsony, sok gazdának elment a kedve az állattartástól. Az egyesületi tagok jelenleg 39 fejőstehenet tartanak. Pásztort is akarunk fogadni, de bár hihetetlen: még nem találtunk egy helyet, ahol az idegenből származó pásztor meghúzza magát. A faluban nem kaptunk tehénpásztort. Lenne erre alkalmas ember, de inkább tengődik a szociális segélyből. Van a közbirtokosságnak egy lakása, de amíg a tulajdonjogát véglegesíteni lehetett, annyira leromlott, hogy alig használható lakásnak. A tehenek számára a közbirtokosság adott legelőterületet, s az állatokat össze akarjuk csapni a kecskecsordával, saját itatóhellyel is rendelkezünk. A megcsappant tejet egyik feldolgozó sem akarta elszállítani, a csarnokot fel kellett számolni. Teljes a leépülés. A négy nagyobb helyi farmtól a brassói Tirom cég elviszi a tejet. A kistermelők sajtot készítenek, és helyben értékesítik a tejet.

Közbirtokossági kapcsolatok
Jobb hírekkel csak az egykori impozáns faluházban működő közbirtokossági irodában fogadtak. Gondoktól ugyan nem mentes, de eredményes évet zárt a birtokosság, amely több mint 1878 hektár erdő és 500 hektár legelőbirtok gondjait vállalta fel. Megoszlottak, feldarabolódtak itt is az ősök által megvásárolt erdők, mert szaporodtak az örökösök. Így történt, hogy a közbirtokosság jelenleg még mindig 350 tagú. Rákoson egy hektár erdő egy jogot jelent. Egy jogra másfél méter fát kap a tag, amit hazaszállítanak, ezen kívül kap 10–10 lejt az év végi jövedelemből egy hektár erdő és legelőjog után. A legelő egy részét megtartotta magának a birtokosság, a másik részén pedig a falu jószágai, a falusi csorda és a tagság juhainak zöme legel. Érthető, hogy a használat arányában oszlik meg a területalapú támogatás is.
– Jelenleg folyik a bélyegezés – tájékoztatott Andorkó Ferenc elnök, aki nagy reményeket fűz sikeres kereskedelmi kapcsolataikhoz. – A brassói székhelyű Kronospan faipari kft.-vel ápolunk gyümölcsöző kapcsolatot, amely PAL típusú lemezeket gyárt, s már a tavaly is felvásárolták tőlünk a puhafa fajtákat, a gyomfákat, amitől amúgy is meg kellene menteni-takarítani az erdőt, így ez a kapcsolat még pénzt is hoz a birtokosságnak. Mintegy 1000 köbméter fa bélyegzése folyik, amit szintén az említett cég fog felvásárolni. Erdészeti jellegű tevékenységünket, az üzemterv betartását a magánerdészet szakemberei követik, a mi vagyonunkat Gyöngyösi Lajos erdész ügyeli-őrzi. Jövő héten kezdjük az ültetéseket, mert törvény, hogy amit kivágtunk, azt vissza is kell ültetni, folynak a tisztító vágások és természetesen a legelőterületek takarítása. Annak ellenére, hogy a város kapta vissza, a tavaly javítanunk kellett azt az erdőipari utat, mely az általunk megépített Sósfürdőhöz vezet. Leromlott úttal nem várhatjuk a vendégeket.
A közbirtokosságiak sikerei között említhetjük, hogy baráti kapcsolatot alakítottak ki az Egertől 30 kilométerre fekvő Balaton nevű községgel. Vadászbaráti kapcsolat révén jött össze a frigy a Heves megyei településsel, mert bár lepergett már húsz esztendő a rendszerváltás óta, a gazdag népi hagyományokkal rendelkező Felsőrákosnak azóta sincs polgári testvértelepülése. Ezt a kapcsolatot szinte testvérfalusinak is lehetne nevezni, hiszen Rákos lakóinak háromnegyede közbirtokossági tag.
Vegyes érzelmekkel hagytuk magunk mögött a Várhegy alatti falut. Él, mégis csak lappang benne az élet. Kacarászó rákosi fiatalok csoportja haladt az utcán. Arra gondoltunk: milyen jövő vár rájuk?