NépmeseA fiatal pár és a kotlós

2012. május 12., szombat, Kiscimbora

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szép legény. Elvett feleségül egy szép leányt, de olyan szegények voltak mind a ketten, hogy egyiknek sem volt semmije, csak annyi ruhája, amennyit felvettek magukra.

  • Huszár Kincső, Sepsiszentgyörgy
    Huszár Kincső, Sepsiszentgyörgy

A leánynak volt egy nénje, s az adott nekik ajándékba egy tyúkot. A többi szomszéd meg rokon vitt tojást, lisztet, úgy, mint szokás a lakodalomba.
Mikor elmúlt a lakodalom, hallja a fiatalember, hogy a tyúk rákezdi:
– Koty-koty-koty...
Azt mondja a fiatal­asszonynak:
– Te, tudod, mit gondoltam?
– Mit?
– Ültessük meg ezt a tyúkot – azt mondja –, van tojás elég, tegyünk alá tizenkilenc tojást, s mikor kikölti, akkor vele együtt húsz lesz. Fel­neveljük, s mikor nagyok lesznek, akkor eladjuk a húsz tyúkot, s az árán veszünk egy malacot. Azt is felneveljük, s az malacozik kilencet. A tíz disznót eladjuk, s akkor tudunk venni egy lovat, egy hámot s egy szekeret. Ülünk fel ketten, s megyünk kereskedni. Beleegyezel?
– Bele.
Kerítettek egy kosarat, s tettek belé egy kicsi gizgazt, raktak belé tizenkilenc tojást, s a tyúkot ügyesen rátették, s betették az ágy alá. Leültek az ágyra, s kezdtek ott beszélgetni, s örvendezni, hogy hát mi lesz, s hogy lesz. Elővesz az ember papírt, ceruzát, s kezdi számolni, hogy egy lovat annyival s annyival lehet venni, egy hámot annyival s egy szekeret annyival; tíz disznót annyival lehet eladni. De hát nem futott a számadás. Azt mondja az asszonynak:
– Te asszony, baj van!
– Miféle?
– Hát – azt mondja –, szekeret s hámot tudunk venni, de lóra csak egy gyengére futja, mert ni csak, mennyi pénzt kapunk a disznókért.
Azt mondja az asszony:
– Hát ez nem baj, majd megerősül.
– Hát megerősülni megerősül, ha jól adunk enni, de eleinte csak ott tudunk felülni a szekérre, ahol egyenes az út, ahol hegyre kell menni, ott le kell szálljunk, mert a ló nem tud kimenni, ha gyenge lesz.
Azt mondja az asszony az embernek:
– Te leszállsz, de én nem!
Azt mondja az ember:
– Dehogynem, leszállsz te is!
– Én nem szállok le!
– Leszállsz!
– Nem szállok le!
Úgy összevesztek, hogy az ember kijött a béketűrésből, felugrott, s azt kérdi az asszonytól:
– Leszállsz, vagy nem szállsz le?
– Nem szállok le!
Akkor az ember mérgében megfogta az asszonyt, s akkorát lökött rajta, hogy – zsupsz! – nekidőlt az ágynak. Széttörött az ágy, s széttörtek a tojások is mind egy szálig, a kotlós meg menekült, ahogy tudott.
Kárvallották a kotlót s a tojásokat, s élnek máig is, ahogy tudnak, ha meg nem haltak.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint bejut-e a felsőházi rájátszásba a Sepsi OSK?







eredmények
szavazatok száma 19
szavazógép
2012-05-12: Kiscimbora - :

Ajoga (Nanáj népmese)

Élt egyszer egy leány. Ajogának hívták. Min­denki szerette, és azt beszélték, hogy messze földön nincs szebb leány nála. Páváskodott is eleget Ajoga. Mind gyakrabban gyönyörködött magában. Nézte, nézte az arcát, nem tudott betelni vele. Hol kifényesített réztányérban nézegette magát, hol a víz tükrében. Nem is ért rá Ajoga semmi egyébre, egyre csak magában gyönyörködött. Egy napon azt mondta neki az anyja:
2012-05-12: Kultúra - Molnár Vilmos:

A szélrózsa magyarjai

Eredetileg, ha jól számolom, Gazda Józsefnek legutóbbi könyvén* kívül húsz kötete jelent meg eddig. Írt művészmonográfiákat Gyárfás Jenőről, Nagy Imréről, Nagy Albertről, Gazdáné Olosz Elláról, valamint művészeti útirajzokat és magyar irodalom tankönyvet is. De legszámosabb könyve – tizenkettő, illetve a mostanival tizenhárom – az úgynevezett oral history (vagy magyarosabban: emlékező történelem) műfajába sorolható.