Erősdön, Székföld végvárában
A falu nevét a róla elnevezett neolitikumi festett kerámia, a mondába szőtt Csókás vára, a régiek által Rózsa Sándor-barlangjának tekintett veczeri sziklahasadék, a Kerekcsókás madárodúkkal tele löszfalai és vidékünk két ritka növénye, a törpemandula és a tavaszi hérics vitte határain túlra. A falu feletti dombokról teljes pompájában bontakozik ki a Barcaság, s az azt körbe ölelő Királykő–Bucsecs és a Nagykőhavas hegyvonulata. Erősdnek ez volt az első falutalálkozója.
Hármas ünnepünk van – jelentette be a templomi ünnepségen tartott rövid beszámolója után Ráduly-Baka Zsuzsanna helybeli református lelkipásztor: a műemlék jellegű renovált templom avató-szentelője, a falunap és az emlékjel leleplezése. Az esperesi előima után Kató Béla püspökhelyettes Elizeus prófétához kötődő bibliai olajcsoda kapcsán vont párhuzamot ünnepi igehirdetésében a jeruzsálemi és a kicsiny erősdi templom építése-javítása körüli lélekbeli jelképes hozadékok között, kiemelve az erősdi sokgyerekes papi családnak az egyre fogyó gyülekezete tagjai felé sugárzó és élni akarásra buzdító munkálkodását. Az ünnepi istentiszteleten fellépett a gyülekezet kis létszámú, de annál lelkesebb énekkara, egy kánonnal, a 136-os genfi zsoltárral és a 461. számú hálaadó énekkel köszöntötte a jeles eseményt. A Sepsi Református Egyház­megye kórusát Dénes Csaba esperes vezényelte. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megye címerével ékített zászlót ajándékozott az egyháznak. A millenniumi emlékjel leleplezését e sorok írójának Ezredévi ünnepségek a régi Három­széken című előadása előzte meg.
Erősdön 1896. május 10-én Józsa Sándor lelkipásztor vezetésével ünnepelték a magyar millenniumot, amikor emlékfenyőket ültettek a templom udvarára. Az egyik emlékfa veszélyeztette az épület biztonságát, ezért az építészek javaslatára a templom felújítása során kivágták. Ennek hatalmas törzséből készült az ezredévi faragott emlékjel, melynek központi eleme áldott állapotban lévő anya, aki két kezét magzatán tartja, érzékeltetve, hogy így kell vállalni a jövőt – fejtette ki az emlékjelt bemutató és készítő fiatal szobrászművész, a Derkovits- és Glatz Oszkár-díjas Éltes Barna. Wass Albert Kard és kasza című versét idézte: karddal kell a hazát megszerezni – mondta –, de legfőképpen kaszával-munkával lehet azt megtartani. Erősdön feltűnő volt számomra a kettősség: két fekete fenyő jelképezte a honfoglalást, a szószék fölötti árapataki keresztszemes kézimunka is, ahol az életfát, mint ősi szimbólumot, az egymással szemben álló két csodaszarvas ügyeli. Koszorúzás és áldás után a lelkes erősdi gyereksereg bemutatta Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár... című műsorát. A kultúrotthonban terített asztalok mellett szeretetvendégség volt, ünnepelt a kicsi falu magyarsága, a színpadon pedig az erősdi Árvalányhaj és a sepsiszentgyörgyi Százlábacskák gyerek-néptáncegyüttesek ropták a népi táncokat, zenélt a kökösi Nagy Levente és barátai, utána táncház volt kicsiknek-nagyoknak.

Rab István hazaérkezése
Megyénkben, de Sepsiszentgyörgyön is sok, a barcasági tíz magyar faluból áttelepült magyar evangélikus csángó család él, számukra, de még inkább gyerekeik és unokáik számára jó, ha megismerkednek a Petőfiként lángoló lélekkel író csángó költő életével és alkotásaival.
Rab István 1832-ben látta meg a napvilágot – olvassuk rövid életrajzát a Magyar Protestáns Panteonban. Szülőfalujában járt iskolába, majd a brassói szász gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1848 forradalmi napjaiban ugyan elhagyta az iskolát, de később mégis visszatért és leérettségizett. Szülei papnak vagy tanítónak szánták, így Rab István Budapestre ment teológiát tanulni, ám végül a bölcsészkarra iratkozott be. Kőrösi Csoma Sándor lett a példaképe, és keleti nyelveket kezdett tanulni Hun­falvy Pál és Re­piczky János ked­venc növendékeként. A teológiától nem távolodott el végképp, hisz 1855-ben fél évig hittudományi előadásokat hallgatott Bécsben, de a császárvárosban inkább kenyérkeresésre adta fejét, és a belügyminisztériumban lett fogalmazó. Bécsi tartózkodása alatt két önálló verseskötetet is megjelentetett: 1857-ben a Magyarok kürtje, I859-ben a Kordalok címűt.
Merész hangú versei miatt el kellett hagynia Bécset, ahová 1859 decemberében vissza kívánt térni, hogy befejezze teológiai tanulmányait. E terve nem vált valóra, mert Pesten bekapcsolódott az újraéledő, forradalmi eszméket tápláló ifjúsági mozgalomba. I860. február 19-én letartóztatták Táncsics Mihállyal együtt. Nyolc hónapig raboskodott, majd súlyosbodó tüdőbajára való tekintettel felmentették. Szabadulása után ugyan a gyógyulást Zajzonban kereste, de Pest visszavárta. 1861 szeptemberétől számos lap, így a Hölgyfutár, az Alföld, a Vasárnapi Újság munkatársa, valamint a Családi Kör szerkesztője lett. Ebben az évben jelent meg harmadik verseskötete is, a Börtöndalok. Az említett újságokban prózai írásai láttak napvilágot, amelyekkel felhívta a közvélemény figyelmét a Brassó melletti Hétfalura és annak szokásvilágára. A hétfalusi kakas-ünnepről vagy a Gergely-járásról már csak az ő tollából szerezhetünk tudomást. Az Ország Tükre című lapban 1862-ben jelent meg a borica táncról szóló írása, amely megalapozta a ma is elő hétfalusi férfitánc gazdag szakirodalmát. Egészségi állapota egyre súlyosbodott; szeretett volna hazatérni szülőföldjére, hogy ott segédlelkészi vagy segédtanítói állást vállaljon. Nagybete­gen meg is érkezett Brassó­ba, ám erővel már csak két napig bírta, 1862. május 13-án elhunyt. Május 16-án helyezték örök nyugalomra a brassói magyar evangélikus temetőbe.
Hamvait 1972-ben a szülőfalu evangélikus egyháza exhumáltatta, és szülőfalujának sírkertjében újra elhantolták. Ahová egy zajzoni kőfaragó elkészítette brassói síremlékének hasonmását, ugyanis amikor azt a temetőt felszámolták, zajzoni eredeti síremléke megsemmisült.
Zajzonban ma is áll szülőháza, melyet emléktáblával jelöltek meg. A kezdeményező Koós Ferenc (1828-1905) református lelkész, író és akkori tanfelügyelő volt. Az emléktábla szövege:
Itt született
Rab István
csángó költő 1832-ben
meghalt Brassóban 1862-ben.
"Fényes teremben nem neveltek,
Szegény anya szegény életre szült,
A régi jó idők elteltek,
Hol a világ ily szegényt becsült."
Emelte a Brassó megyei
magyar tantestület 1887-ben.
A zajzoni magyar iskola és Bartha Judit tanár a kettős évforduló tiszteletére emlékszobát rendezett be a Zaj­zoni Rab István evangélikus gyülekezeti házban. Jeles előadók beszéltek a költőről, Bencze Mihály, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium tanára, költő (Rab István életének alakulásáról), a négyfalusi középiskola magyar szakos tanára, helytörténész és író Hochbauer Gyula (A humor Zajzoni Rab István írásaiban), Bartha Judit, a zajzoni magyar iskola irodalom szakos tanára (Találkozásaim Zajzoni Rab István­nal), Veress Emese Gyöngyvér néprajzkutató, hírlapíró és rádióriporter (A költő munkásságának szerepe a barcasági csángó öntudat megtartásában), Székely Melinda aligazgató (A példakép értéke vagy az érték példaképe). Köszöntőt mondtak, szóra emelkedtek: Szabó Mária Magdolna Brassó megyei tanfelügyelő-helyettes, Kiss József tatrangi polgármester. E sorok írója bemutatta az általa összeállított és az emlékszobába elhelyezett Rab-családfát. Csíki Brigitta, Prosan Tímea, Székely Tas és Fejér Sándor Rab István verseit szavalták. Fellépett Márk Attila gitárművész és barátainak (Ségercz Ferenc, Ferencz Csaba, Ferencz Áron) együttese. A költő verseit Márk Attila Hétfaluban gyűjtött csángó népdalokra hangszerelte. Az ünnepség résztvevője volt Csu­tak Levente ismert brassói grafikus, aki erre az alkalomra jubileumi tusrajzot készített. A Zajzoni Rab István-emlékszobában elhelyezték a költő nagyméretű portrédomborművét, a zajzoni születésű Jánó István 2002-ben készült alkotását. Zajzoninak ugyan van egy mellszobra a nevét viselő szecselevárosi középiskola udvarán (Szász-Benedek István keramikus munkája 2002-ből), de a mostani évforduló alkalmával a szülőfalu központjában is elhelyezték a tatrangi önkormányzat által megrendelt Zajzoni Rab István-mellszobrot, a tatrangi születésű Vasile Mocanu, a bukaresti képzőművészeti egyetem III. éves hallgatójának munkáját.