Ezt orvosi tanácsként illene fogadnunk, és igazodnunk is hozzá, saját érdekünkben, bár van egy szépséghibája: nem pontosítja a folyadék fogalmát. Sebaj! Hallgassuk meg kellő alázattal, mit határoztak február 23-án az EU-parlamentben! Így hangzik: "a víz nem oltja a szomjúságot, és nem véd a kiszáradás ellen". Mint a Balassi által megénekelt tihanyi "echó", az elektronikus terekben úgy visszhangzik már hetek óta az elképedés, és nem bír csitulni. Jogos a kérdés: kinek, miként ment el a józan esze?
Mondják: Roger Helmer EU-képviselő a szónoki emelvényről "hatalmas hülyeségnek" minősítette a határozattervezetet, de hiába; a többség megszavazta. Egy blogon olvasom: az Egyesült Királyságban két év börtönt is kaphat, aki nem alkalmazkodik hozzá. Atyafiak! Ennek fele sem tréfa! Ha időbe is telik, de a törvény "münköt"/székelyeket is megérint, és már látom lelki szemeimmel, amint az alig elkészült (még ki sem fizetett) A borvíz útját – sürgősségi tanácsülésen – Székely Csillagösvénynek kereszteli át a megyei közgyűlés. Kérdés (de ezen már ne tessenek röhögni): vajon, az általunk utolsó reményként dédelgetett ásványvíz-kincsnek, a hozzá álmodott gyógyturizmusnak is befellegzett? Nos, kezdjük az okfejtést higgadtan, múltba tekintő hozzáállással.
Mária Terézia, amikor 1762. december 29-én kiadott rendeletével megparancsolta országa összes ásványvizének saját költségére (!) történő vizsgálatát, hogy a legjobbak palackozását és forgalmazását beindíthassa, nem sejthette, mit hoz a jövő. Rövidesen újabb uralkodói rendelettel kellett közbelépnie a gyógyszerészek által "utángyártott" sóoldatok ellen, melyek a természetes ásványvizek hitelét, de leginkább a piacát veszélyeztették. A birodalmi kormány alaposan megkésve, de 1895-ben bevezette a védjegyoltalmat, és rövidesen – az Országos Balneológiai Egyesület sürgetésére – betiltotta a mesterséges ásványvizek előállítását. És íme, mi történt százhat évvel később, épp Kovásznán!
Az Európai Carbocrenoterápiai Egyesület (AEC) 2001 nyarán nálunk tartotta sorrendben ötödik konferenciáját. A tanácskozás másnapján, az előadások hozadékának vitáján egy megfogalmazáson fennakadt az egyetértés. Nem kevesebbet akartak "törvénybe" iktatni a franciák, mint azt, hogy a természetes ásványvizek és a mesterséges ásványisó-oldatok gyógyhatásukat illetően egyenértékűek. Szavazáskor a vendégek többségben voltak! A bukaresti Balneológiai Intézet erre hangoskodással próbálta bojkottálni a konklúziók ismertetését. Nos, ezek után Háromszéken talán már meg sem lepődünk az EU-honatyák legfrissebb szellemi termelésén. Előbb-utóbb kiderül, kik lapulnak a háttérben. És miközben Brüsszelben már nemcsak a tojó tyúk kotkodácsolását, hanem az EU-polgárok bélflóráját és ezzel szellentésünk biogáz-összetételét is beszabályozták, észre kell vennünk, hogy az unió közelgő hajótörésének oka nem egyértelműen a pénzügyi válság lesz.
Apropó: hajótörés! Képzeljük el, hogy EU-hajótöröttek vagyunk! Csónakjainkban kuporgunk! Térerő nincs a vidéken, hogy mobilról leadhassuk a 112-t, és a fejenként, napjára ajánlott 2–2,5 liter folyadékot (sört, bort, pálinkát, kávét, kólát, citrom-, narancs-, vagy banánlét stb.) sem hozhattuk magunkkal. Elvégre van az óceánban elég víz. Nos, rövidesen megszomjazunk, és akkor – ha eddig nem tudtuk – megtapasztalhatjuk, hogy a TENGERvíz nem oltja a szomjúságot, és nem véd a kiszáradástól. Ráébredhetünk, hogy a brüsszeli határozatnak igaza van. Csupán egyetlen szó hiányzik belőle! Máskülönben telitalálat! Egyetértünk?