Sokunkban élt a gyanú, hogy Romániában az elkezdett demokratikus folyamatok, főleg a magyar vonatkozásúak, nem visszafordíthatatlanok. S lám, az új kormány csírájában fojtana el minden olyan magyar törekvést, mely megmaradásunkat, erkölcsi és szellemi felegyenesedésünket szolgálná.
Hagyjuk most a MOGYE-történetet, mellyel elsőként és legdurvábban kezdték fosztogatni ősi és szerzett jogaink gyengécske hajtásait. Maholnap megszületik egy olyan nyelvtörvény, milyet még a Ceauşescu-rezsim sem igen látott, mert egy pártról pártra röpködő, eszement képviselő csaknem százesztendős román rezsim után, elpislantotta magát: minden olyan magyar köztisztviselőt ki kell rúgni, aki nem tud vagy nem akar románul beszélni. És úgy megy át a szenátuson a jogszabály, mint kés a vajon. S hogy eme elképzelés nem idegen az ország új uraitól, bizonyítja, a parlament hétfőn sebbel-lobbal megszavazott munkatörvénykönyvében is szerepel ez az előírás. Feledve az érvényben lévő önkormányzati törvényt, mely jó ideje szavatolja a húsz százalékkal nagyobb kisebbség anyanyelv-használati jogát.
Vagy itt a Ponta-féle régiósítási elképzelés, mely meghagyná ugyan a megyéket, de a Székelyföldet háromba darabolva csapná egy-egy régióhoz. Fütyülve az Európa Tanács ama előírására, mely tiltja az etnikai tömbök fellazítását. Hallani, hogy változtatni óhajtanak a tanügyi törvényen, és félő, hogy a könnyített románnyelv-oktatást vagy a történelem és földrajz anyanyelvi okítását is kiseprik a jogszabályból. Ezt a MOGYE-n történtek máris igazolják.
S mielőtt kiherélnék a kulturális autonómiát az amúgy is rossz kisebbségi törvényből, a multikulturalitásról doboló külügyminisztériumban, mily érdekes, most Nyirő József újratemetése kapcsán is csak az erdélyi román nacionalista szervezetek hangjára figyelnek. Ezekből meg a román külügy, minden háttérdokumentációt mellőzve, hamisító módon, csak annyit hajlandó megérteni, hogy a székely néplélek nagy krónikása "volt okozója a zsidók és a románok tragédiájának". Annak a tragédiának, mely a zsidó nélküli antiszemitizmust szítja pótcselekvésre, s annak a Romániának, mely kenyérkerekre hízhatott magyarságunk nemzedékeivel bensejében.
Ha már az autonómiatörekvéseinket elnyelte saját tehetetlenségünk és az RMDSZ kormányban való farriszálása, bármennyire fúj a választások szele, mindhárom ellenzékbe rekedt magyar pártnak és minden civil szervezetnek össze kell dugnia fejét, míg nem végsőn késő, és ki kell dolgozniuk az uniós és emberi jogok szellemében a tiltakozás, szembeszegülés leghatékonyabb módozatait, formáit. A polgári engedetlenségig elmenően és tovább!