Pengeélen
Az ókori olimpiák idején iskolai tantárgy volt a vívás, az első újkori olimpiai játékokon már versenyszám. Na persze, akkor csak két fegyvernem – tőr és párbajtőr – szerepelt, a bajnokok száma viszont három volt, mert amatőr szabály ide, amatőr szabály oda, profi olimpiai bajnokokat avattak a vívómesterek tőrversenyén.
Párizsban megismétlődött az eset, külön-külön vívóversenyt rendeztek az amatőrök és a profik részére, sőt, egy nyílt (amatőrök és profik egy mezőnyben) párbajtőrversenyt is lebonyolítottak. St. Louisban elsöprő kubai siker született, öt lehetségesből öt aranyérmet szereztek. A magyar vívók az első londoni olimpián (1908) aratták első sikereiket, s mindjárt házi döntőt rendeztek kardvívásban. Stockholmban felbolydult a világ, a vívás szabályait a versenyek megkezdése előtt ismertették a résztvevőkkel. A zsűritagok létszámát háromról ötre emelték, és a derék svédek, akik ebben a sportágban nem voltak érdekeltek, igyekeztek is abszolút pártatlanok lenni. Egy dologgal nem számoltak: a műfajban való járatlanságukkal. S erre bizony sokszor ráfáztak. A magyar kardvívók egyébként folytatták diadalmenetüket. Miután a csapatverseny döntőjében 11:5-re lelépték a „sógorékat”, az egyéni viadal nyolcas döntőjébe hét (!) magyar verekedte be magát, mondanunk sem kell, a dobogó három fokát kibérelték. Antwerpenbe nem hívták meg a magyarokat. A második párizsi olimpián aztán Pósta Sándor megnyerte az egyéni kardvívást, csapatban viszont csak ezüstérmes lett a magyar válogatott. Közben bemutatkoztak a női vívók, első győztesük a dán Ellen Osiier, a magyar Tary Gizella hatodik... Amszterdamban helyreállt a kardvívás magyar hegemóniája, egyéniben kettős holtverseny alakult ki Terstyánszky Ödön és Petschauer Attila között, az újravívást pedig Terstyánszky nyerte. Csapatversenyben viszont Petschauer remekelt, az olaszok elleni 9:7-es győzelem elsősorban az ő érdeme, hiszen valamennyi ellenfelét legyőzte. 1932-ben folytatódott a magyar kardozók kettős sikersorozata. Itt mutatkozott be Gerevich Aladár, akinek nevével még két évtizeden át találkozunk. A női tőrvívásban megszületett az első magyar érem – Bogen Erna bronzérmet nyert. Berlin tisztelte a magyar hagyományokat, csapatban veretlenül első a magyar kardválogatott, egyéniben a nagyváradi születésű Kabos Endre győzött, a harmadik helyen pedig Gerei néven Gerevich Aladár végzett. Női tőrvívásban megszületett az első magyar aranyérem – nyertese Elek Ilona.
A második világháború okozta kényszerszünet sem változtatott a vívás erőviszonyain... A kard megmaradt magyar fegyvernemnek, egyéniben Gerevich-re „esett a választás”, hogy a dobogó legmagasabb fokára álljon, női tőrvívásban pedig Elek Ilona megvédte a Berlinben szerzett bajnoki címét. Helsinki, minden idők legeredményesebb magyar olimpiájának házigazdája is kettős magyar kardsikernek tapsolhatott. A csapatgyőzelem után, egyéniben újra három magyar állt dobogóra: Kovács Pál, Gerevich Aladár és Berczelly Tibor. Női tőrben Elek Ilona ezüstérmet szerzett. Melbourne azért érdekes, mert női tőrvívásban újra magyar versenyző vívott döntőt, a kolozsvári Orbán Olga, aki sajnos újravívásban veszített, és így csak ezüstérmes lett. Kardvívásban Kárpáti Rudolf győzött, s a magyar csapat. Férfi tőrben a francia D’Oriola második aranyérmét vehette át. Rómában maradt minden a régi: kard, csapat: 1. Magyarország, kard, egyéni: 1. Kárpáti Rudolf. És micsoda döntő után! Ezt a lengyel Jerzy Pawlowskival vívta. Az utolsó percek izgalmainak felelevenítésére idézzük Gulyás Gyulát, a Kossuth rádió riporterét: „Az eredmény 4:4. Egy találaton múlik az olimpiai aranyérem! A rövidke szünetben kizsivajozza magát a közönség – mintegy pihentetőül a hosszú hallgatás után –, aztán ismét elhangzik a zsűrielnök ajkáról a »prétallez!«... Egymással szemben állnak. Egy lépés előre, egy hátra. Karnyújtás előre, vissza. Nem történik semmi. Tulajdonképpen itt, a páston most a világon semmi sem történik... Rudi lendül, már-már találatot látok, de nem, megtorpan, meggondolja magát. Talán elővágást sejtet?... Biztosan... Nem lehet kockáztatni, minden mozdulatot meg kell gondolni, előkészíteni. Csak biztosra szabad menni. Újra indul, ismét megáll. Lógok a korláton. Már percek telnek el, 4:4 után mi történt? Semmi. Én azonban beszélek. Remegő hangon, suttogva, egy másodpercet sem hagyok ki. Időm van... S aztán... aztán... Lent egy lendülés. Egy sercegés Pawlowski hasán, és... és... Elmarad a zsűri tanácskozása, Rudi a plafonig ugrik, visszaesni már nincs ideje, mert társai elkapják, s aztán egy kupacban ünnepel mindenki. Én akkora tust kiáltok a mikrofonba, hogy a műszer megáll, és remeg a maximumon...”
Tokióban Pézsa Tibor még nyerni tudott a kard egyéniben, de csapatban már a szovjeteket köszönti a győztesnek kijáró himnusz... Elkeserednénk nagyon, de következik a párbajtőr csapatdöntője, a magyar–olasz találkozó. Peterdi Pál sorait idézzük: „Most meg 7:3-ra vezetünk... Kulcsár–Sacaro a páston... E pillanatban 2:2. Aztán történik valami. Kulcsár Győző rohanni kezd, a lámpa meg villog, kacsingat, sziporkázik, akár egy alkotmányünnepi tűzijáték a Citadellán. 3:2, 4:2, 5:2... alig tart tovább, mint amennyi idő alatt az ember lepötyögteti ezt a pár számot az öreg írógépen. A közönség bénultan figyel, és Kulcsár Győző már javában táncol, kurjongat a páston, mire a lelátó észbe kap, és a magyar tábor is mennydörögni kezd az elragadtatástól... Úristen... tönkreverni a világ legjobbját, fölényes, páratlanul biztos olimpiai bajnokságot nyerni... ez ilyen egyszerű dolog? Hogyne, ha öt remek legény ilyen csodálatos baráti társasággá, harcos rohamegységgé verődik, ha ennyivel többet dolgozik, ennyivel jobban készül fel, mint bármelyik ellenfele, akkor már – úgy látszik – eléggé egyszerű. Persze addig... Magyar párbajtőröző még sosem nyert olimpiai bajnokságot. Megvan a kilencedik! S ha már olyan remekül összejött a két arany, jöhet a harmadik is. Jön. Újlakyné Rejtő Ildikó hozza... Aztán jöhet a negyedik is... Jön. A magyar tőrvívó leányok hozzák. Csodálatosan szép város Tokió.”
Mexikóváros már nem a magyar kardozóké, viszont a párbajtőrvívók remekeltek, egyéniben Kulcsár Győző, csapatban Magyarország lett az olimpiai bajnok... Münchenben még ismételnek a magyar párbajtőrözők, annyi eltéréssel, hogy egyéniben nem Kulcsár, hanem Fenyvesi állt a dobogó legfelső fokára. Aztán ők is eltűntek, akárcsak a kardozók. A lépést a világ élvonalával a női tőrvívók tartják, Montrealban Tordasi Ildikó nyert, aztán hosszú szünet állt be, ezt szakítja meg Szabó Bence kardvívó. De csak rövid időre... Párbajtőrben német–francia versenyfutás zajlik, férfi tőrben olasz–francia, női tőrben Kína is feliratkozik az aranyérmes országok közé... Mint annyi sok sportágban, a vívásban is ott tartunk, hogy „sok az eszkimó” arra a kevés aranyéremre.
Az olimpiai bajnokok
Férfiak
Év tőrvívás, egyéni csapat párbajtőr, egyéni csapat kard, egyéni csapat
1896 Gravelotte E. H. (Fr) – – – Georgiadisz Joannisz (Gö) –
1900 Coste Emille (Fr) – Fonst Ramon (Ku) – De La Falaise G. (Fr) –
1904 Fonst Ramon (Ku) Ku Fonst Ramon – Diaz Manuel (Ku) –
1900 – – Albert Gaston (Fr) Fr Fuchs Jenő (Ma) Ma
1912 Nadi Nedo (Ol) – Anspach Paul (Bel) Bel Fuchs Jenő Ma
1920 Nadi Nedo Ol Massard Armand (Fr) Ol Nadi Nedo Ol
1924 Ducret Roger (Fr) – Delporte Charles (Bel) Fr Pósta Sándor (Ma) Ol
1928 Gaudin Lucien (Fr) Ol Gaudin Lucien (Fr) Ol Tersztyánszky Ödön (Ma) Ma
1932 Marzi Gustavo (Ol) Fr Cornaggia Giancarlo (Ol) Fr Jekelfalusi Piller György (Ma) Ma
1936 Gaudini Giullio (Ol) Ol Riccardi Franco (Ol) Ol Kabos Endre (Ma) Ma
1948 Buhan Jean (Fr) Fr Cantone Luigi (Ol) Fr Gerevich Aladár (Ma) Ma
1952 D’Oriola Christian (Fr) Fr Mangiarotti Edoardo (Ol) Ol Kovács Pál (Ma) Ma
1956 D’Oriola Christian Ol Pavesi Carlo (Ol) Ol Kárpáti Rudolf Ma
1960 Zsdanovics Viktor (Sz) Sz Delfino Giuseppe (Ol) Ol Kárpáti Rudolf Ma
1964 Franke Egon (Len) Sz Krissz Grigorij (Sz) Ma Pézsa Tibor (Ma) Sz
1968 Drimba Ionel (Ro) Fr Kulcsár Győző (Ma) Ma Pawlowski Jerzy (Len) Sz
1972 Woyda Witold (Len) Len Fenyvesi Csaba (Ma) Ma Szigyak Viktor (Sz) Ol
1976 Dal Zotto Fabio (Ol) NSZK Pusch Alexander (NSZK) Své Krovopuszkov Viktor (Sz) Sz
1980 Szmirnov Vl. (Sz) Fr Harmenberg Johan (Své) Fr Krovopuszkov Viktor Sz
1984 Numa Mauro (Ol) Ol Boisse Philippe (Fr) NSZK Lamour Jean (Fr) Ol
1988 Cerioni Stefano (Ol) Sz Schmitt Arnd (NSZK) Fr Lamour Jean Ma
1992 Omnes Philippe (Fr) Né Srecki Eric (Fr) Né Szabó Bence (Ma) FÁK
1996 Puccini Al. (Ol) Or Beketov Alekszandr (Or) Ol Pozdnyakov Sz. (Or) Or
2000 Kim Dzsong Ho (DK) Fr Kolobkov Pavel (Or) Ol Mihai Covaliu (Ro) Or
2004 Guyart Brice (Fr) Ol Fischer Marcel (Svá) Fr Montano Aldo (Ol) Fr
2008 Kleibrink B. (Né) – Tagliariol Matteo (Ol) Fr Csung Man (Kí) Fr
2012 ------------------------
Nők
Év tőr, egyéni csapat párbajtőr, egyéni csapat kard, egyéni csapat
1924 Osiier Ellen (Dán) – – – – –
1928 Mayer Helene (Né) – – – – –
1932 Preis Ellen (Aut) – – – – –
1936 Elek Ilona (Ma) – – – – –
1948 Elek Ilona – – – – –
1952 Camber Irene (Ol) – – – – –
1956 Sheen Gillian (NBr) – – – – –
1960 Schmid Adelheid (Né) Sz – – – –
1964 Rejtő Ildikó (Ma) Ma – – – –
1968 Novikova Jelena (Sz) Sz – – – –
1972 Ragno Antonella (Ol) Sz – – – –
1976 Tordasi Ildikó (Ma) Sz – – – –
1980 Trinquet Pascale (Fr) Fr – – – –
1984 Luan Csü-csie (Kí) Né – – – –
1988 Fichtel Anja (NSZK) NSZK – – – –
1992 Trillini Giovanne (Ol) Ol – – – –
1996 Laura Badea (Ro) Ol Flessel Laura (Fr) Fr – –
2000 Vezzali Valentina (Ol) Ol Nagy Tímea (Ma) Or – –
2004 Vezzali Valentina Ol Nagy Tímea Or Zagunis Mariel (EÁ) –
2008 Vezzali Valentina Ol Heidemann Britta (Né) – Zagunis Mariel Uk
2012 ---------------------
