Sokat hallani mostanában Kőröspatakról. Úton-útfélen nyilatkozzák, az ottani helyzetet nemzeti kérdésként kell kezelni, a magyarságnak össze kell fognia a román polgármesterjelölt ellenében. Közben egy szót sem hallani Zágonról. Ahol a tét ugyanez, de méretében, súlyában messzemenően fontosabb.
Minden eddiginél véresebb ütközet körvonalazódik a zágoni polgármesteri székért. A leadott voksok döntik el, hogy az elkövetkező négy (és több) évben Zágonnak magyar vagy román nemzetiségű polgármestere lesz. Ezért Zágon a háromszéki magyarság számára a helyhatósági választások legnagyobb tétje – valós nemzeti kérdés.
A román közösség négy évvel ezelőtt nem indított jelöltet. A helyzet változott, a liberálisok megyei vezetője kijelentette: a románság összefogásával Zágonnak román polgármestere lehet. Egyrészt, mert a románajkúak részaránya 52 százalék, másrészt látják: a magyar szavazók tábora sikeresen megosztotta magát.
A román versenytárs mellett jelöltet állít az RMDSZ és az MPP. Utóbbi tanácsi listáját erősíti az EMNP-szervezet. Amely egyféle MPP-fiókszervezetnek sikeredett, így a szövetség ellenében támogatja a polgáriak jelöltjét. A zágoni MPP és EMNP meggyőzte megyei vezetőit (vagy azok megunták unszolásukat): bólintsanak rá az RMDSZ-szel szembeni egyesített listára. A közös (MPP, RMDSZ, EMNP) jelszó ellenére: ahol veszélyben a magyarság érdekképviselete, ott meg kell születnie az összefogásnak. Zágonban veszélyben a magyar érdekképviselet, de összefogás nincs. Miért?! Mások az érdekek? Kinek az érdekei?!
(Zárójelben: az érdekek képviselete megyeszerte furcsa helyzetképet mutat. Az MPP nem változtatott eddigi szokásain, kutya-macska viszonyban maradt a szövetséggel. Az EMNP jeleskedik a zavarkeltésben, itt az RMDSZ, ott az MPP mellett, másutt hol egyikük, hol másikuk, hol mindkettőjük ellen indul – így tartja sikeresen távol az urnáktól továbbra is azokat, akik valós választási alternatívára vártak. Az RMDSZ jelöltlistáival már a meccs kezdetén a tromf ászt dobta játékba. Megmutatta, valójában nincs is szüksége választási szövetségesre – de azért jól jött a néppárt fellépése, ami lényegében a polgáriak táborát ingatta meg...)
Mindezek ellenére a magyar politikai alakulatok megyei vagy felsőbb vezetői tartózkodnak önszántukból határozottan állást foglalni a zágoni nemzeti kérdésben. Tabutémaként kezelik, struccpolitikát folytatnak. Mire készülnek? Zágon lesz az áldozati bárány, amelyet majd példának állíthatnak: bizony jó lett volna az összefogás?!
Maradnak tehát a zágoni magyarokat furdaló kérdések: mi lesz, ha választások után a zágoni polgármesteri hivatalban nem fogadják az adj’ Istent? Ha nem lesz pénz magyar kórusra, fúvószenekarra, iskolára, óvodára? Ha nem épülhet meg a nagy bujdosó rodostói házának rég várt mása? És amire gondolni sem jó: ha Mikes még élő népe is bujdosásra kényszerül?
