Nemcsak vezetője és irányítója volt a rábízott törvényhatóságnak, de nagylelkű adakozónak, mecénásnak is bizonyult. Különösképpen lelkén viselte a szenvedők, a szegénységben, fogyatékkal vagy árvaságban élők sorsát, és lehetőségéhez mérten saját jövedelméből is támogatta intézményes felkarolásukat.

Élete legnagyobb megvalósításának a Háromszék Vármegyei Szegények Menedékháza és az Árvafiú Szeretetház létrehozását tartotta. 1881-ben alapítvány kezdeményezésével siettette a menedékház életre hívását. Az 1885-ben megalakult intézet berendezését, felszerelését lakossági adakozásból kívánták előteremteni. Az új épület tervrajzát és költségvetését minél hamarabb el kellett készíteni, miközben a vármegye megvásárolta a tágas, jó fekvésű, úgynevezett Benkő kertet, ahol 1891-ben megkezdték az építkezést, és 1893 augusztusában be is fejezték.

A fürdőélet és természetjárás népszerűsítésére Potsa József megalakította a Kárpát Egyesület Háromszéki Osztályát. A sepsiszentgyörgyi park teraszos kiképzése is az ő kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával készült.

főispán iránti szimpátia és ragaszkodás jegyében életének és pályafutásának jelentősebb állomásait nagy lakossági részvétellel ünnepelték meg. Születésének 50. évfordulójára 1886. május 13-án, majd a következő esztendőben főispánságának 10. jubileumára emlékeztek. A születésnapi ünnepségen nemcsak a vármegye elöljárói, de a különböző testületek, egyesületek, egyházak képviselői is köszöntötték. A Székely Nemzet újság ünnepi száma így kezdte beszámolóját: "Korán reggel sűrű taracklövések hirdették az ünnepély kezdetét. A város középületeit fellobogózták. A megyeháza kapuja előtt két hatalmas trikolór volt felhúzva. Kivonult a város összes tanintézete lobogókkal tanárok és tanítók vezetése alatt." 1897-ben, főispánságának 20. évfordulóján pazar kiállítású, ötvösmunkába foglalt albummal lepték meg munkatársai, az illusztrációkat Gyárfás Jenő készítette. A kormány tagjai táviratilag köszöntötték a köztiszteletben álló személyiséget: báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Perczel Dezső, Josika Sámuel, Fejérváry Géza, Daniel Ernő, Darányi Ignác, Lukács László és mások. Öt évvel később, az1902-es évfordulón Széll Kálmán miniszterelnök is üdvözölte. Hűséges, megbízható munkáját a legfelsőbb hatóság is méltányolta. 1896-ban a valóságos belső titkos tanácsosi címet adományozta neki a császár, 1899-ben pedig kamarási méltósággal tüntették ki a vele járó két aranybojtos aranykulcs kíséretében. Sepsiszentgyörgy 1889-ben, Kézdivásárhely pedig 1899-ben avatta díszpolgárává.

1903. július 9-én hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Dr. Bene István városi főügyész javaslatára a parkot, melynek kialakítását ő kezdeményezte, és anyagilag is támogatta, Potsa Parknak nevezték el, és benne a főispán emlékére mellszobrot kívántak elhelyezni.

otsa József szemlélete és politikai meggyőződése szerint a kiegyezés elkötelezett hívének számított, ezt az utat tartotta követhetőnek az ország fejlődése szempontjából, ezért aztán az uralkodó hűséges alattvalójának tekintette magát, politikai nézeteit is az uralkodói alázatnak rendelte alá. Ennek értelmében a kiegyezést támogatók politikai tömörüléséhez csatlakozott, és azt próbálta minden igyekezetével megszilárdítani. Túl fiatal volt a szabadságharc idején, na meg nem is Háromszéken élte meg az önvédelmi harc dicső időszakát, ezért gyermekkori emlékei sem kötődhettek ehhez, legfeljebb a lakhelye környékén tomboló polgárháború réme hagyhatott életre szóló negatív élményt benne. Ilyenfajta előzmények dacára is elmondható, hogy beleszokott az itteni ’48-as hagyományok éltetésébe. Ha nem is számított a forradalmi eszmék elkötelezett harcosának, soha nem ellenezte a másképpen gondolkodók véleményét. Gödri Ferenc polgármesterrel ellentétben, aki felmenői révén is lelkes támogatója volt minden szabadságharcos ünnepségnek, Potsa József a megemlékezéseken nem tartozott az ünneplők első vonalába. Azzal viszont tisztában volt, hogy az idő múlásával, a gazdasági, társadalmi nehézségek jelentkezésével és ennek következtében az ellenzék megerősödésével, valamint a szabadságharchoz nosztalgiával viszonyulók hadának erősödésével a Függetlenségi és a Kossuth Párt támogatottsága is egyre inkább teret hódít.

Az uralkodó iránti hűsége mellett politikai gondolkodásának legfontosabb irányultságát a Székelyföld sorsa feletti aggódása, népe felemelkedésének mindenekfeletti szolgálata és képviselete határozta meg.

ár életében legenda övezte alakját, személyiségét, cselekedeteit. Az iránta való rajongás és szeretet túlzásoktól sem volt mentes. Ő volt az, akit hibátlannak és tévedhetetlennek minősítettek mindenkor és minden körülmények között. Ez a személyéhez tapadó hamis és torz képzet pedig rossz szolgálatot tett a demokratikus értékrend kialakulása tekintetében. Volt viszont olyan bölcs ember Potsa, hogy érzékelte a túlzásokat, és szóvá is tette a ragaszkodásnak e természetellenes megnyilvánulásait. Sepsiszentgyörgy díszpolgárává avatása alkalmával jegyezte meg: jobban szerette volna, ha a megtiszteltetés a politikai pályáról való visszavonulása után történik, mert akkor bizonyos lehetett volna abban, hogy a hatalom előtt való meghajlás látszata nélkül részesítették a polgári elismerésben.