A sepsiszentgyörgyi polgári után a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult 1921-ig. A há­romszéki Bodolán, majd Kendilónán, Cserefalván, Sóváradon és Nyárád­ka­rácsonyfalván tanította a generációk hosszú sorát. 1940-től haláláig – közben tanári oklevelet is szerzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen – a marosvásárhelyi tanonciskola tanára volt. Szolgálati helyein magyar dalárdákat és énekkarokat szervezett, Marosvásárhelyen karnagyként vezette az akkori Munkások és Ifjúmunkások Dalárdáját. A sóváradi dalárdával az 1933-ban Segesváron és Fehéregyházán megszervezett Petőfi-ünnepségen II. díjat nyertek. Részt vett a marosvásárhelyi Magyar Népi Szövetség létrehozásában. Gyakran látogatta szülőfaluját, mint kiváló hangú kántorra és énekesre emlékeznek rá az öreg sepsimagyarósiak. Fiatalon, 52 éves korában hunyt el Marosvásárhelyen, ott is helyezték nyugalomra. Emlékét három fia, a marosvásárhelyi, a sepsimagyarósi, a sepsiszentgyörgyi és a pécsi rokonság őrzi.