1786 és 1839 között
Az 1786-os, II. József-féle összeírás szerint Sepsiszentgyörgyön 105 ház áll, és 147 család lakja. A lélekszám meghatározásánál 5,5 fős családátlaggal számolunk, és így a lakosság 808 főre tehető. A város népessége ettől kezdve folyamatosan gyarapszik.
Mivel a városban tartózkodik a Székely Huszárezred parancsnoksága, egyre több tiszti család telepedik ide. Az ipari és egyéb termékek iránti kereslet nő, ez ösztönzőleg hat az iparos és kereskedőréteg növekedésére. A XIX. század első felében több céhet alapítanak. 1809-ben szervezik meg a csizmadiacéhet, majd az 1820-as és az 1830-as évek elején a varga-tímár társaság, a szabók, az asztalosok, a lakatosok, a kovácsok, a kerekesmesterek stb. érdekvédelmi egyesületeit, céheit. A Kolozsváron megjelenő Nemzeti Társalkodóban közzétett útleírás szerint Sepsiszentgyörgyön díszes katonai lakások, székház, iskolák, templomok gyönyörködtetik a látogatót. Van a városnak "Casinoia", gyógyszertára és "néhány apró boltocskák", amelyek központjai a pénzforgalomnak, és egyre több céh alakul.
E leírással szemben lehangoló képet nyújt az 1839 júliusában keltezett jegyzőkönyv, amely tűzrendészeti szempontból mutatja be a falu és a város építkezését. Az "elegyes bizottság" szerint a város inkább falusi jellegű. A zsellérek, a jobbágyok többsége és a polgárok egy része zsindellyel és szalmával födött házban lakik. A tűz megelőzésére elrendelik a szalmatetők zsindellyel való helyettesítését. Néhány szegényebb jobbágy helyett a földesurak vállalják a tetőzetek kicserélését. Megállapítják, hogy a város és a falu területén 165 lakóház, 157 csűr és istálló tetőzete készült szalmából. Ezek aránya az összes épület közel felét teszi ki. Mivel ismerjük a település 1849-es lélekszámát, úgy gondolom, a város népessége 1839-ben 1800–1900 fő lehetett.
1849 és 1920 között
Sepsiszentgyörgy falu- és városrésze 1848-ban egyesült, amit 1850. január 16-án újból megerősítettek. Ekkor ér véget a település kettős jogállása és igazgatása. Sepsiszentgyörgy népessége ettől kezdve rohamosan nő, amit az alábbi táblázatban ismertetek.
Népességfogyás csak egyetlen évben figyelhető meg, ami 1849-ben érthető, mert a szabadságharc leverése után üldözik a forradalmárokat, és sokan elmenekülnek. 1850-től azonban töretlen a népességnövekedés. Szentgyörgy lakosságának száma 1910-ig több mint három és félszeresére emelkedik. Kézenfekvő, hogy e létszámgyarapodás nem a természetes szaporulat eredménye. A lakosság számának megugrását a környékbeli települések népfölöslege teszi lehetővé. A városba az agrárnépesség fölöslegessé váló része telepedik. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a szekérrel is fél óra távolságra levő tíz községben (Illyefalva, Szentkirály, Szotyor, Kilyén, Árkos, Kőröspatak, Gidófalva, Étfalvazoltán, Fotosmartonos, Angyalos) 8069, az egyórai járásra lévő 17 faluban 13 228 a lakosság száma. Tehát együttesen 28 428 ember él a Szentgyörgy környéki 27 településen. Ezek lakossága a századforduló utáni tíz évben 1,3 százalékkal csökkent, a városé pedig 25,8 százalékkal nőtt.
A népességnövekedés bemutatása után röviden ismertetem Sepsiszentgyörgy népességének összetételét az 1870-es és az 1910-es népszámlálás alapján. 1870-ben a férfiak száma 2,08 százalékkal haladja meg a nőkét, 1910-ben azonban már 1,47 százalékkal vannak kevesebben. Négy évtized alatt a nőtlenek és a hajadonok száma 2,03, az özvegyeké 0,82 százalékkal növekedett, míg a házasoké 2,85, a törvényesen elváltaké 0,11 százalékkal csökkent.
Negyven év alatt a gyermekek számaránya elenyészően keveset változik, mindössze 0,59, az ifjaké 3,35, az idősöké 1,94 százalékkal emelkedik, a középkorúaké viszont 4,33 százalékkal csökken. Az öregek számaránya rendkívül alacsony, bár itt is észlelhető némi pozitív változás.
A vallásfelekezeteknél kis létszámú csoportokat képeztek a görögkeleti, izraelita, unitárius, ágostai evangélikus, görög katolikus vallásúak. 1870-től 1910-ig a katolikusok számaránya 6,03 százalékkal, a reformátusoké 3,95 százalékkal emelkedik, míg a kisebb felekezetek lélekszáma 2,09 százalékkal csökken. 1910-ben 4953 református, 2247 római katolikus és 1465 más felekezetű lakja a várost.
A magyarok és a románok számarányát az anyanyelvhasználat alapján ismertetjük. Amíg 1881-ben a népszámlálás során csak a polgári lakosságot veszik számba, addig 1910-ben a város területén tartózkodó, 111 fős katonaságét is ideszámolják. Ez 1,28 százalékkal emeli a település népének lélekszámát. Harminc év alatt növekedik a románok és a magyarok részaránya, de csökken a kis lélekszámú kisebbségeké. Arányaiban a románok számának növekedése a legnagyobb, 1910-ben 3,48-szor nagyobb, mint 1881-ben. Ugyanebben az időszakban a székelymagyarság száma 1,67-szer emelkedik.
Összegzés
Megállapítható, hogy 1332-ben Sepsiszentgyörgy a népesség száma alapján az átlagos székely települések háromszorosa (is) lehet. 1567-ben, 1614-ben és 1635-ben még mindig két és félszer nagyobb az átlagos székely falvaknál. Azonban az 1658-as és az 1661-es tatár–török pusztítások, majd az 1717 és 1719 között tomboló járvány és éhínség miatt oly mértékben csökkent a népesség, hogy Sepsiszentgyörgy a kis lélekszámú mezővárosok sorába süllyed. A lakosság száma csak 1786-ban közelíti meg az 1658 előtti évszázadbelit.
Sepsiszentgyörgy lakosságának száma a XIX. század második felében látványosan nő. Az 1870–1900. évi népszámlálások azt bizonyítják, hogy a város a közepes nagyságú székely városok sorába kerül. Az 1870-es években Délkelet-Erdélyben a 4–5, 1910-ben a 7–9 ezres lélekszámú települések biztosítják a városi szerepkör betöltésének keretét.
Év Lakos Évek Szaporulat %
1849 2365 1849–1850 -71 -3,01
1850 2294 1849–1857 714 23,74
1857 3008 1857–1869 1658 31,11
1869 4366 1869–1880 902 17,12
1880 5268 1880–1890 397 7,00
1890 5665 1890–1900 1466 20,55
1900 7131 1900–1910 1534 17,70
1910 8665 1910–1920 2524 22,56
Év Lakos Magyar % Román % Egyéb %-ban
1881 5268 4986 91,64 31 0,58 4,76
1910 8665 8361 96,49 108 1,24 2,26
