Az idén áprilisban ünnepelhette a magyar irodalom Örkény István (1912–1979) születésének századik évfordulóját.
A centenárium egyik újdonsága, hogy előkerült Örkény első, huszonkét éves korában írt, Április című regényének a kézirata. (A marosvásárhelyi Látó áprilisi Örkény-emlékszámában is olvasható a hamarosan megjelenő ifjúkori Örkény-mű izgalmas részlete.)
Az évfordulón világosan látszik, az Ünnepelt életműve, mint a drámák (Tóték, Macskajáték, Pisti a vérzivatarban, Kulcskeresők, Vérrokonok) továbbra is népszerűek, a novellák, s főként az Örkény életművének centrumába divergáló, úgynevezett egyperces novellák úgyszintén, az eltelt évtizedek és a politikai, társadalmi változások a hatvanas-hetvenes évek magyar gondolkodásmódját bravúrosan leképező, groteszk, szarkasztikus miniatúrák nemhogy elavultak volna, hanem újabb és újabb jelentésekkel telítődtek, magyarán: élnek és aktuálisabbak, mint valaha. Az író Műve előtt tisztelgő összeállításunk is bizonyíthatja ezt.