Másfél évtizedes hagyományt követve, ökumenikus istentiszteletre gyűltek össze a kicsengetési ünnepséget megelőzően tegnap délelőtt a sepsiszentgyörgyi ballagó diákok iskolazászlók kíséretében, ezúttal a belvárosi református templomban.
Bíznotok kell, elsősorban önmagatokban, szüleitekben, volt tanáraitokban és egykori iskolátokban. Bíznotok kell abban, hogy az a magyar közösség, amelyben éltek, amelyhez tartoztok, az az anyanyelv, amelyet minden időben meg kell őriznetek, átsegít majd minden veszélyen és minden nehézségen – ezekkel a szavakkal köszöntötte a végzős megyeszékhelyi diákokat Péter Sándor tanár, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség háromszéki elnöke. Pedagógusi útravalóként anyanyelvünk és a magyarságtudat megőrzésének szerepére, az élet minden terén szükséges kitartásra figyelmeztette a ballagókat, mondván: ami most kezdődik számukra, az szép lesz, de lépten-nyomon bizonyítaniuk kell, elsősorban önmaguk előtt, s ha valaki nincs önmagával tisztában, akkor a szépet sokkal nehezebben éri el.
Mától fogva az a dolgotok, hogy éljetek, hogy szeressetek, hogy vállaljátok a felelősséget, és éljetek a lehetőségekkel – fogalmazott a házigazda Papp Attila református lelkész. Mint mondta: jó úgy búcsúzni valamitől, hogy tudom, merre tartok, mert nincs annál fontosabb az életben, mint hogy ismerjem a célt, és azt tudjam, célba érésemmel boldog lehetek.
Isten, ember, haza – ezt a három szót kívánta a diákok lelkébe vésni, tarsolyukba ajándékként rejteni Szabó Lajos kanonok. Mint mondta, az iskola kapuján kilépő végzősökre hárul a hitben megtévedt, erkölcsben megbicsaklott társadalom újjáépítésének feladata, s rajtuk is áll, hogy ez a szülőföld az elkövetkező generációknak, magyar véreinknek is szülőföldje lesz-e.
Zsúfolásig telt padsorokban egymás kezét szorító diákok, tanáraik és egyházi képviselők társaságában imával, verssel, közös énekléssel búcsúztak alma materüktől.
