Az épületben sok ideje, hogy nem történt semmi, romladozik. Volt idő, amikor hallatták a faluban, hogy renováltatni akarják a család leszármazottjai, hogy születik majd alapítvány a magyar fővárosban... Kiderült: nem a család tulajdona. Mint egykori kántori lak a katolikus egyházé. Szé­kelyzsombor kicsinyke szórványa a homoródkarácsonyfalvi katolikus máternek, s nemhogy a szülőház tatarozására, még a véle szemben álló kis katolikus templom javítására sem volt és nincs anyagi ereje, pedig ott keresztelték Nyirőt, abban a templomban imádkozott tízéves koráig. Harangtornya hosszába hasadt, s hogy be ne folyjon az eső, tetőzetén most rukítottak egy keveset. A bölcsőhelyről éppen azoknak sikerült kissé megfeledkezniük, akik erejüknél-hatalmuknál fogva többet tehettek volna. A nemes feladatot, az emlékőrzést a faluközösség kezdeményezte, majd a helybeli Pro Sombor Egyesület és az evan­gélikus egyház vette vállaira. Emléktáblát helyeztek a szülőházra és a kultúrotthon homlokára, az író mellszobrát a Temp­lomdombra, s volt úgy is, hogy csokorba gyűjtötték a falusfeleket, amikor az író emléke kapcsán a szülőfaluba látogattak a róla beszélni tudók: Pomogáts Béla, Ambrus Attila, a szülőfalu helytörténész-tanára, Fülöp Károly. Hol lélekben, hol személyesen Veress Sándor karácsonyfalvi, Zsomborra beszolgáló plébános is idézte emlékét, ha ünnepre-emlékezésre hívtak a harangok, soha nem feledte ünnepi szószéki szolgálatai során az íróóriást az ide rendszeresen beszolgáló tiszteletes Ilkei Árpád, az unitárius Homoródújfalu unitárius lelkésze.
Megy a faluközösség küldöttsége Székelyudvarhelyre – mondta Lőrincz Béla evangélikus egyházi felügyelő. – Székelyzsombori száraz cserefából mi készíttettünk keresztet a sírhalomra Homoródszentmártonban, viszünk zsombori földet hantjaira. Éreztük a zsomboriak hangján, láttuk arcukon, hogy a falu fölött trónoló legendás vár alatti temetőben is készséggel adtak volna nyugvóhelyet az író számára a szülőfalu földjében. A faluközösség azonban többre is kész lenne: mentőmunkára, lehetőséget keresnek, hogy tulajdonukba vehessék a jobb sorsra érdemes szülőházat.
A katolikus templom régi harangját ágyúba olvasztatta 1916-ban a hadvezetőség, s így kisebbik társa egymagában kong majd, amikor az anyaföld ráborul az író poraira. Nincs és nem is marad egyedül az árva harang ebben a nemes zenében, besegítenek majd a magyar evangélikus egyház harangjai is. Megszólal majd a zsombori öreg harang, amely akkor is szólt, amikor a kisgyerek Nyirő fejére öntötték a keresztvizet. Nem más ez, mint a meggyötört és "háromszor született harang". Egyedül ez marad meg abból az időből, amikor az újszülött keresztelőjére kellett szólnia. Nevezzük tehát tiszta lelkiismerettel Nyirő-harangnak!