Államfőcsere
A szigorú protokollszabályoknak megfelelően az Elysée-palota lépcsőjén Nicolas Sarkozy fogadta a gépkocsin érkező Hollande-ot, aki kamerák kereszttűzében vörös szőnyegen vonult át az elnöki hivatal díszudvarán. Franciaország búcsúzó és érkező elnöke hosszan kezet rázott, majd mintegy negyvenperces megbeszélésre félrevonultak. Ennek során Sarkozy egyebek mellett a francia nukleáris erő titkos kódját és az azzal kapcsolatos bizalmas információkat adta át utódának.
Az új köztársági elnök az egyez­tetés után élettársával, Valérie Trier­weilerrel együtt kikísérte elődjét és feleségét, Carla Bruni-Sarkozyt. A búcsúzó elnöki pár gépkocsin hagyta el az Elysée-palotát.
Ezt követően Jean-Louis Debré, az Alkotmánytanács elnöke a díszteremben ünnepélyesen beiktatta hivatalába Francois Hollande-ot. A ceremónia végén huszonegy ágyúlövés jelezte, hogy Franciaország történelmének 24., az 1958 óta tartó V. köztársaságnak pedig a hetedik államfője átvette hivatalát.
Az 57 éves szocialista politikust a szavazatok 51,6 százalékával május 6-án választották meg öt évre köztársasági elnöknek.

Új európai út
A beiktatási ünnepség vendégei előtt államfőként mondott első beszédében Hollande Franciaországnak az igazságosság szellemében történő irányítását és egy új európai út megnyitását hangsúlyozta. Az országnak megbékélésre és összefogásra van most szüksége – mondta az új elnök, aki szerint Franciaország olyan nagy ország, amely mindig szembe tudott nézni a kihívásokkal. Ígéretet tett arra, hogy megkülönböztetés nélkül, a köztársaság értékei szerint fog ügyelni a franciák együttélésére. Az igaz­ságszolgáltatás függetlenségének min­den garanciája biztosítva lesz; az állam élén a hatalmat méltósággal és egyszerűséggel fogják gyakorolni, a felelős személyek kinevezési gyakorlata szigorú szabályok szerint fog történni – fogalmazott a "normális elnökség" jelszavával megválasztott Hollande. Az új francia elnök arról is szólt, hogy a válságból való kilábaláshoz Európának beruházásokra, szolidaritásra és növekedésre van szüksége, ismét jelezve azon szándékát, hogy szeretné újratárgyalni az európai stabilitási paktumot.
Az új köztársasági elnök első útja a hagyományoknak megfelelően a Diadalívhez vezetett, ahol megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját. A világ legszebb sugárútjának tartott Champs Elysées-n Hollande nyitott tetejű gépkocsival hajtott végig, s a szakadó eső ellenére állva üdvözölte az őt ünneplő embereket.
Az elnöksége legfőbb feladatának tekintett oktatás és társadalmi integráció jegyében a szocialista államfő délután a Tuilériák kertjében beszédet mondott Jules Ferry szobra előtt, aki a III. köztársaság oktatási minisztereként 1871-ben bevezette a vallásilag semleges, ingyenes és kötelező közoktatást. Ezután a fizikai és kémiai Nobel-díjas Marie Curie-ről elnevezett tudományos intézetbe látogatott. A beiktatási programok a párizsi Város­házán értek véget, ahol Bertrand De­lanoe szocialista főpolgármester meghívására az új baloldali államfő a pá­rizsiakkal együtt ünnepelte meg hivatalba lépését.

Jean-Marc Ayrault a kormányfő
A francia szocialisták nemzetgyűlési frakciójának vezetőjét, Jean-Marc Ayrault-t, Nantes polgármesterét nevezte ki az új francia államfő miniszterelnöknek. A 62 éves Ayrault a kormányfői tisztséget öt éven át betöltő Francois Fillont követi a miniszterelnöki székben. Hozzá hasonlóan vissza­fogott és diszkrét politikus. Első feladata az új francia kormány összeállítása, amelynek tagjait ma nevezi meg az elnöki hivatal.
A munkás családból származó, németül kiválóan beszélő Ayrault 15 évig vezette a legnagyobb ellenzéki párt nemzetgyűlési csoportját. Meggyő­ző­déses európaiként és konszenzuskereső, mérsékelt politikája miatt a párt egyik legbefolyásosabb politikusának számít, de Hollande-hoz hasonlóan soha nem töltött be miniszteri tisztséget, és a külvilág számára szinte teljesen ismeretlen.
A német szakos tanár végzettségű, nagy munkabírású Ayrault 1986 óta Nantes, Franciaország hatodik legnagyobb városának a polgármestere és 1989 óta parlamenti képviselő. Az elnökválasztási kampányban Hollande különleges tanácsadója volt, miután kiváló kapcsolatokat ápol az európai testvérpártokkal, elsősorban a német szociáldemokratákkal.
A közélet erkölcsösebbé tételét ígérő új elnök annak ellenére választotta őt, hogy 1997-ben hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, amiért közbeszerzési pályázat kiírása nélkül egy, a helyi szocialistákhoz közel álló vállalkozást bízott meg az önkormányzati lap nyomdai feladataival. A botrány miatt nem kaphatott miniszteri posztot az akkori szocialista kormányban. Ayrault tévedésre hivatkozva tagadta bűnösségét, a tíz évig tartó pereskedés után sikerült magát tisztáznia, büntetését 2007-ben hivatalosan is törölték.
Ayrault tanulmányai jelentős részét a bajorországi Würzburgban végezte, és a mai napig személyes kapcsolatokat ápol Németországgal. A francia–német viszony csak meghitt kapcsolatban működhet. Állandóságra és stabilitásra van szüksége. Nincs más alternatíva a tagállamok számára – vallja az új francia kormányfő, akit nem kis részben éppen azért választott az új elnök, mert kiválóan ismeri Németországot. A személyes bizalom is feltehetően nagy szerepet játszott Ayrault kiválasztásban, a két politikus ugyanis éveken át egymás mellett foglalt helyet a nemzetgyűlés padsoraiban.
Ayrault negyven éve él házasságban tanárnő feleségével, aki a közelmúltban ment nyugdíjba. Két lányuk és három unokájuk van. A miniszterelnök nagy krimirajongó, szabadidejében Bretagne-ban pihen, vagy lakókocsival járja az országot.

Első útja Berlinbe vezetett
Francois Hollande késő délután bemutatkozó látogatásra Berlinbe repült, ahol munkavacsorán fogadta őt Angela Merkel német kancellár. Hollande nem vitte magával frissen kinevezett miniszterelnökét. Merkel a francia elnökválasztás előtt nem kívánta Hollande-ot fogadni, miután a kampányban riválisát, a konzervatív Nicolas Sarkozy leköszönő elnököt támogatta. Azóta viszont megerősítette, hogy az új francia elnökkel minél gyorsabban jó munkakapcsolatot kíván kialakítani, miután "a német–francia együttműködés lényegbevágó Európa számára". Ugyanakkor megismételte, hogy a megszorításokra épülő európai politikáján nem kíván változtatni.