Nem véletlen, hogy az ide látogató szívesen időzik itt, élvezve az emberek vendégszeretetét, a táj szépségét és a falvak hagyományokat őrző, gyönyörű, régi házait. A helyi jellegzetességeket viselő patinás lakóházak szellemi és anyagi értékét a tulajdonosok talán fel sem ismerik, pedig ezek még szépen öregedő ,,emlékező anyagokból" — megfelelően kiszárított fából, kőből, téglából épültek az évszázados hagyományokat őrző beépítés szerint. Ha régi házainkat lakjuk, megfelelően gondozzuk, két-háromszáz évig is használhatjuk őket. (Nézzünk végig a hevenyészve, a természetbe nem visszafordítható anyagokból épült tömbházakon... Hány évet adnánk nekik?)

A régi épületek megőrzése kötelességünk. Nyugat-Európa elkövette azt a hibát, amin már nagyjából Magyarország is túl van: lerombolták a régit, hogy aztán évtizedek múlva megpróbálják rekonstruálni azt, kapaszkodva az egy-két megmaradt hagyományos épülethez. Pedig könnyebb megőrizni értékeinket, mint lerombolni, majd nagy erőfeszítések árán újrateremteni! Közös felelősségünk, hogy Erdély megmeneküljön a pusztulástól, és a mai igényekhez való igazodás ésszerű, a régi anyagokat, formákat, színeket tiszteletben tartó modernizáláshoz vezessen, ne ésszerűtlen romboláshoz és a globalizálódó világ jellegtelen típusházainak követéséhez. Sajátosságainkat elsősorban nem az ide látogató turisták kedvéért kell megőriznünk, hanem saját magunk jó közérzete érdekében. Mekkora erőt jelent egy rendezett faluban, szép épített környezetben élni, őseink földjén!

,,A mai székely ház olyan, mint a székely ember" — hangzott el az illyefalvi fórumon Tövissi Zsolt csíkszeredai építészmérnöktől. Környezetünk tehát önmagunkat tükrözi. A tulajdonos nélkül, üresen álló, düledező kúriák, az új, faluképet elcsúfító, a székely mivoltot egyáltalán nem tükröző paloták vagy a patakba öntött szemét mind korunkat és magunkat minősíti. De a változtatás kulcsa a kezünkben! Mindenkinek lehetősége van tenni környezetéért, elősegíteni a falvak képének pozitív alakulását, a hagyományok megőrzését, felélesztését.

Az illyefalvi fórum ötlete éppen ennek érdekében született meg. Magyarósi Imolával, a Kovászna Megyei Művelődési Igazgatóság Műemléki Főosztályának művészettörténész munkatársával hetek óta járjuk a vidéket, hogy a polgármesterek figyelmét a faluképvédelem jelentőségére irányítsuk. (Jelen sorok írója a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Sepsiszentgyörgyre költözött munkatársa.)

Elsőként Benedek Huszár János illyefalvi polgármester karolta fel kezdeményezésünket, és javasolta, hogy az Uzon, Réty, Illyefalva, Kökös községek falvait tömörítő URIK-kistérség polgármesterei, lelkészei és műemlék-tulajdonosai részére szervezzünk közösen egy olyan találkozót, amelyen felhívjuk a figyelmet az értékőrzés jelentőségére, és közös gondolkozásra hívjuk a résztvevőket. Az előadások kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a kistérség műemlékei, a faluképvédelem már megvalósult jó példái és a finanszírozási lehetőségek egyaránt szóba kerüljenek.

A polgármester köszöntője után Hlavathy Izabella, a Kovászna Megyei Művelődési Igazgatóság Műemléki Főosztályának tanácsosa beszélt a térség műemlékeinek állapotáról, kiemelve a szacsvai református templom restaurálásának és az aldobolyi Hollaky-kúria állagmegóvásának történetét. Ezt követően Magyarósi Imolával elkövetkező terveinket mutattuk be Múltunkban a jövőnk címmel. Elhangzottak a településkép-védelmi program lehetséges lépései, kritériumai és azok a programjavaslatok, amelyek a kistérség jövőbeni értékőrzésére, a civil szféra örökségvédelmi bevonására irányulnak. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzatok magukénak érezzék az örökségközpontú településfejlesztés gondolatát, hiszen ez hosszú távon szellemi és anyagi előnyöket is jelent. Az értékőrzés alapja az értékek számbavétele, tehát a falvak, városok jelentős épületeinek, tárgyainak, természeti kincseinek felleltározása. Ebbe a munkába szakemberek irányításával középiskolás és egyetemista diákok is bevonhatók, különös tekintettel arra, hogy a terepmunka életre szóló élményt jelent, és a saját környezet iránti felelősségérzet kialakításának jelentős előremozdítója. A jövőben sepsiszentgyörgyi középiskolások örökségvédelmi, helytörténeti oktatását szeretnénk megszervezni úgy, hogy 2008 tavaszán, nyarán velük együtt járhassuk be a vidéket, és mérhessük fel értékeinket. Épített örökségünk népszerűsítésére nagyon jó alkalom az Európa Tanács által támogatott Kulturális Örökség Napjai évente megrendezésre kerülő rendezvénye. Jövő évben a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2008. szeptember 20—21-én szervezi meg ezt a ,,nyitott kapuk napjaként" is emlegetett országos, nagy tömegeket megmozgató eseményt. A szervezők minél több határon túli épület — templom, múzeum, kastély, kúria, népi lakóház stb. — és program (szervezett séták, kiállítások, gyerekfoglalkozások) jelentkezését várják. A felhívást és jelentkezési lapot majd januárban tesszük közzé!

Folytatva a konferencia programját, a Budapestről Csíkszeredába költözött Rodics Gergely, a felcsíki és gyimesi községeket tömörítő Pogány-havas Kistérségi Társulás ügyvezető igazgatója a térségben zajló településkép-védelmi kezdeményezésekről beszélt. Másfél éves tevékenységének köszönhetően az építészeti és művészettörténeti felmérésekre támaszkodva hamarosan megindulhat a térségben a helyi önkormányzatok közreműködésével az épületek, utcaképek, jellemző értékek helyi védelem alá helyezése a településkép-védelmi tanácsadó testületek segítségével. Rodics Gergely kiemelte, a program megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a helyiek bevonása, személyes meggyőzése. Ennek érdekében kiállításokat, előadásokat szerveznek, és szórólapokon tájékoztatják a lakosságot a programokról (ajánlom mindenkinek a figyelmébe honlapjukat: www.poganyhavas.hu).

A modern székely ház lehetőségein elmélkedett Tövissi Zsolt csíkszeredai építész. A megváltozott életkörülmények, felbomlott közösségek az építészeti hagyomány megszakadását is eredményezték. Hogy igazi értékeket hozzunk létre környezetünkben, elsősorban magunkban kell kialakítani erre az igényt. A modern jelleg nem mond ellent a hagyománynak, de a települések szövetét, harmonikus textúráját, az egykori anyaghasználatot követnünk kellene ahhoz, hogy valóban illeszkedni tudjunk a tájba, és megőrizzük vidékünk jellegzetes arculatát.

Dr. Ráduly István uzoni polgármester Háromszék turisztikai lehetőségeiről tartott előadást. A mintegy hatszáz borvízforrásban, számtalan kúriában, műemlék templomban és egyedülálló természeti adottságokban bővelkedő vidék megfelelő infrastrukturális háttér kialakításával, minőségi fejlesztéssel komoly turisztikai esélyekkel indul. Dr. Ráduly István felhívta arra a figyelmet, hogy a demográfiai, társadalmi és gazdasági tényezők figyelembevételével, változatos, színes szolgáltatással lehet a turisták figyelmét felkelteni a vidék iránt.

A konferencia legtöbb tanulsággal szolgáló előadását Becker Leonóra, a Villányi-borvidéken fekvő Palkonya volt polgármester asszonya tartotta. A Pécsről fiatal házasként 1987-ben Palkonyára költözött és egy romos 18. századi vályogházat gondozásba vevő Becker Leonórát a rendszerváltozás után a település kérte fel, hogy vállaljon polgármesterséget. A polgármester asszony 1990—2006 között négy cikluson keresztül vezette Palkonyát, közben felvirágoztatva a falut. Az országban elsőként helyi rendezési tervet, majd a régi házak tulajdonosait anyagilag is támogató falukép-védelmi programot dolgozott ki. Az elmúlt másfél évtizedben az egykor öregedő település demográfiai arányai megfordultak: a 350 lakosból ma 86 gyermek, és csak 60 nyugdíjas. A 108 lakóházból 52 áll helyi, önkormányzati védelem alatt. Palkonya felvirágzott, sőt, újra divatba jött a hagyomány! A frissen épülő házak is mind a régi, 18—19. századi sváb lakóházak formáját követik, hogy a faluképet megőrizhessék. Érdekes, hogy a régi házak piaci értéke is jelentősen megnőtt, sőt, a hetvenes években modernnek számító kockaházak kereslete a minimálisra csökkent, mert az odaköltözők a régit, az eredetit keresik. 1994-től a Villány—Siklós borút megszervezésével kulturális túraútvonalba is bekapcsolták a falut. Ma számtalan rendezvénnyel várja az oda látogatókat a falu összetartó lakossága. Idén az Európa Kulturális Faluja címet Palkonya nyerte el — az ő jelmondatukat adtam cikkem címének is: A világ közepe az a hely, ahol élsz! (Honlapjuk, amit szintén érdemes megnézni: www.palkonya.hu) A palkonyai példa tanulsága, hogy helyi szinten, önkormányzati rendeletekkel és a helybeliek összefogásával csodát lehet tenni.

A konferenciát három, a finanszírozási lehetőségekről és a Leader-programról szóló előadás zárta. A Kovászna Megyei Tanács részéről Ördög Gyárfás Lajos ismertette a tanács által meghirdetett pályázatokat, majd Benedek Huszár Márta projektkoordinátor a Leader-program előnyeiről tartott előadást. A Leader-kistérségek helyi akciócsoportjaiban az állami szféra mellett a civil és a magánszféra képviselői is megjelennek, biztosítva ezáltal a civil társadalom jelenlétét a kistérségi döntésekben. 2009-ben húsz, majd a rá következő évben újabb hatvan kistérségi társulás nyerheti el a Leader-státust, ezzel igen jelentős EU-s forrásokhoz jutva. Az URIK Helyi Akciócsoport a tavaly benyújtott programtervezetek előzetes elbírálása alkalmával országos harmadik helyezést ért el, így komoly esélyei vannak a Leader-térséggé váláshoz és az anyagi támogatáshoz. Kovászna megyében az URIK-on kívül Erdővidék is pályázik a Leader-státusra.

A konferencia záróelőadását a főszervező, Benedek Huszár János illyefalvi polgármester tartotta a műemlék épületek finanszírozási lehetőségeiről. Talán kevesen tudják, hogy a műemlék-tulajdonosok fordulhatnak a helyi önkormányzatokhoz is támogatásért, hiszen a 2003/1430-as határozat szerint az önkormányzatok saját költségvetésükből elkülöníthetnek pénzösszeget a területükön fekvő műemlékek felújításának támogatására. (Csak erre egyelőre nem nagyon akad példa. Pedig Palkonya esete nagyon jól szemlélteti, hogy sorsfordító lehet egy település életében ez az intézkedés.) Az EU-s források közül a Regionális Operatív Program feltehetően 2008 tavaszán megjelenő 5. tengelye ad lehetőséget az épített örökség felújításának, működésbe helyezésének támogatására, illetve a Nemzeti Vidékfejlesztési Program 4. tengelye, amennyiben a műemlék az országos listán B kategóriás, azaz helyi értéket képvisel. Természetesen, igen lényeges, hogy a vidékfejlesztés szempontjából is megfelelő funkciót szánjunk a felújítandó épületnek.

A konferencián az URIK-kistérség önkormányzati képviselői mellett sok lelkész és több műemlék-tulajdonos is részt vett. Lehettünk volna többen is, de elsőként így is szép számban voltak jelen a meghívottak. Szeretnénk folytatni az örökségvédelmi fórumok, konferenciák szervezését, hiszen a megfelelő párbeszéd a hivatalos műemlékvédelmi szervek, az önkormányzatok és a műemlékek tulajdonosai, fenntartói között csak így alakulhat ki! A posztmodern ember felelőssége múltjának ápolása, ahogy Ipolyi Arnold püspök azt már száz éve megfogalmazta: ,,Őrizzük tehát, gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő..."

Tegyünk így!