Hűha, nem lehet kilátni a labirintusból. Pedig már ki kellene jönni, mert még nem kukkintottunk be minden sátorba, nem próbáltunk ki minden játékot, nem ugráltunk és nem énekeltünk, leragadtunk az arcfestésnél és aszfaltrajzolásnál.
S aztán csak loholtunk a színpadhoz, az árusokhoz, és kapkodtuk a léggömböket a kukatündértől, és a fejünket, hogy odébb vajon mi van? Megbámultuk az élő szobrokat, de nem tudtuk őket kizökkenteni mozdulatlanságukból, nem baj, fussunk biciklizni. Vagy inkább gokartozni? Muzsikál a színpad, mesét olvasnak a könyvtár előtt, és legalább ezerféle kézimunkában lehet ügyeskedni – még a múzeumban is több asztalon dolgoznak. Láttad az új játszóteret? Két gyermek vágta el a szalagot, és legalább százan futottak elfoglalni. Édesanyának a régi jobban tetszett, de ő nem ért hozzá. Ettél már palacsintát? Né, kinyílt a tavirózsa. Vajon hal is él a tóban? Gyere, azt az előadást még nézzük meg, aztán mehetünk, én kiszórakoztam magamat, reggeltől itt vagyok. Kár, hogy csak egy gyermeknap van, de mama majdnem minden sátorról tudja, hogy év közben hol működik. Egy új játszóház is indult a Turulmadár-irodánál, azt is megkereshetjük. Azért jó, hogy ennyiből lehet válogatni. Sepsiszentgyörgy a kedvenc városom!
