"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születtek volna. Nagy szakértelemmel tudtam megmondani, hogy mások milyen hibákat követnek el a gyermeknevelésben. Aztán megszületett a három gyerekem" – ezekkel a mondatokkal indul a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv első fejezete. A könyv és az azon alapuló tréning szülők számára nyújt segítséget, ad gyakorlati útmutatót a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz. Az első tréningsorozat – és egyben az első Erdélyben – holnap, május 18-án kezdődik Sepsiszentgyörgyön.
Tegyétek a kezeteket a szívetekre, és mondjátok, hogy Ti sosem gondoltátok így. Sőt, sosem gondoltátok, hogy a Ti gyermeketek is, bizony-bizony, néha "hisztizni" fog, nem akar úgy viselkedni, ahogy szeretnétek, nem akarja megenni a spenótot, vagy este nem hajlandó lefeküdni... és sorolhatnánk.
Mikor várandós voltam a gyermekeimmel, egy sor elképzelésem volt arról, hogyan szeretném nevelni őket, még jobban tudtam azt, hogy hogyan nem. Mégis, mikor megszülettek, sorban követtem el a szokásos szülői bakikat. Biztosan ismerősek Nektek is "a már ezerszer elmondtam, mégsem hallja", azt is hallottátok már, hogy legyünk következetesek, mégis mikor megbüntetitek gyermeketeket, semmit nem használ, egy fél óra múlva ugyanazt csinálja. És gondolom, hogy már nagyon unjátok a visszatérő vitákat, amelyek ugyanazon forgatókönyv szerint zajlanak. Én igen.
Ami közös mindannyiunkban, az az, hogy mind jól szeretnénk csinálni, a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, és mindeközben élvezni is szeretnénk a szülői szerepünket, a vele járó feladatokat.
Ezt tudjuk elsajátítani ezen a tréningen is. Közösen tapasztaljuk meg, hogy nem vagyunk egyedül, mások is ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, és hogy nincs tuti megoldás, hanem több megoldás létezik, amelyeket szabadon variálhatunk az adott helyzetekre, szabhatunk a saját családunkra.
A tréning 6+1 foglalkozásból áll, az utolsó találkozáson megbeszéljük az elsajátítottakat. Megéljük, hogy milyen fontos az érzelmek elfogadása, megtapasztaljuk azt, hogy milyen jó érzés, ha együtt tudunk működni gyermekeinkkel, megtanuljuk, hogy mit alkalmazhatunk büntetés helyett, támogatni fogjuk gyermekünk önállósági kísérleteit, elsajátítjuk a jól dicsérés művészetét, és véget vetünk a skatulyázásnak is.
De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, lássunk egy példát.
Hároméves fiam javában éli dackorszakát, amikor egész napunk az "én akarom-nem akarom-de akkarooooooooom" bűvkörében telik. Nagyon fárasztó tud lenni, mind neki, mind nekem. Ma biciklizni szeretett volna, de mivel ma nem volt időm elvinni, mondtam neki, hogy majd holnap. A válasz éktelen nagy sírás lett, hatalmas krokodilkönnyekkel, és a már dunsztig ismert "de én most akkarooooook biciklizniiiiiiiiii". Az első reakcióm a szokásos volt (akasztják a hóhért): Most nem tudunk menni biciklizni, légy szíves, fejezd be a hisztit! Na mi volt a reakció? Még nagyobb könnyek, még hangosabb követelőzés. És akkor eszembe jutott, hogy hoppá, miről is szól az érzelmek elfogadása? Hangnemet váltottam. Leültünk, és a következő beszélgetés alakult ki köztünk:
– Most nagyon csalódott lehetsz, hogy elmarad a biciklizés.
Abbahagyta a sírást, és azt mondta: – Igen, mert nagyon szeretek biciklizni.
– Jó dolog ám biciklizni.
– Igen... és mamáékhoz is akartam menni... és vinni a kék autómat.
– Hmm.
– Majd akkor holnap megyünk biciklizni! – és azzal már ott sem volt.
Mi az oka a konfliktusba torkolló helyzeteknek? Az, hogy következetesen elutasítjuk gyermekünk érzéseit. Mintha folyamatosan azt mondanánk: "te nem is azt érzed, amit érzel", "te nem is tudod, amit tudsz".
Az első lépés, hogy képzeljük magunkat a gyermekünk helyébe, próbáljuk meg elfogadni érzéseit. Azt is megtapasztalhatjuk ezek után: nem is az a legnehezebb, hogy mit mondjunk, hanem hogy amit mondunk, azt úgy is gondoljuk.
Hagyjuk, hogy gyermekünk megtapasztalja különféle érzéseit, akármilyen kicsiségnek is tűnik nekünk, sokszor pedig csak az is elég, ha ott vagyunk mellette, végighallgatjuk, és elfogadjuk. Hiszen mi is mindennap újabb és újabb érzésekkel szembesülünk, melyeket néha oly nehéz felismernünk, viszont nagyon jólesik, ha megértő fülekre találunk.
GÁL RÉKA pszichológus
(A tréningről bővebb információ a 0744 847 569-es telefonon vagy a daragicsreka@yahoo.com címen kapható.)
