Az ember egészségi állapotát meghatározó folyamatokban kulcsszerepe van az ún. placebo-nocebo jelenségnek. A placebohatás az ismertebb: ha azt hiszed, hogy egy adott gyógyszer meg fog gyógyítani, és beveszed, vagy pl. egy kenőcsöt alkalmazol, és az elméd elfogadja ezt a "varázsképességet", akkor meggyógyít a szer még akkor is, ha minden hatóanyagot nélkülöz.
Tehát a placebohatás arról szól, hogy az elméd képes jó irányban befolyásolni az egészségi állapotodat. Ma már bizonyított tény, hogy a gyógyulások egyharmada mögött a placebohatás áll! Tehát az, amikor pozitív gondolataid vannak, és ezek gyógyulást idéznek elő. A placebohatással sok kutató foglalkozik világszerte, a gyógyítás a mindennapi gyakorlatban viszont nem számol vele.
Amiről kevés szó esik, hogy létezik a placebohatással ellentétes előjelű jelenség: a nocebó-hatás, az előbbi "gonosz énje". Ugyanúgy működik, de a gondolatok negatívak.
A lényege ezeknek a jelenségeknek az, hogy a gondolatok nagyon erősek, akár pozitív, akár negatív természetűek. Általában megtanultunk figyelni a pozitív gondolatokra, a placebohatásra, amely gyógyulást eredményez, viszont alig veszünk tudomást a nocebó-hatásról, amelynek következménye legalább olyan erős, mint a placebóé, csak ellentétes irányban hat.
Az ember negatív gondolata nemcsak megbetegítheti őt, hanem meg is ölheti. Lássunk erre néhány példát a vonatkozó irodalomból.
Valamikor a XX. század elején, amikor még az USA-ban lehetett kísérletezni halálraítélteken, egyiküket úgy végezték ki, hogy közölték vele: hátul a nyakán elvágnak egy eret, és szép lassan el fog vérezni. Bekötötték a szemét, a nyakán egy életlen késsel vágást imitáltak, és lassan langyos vizet csepegtettek a hátára.
Az 1970-es években egy amerikai férfi elhitte, hogy előrehaladott májrákban szenved, és már csak néhány hónapja van hátra. Pár hónapon belül elhunyt. A boncolás azonban kimutatta, hogy a daganat túl kicsi volt ahhoz, hogy a halálát okozza.
Az élet feladásának ez a formája az ún. vudu-halál (eredeti írásmódja: voodoo-), amely valójában egy közösség által kiváltott halál, vagy belső késztetésből feladott élet. A vudu-halál és a vudu jellegű halálfélék hátterében az emberi érzelmek, lelki rezdülések, illetve a társadalmi konvenciók szövevényes sokasága húzódik meg. A vudu-halál ma már eltűnőben a törzsi társadalmi szokásokból (ha a törzs tagja – például kíváncsiságból – egy "szent előírást" megszeg, akkor kiközösítik, elmegy, és 24 órán belül meghal), civilizált társadalmunkban viszont egyre inkább azokat a magányos individuumokat sújtja, akik valami miatt a társadalomból kirekedtek vagy kirekesztették őket, akik elidegenedtek, vagy például egy szeretetben leélt hosszú élet után magukra maradtak. A vudu-halál a modern idősek otthonában, kórházi elfekvőkben észrevétlenül, csendesen szedi áldozatait. Alig vesszük észre, fásultan, érzéketlenül megyünk el a tény mellett: az ember teste és lelke szorosan összefüggő egységet alkot, kölcsönösen hatnak egymásra.
(folytatjuk)
Prof. Péter Gábor május 22-én, 23-án és 24-én este 7 órai kezdettel tart előadást az elme hatalmáról, a gondolat erejéről és az öngyógyításról a sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezet tanácstermében. Az előadást kötetlen beszélgetés követi. A belépés díjtalan.
